Mintegy a csudálatos nap végpontjaként, mikor is az eszme célt ér és a tanítás beteljesedik, a bávatag, rajongó népek (vö.: mimagyarok) megtekinthették, hol lakik a Katika. Helyesebben a mi Katikánk, ahogyan egynémely szájakból el is hangzott, akikkel előtte elnök asszonyunk, mi egyetlen örömünk szóba ereszkedett, nem feledve honnan jött (popsitörlős ablakpucolás), és nem véve tekintetbe hová igyekszik (a fellegek közé, sőt, fölé). Levitálása ekkor sem ért véget teljesen, ez az állapot azóta tart nála, mióta a gazda kijelölte arra, hogy őt meg fogják választani minden kétséget kizáróan. És így is lett.
Kérdések, bizonytalanságok akkor és azóta sem merültek fel senkiben, az élet azóta olyan rohadtul szép, hogy alig lehet elviselni. Nos, ezekbe a boldogságokba engedett bepillantást a tegnapi nagy ünnep kicsúcsosodásaként a mi Katikánk otthonának megtekintése, ahol majd ezután ablakot pucol a popsitörlővel, és ezzel párhuzamosan államfők, királyok, hercegek és grófok róják majd a palota (vö.: Sándor) lépcsőit, ahol a Katika, a mi Katikánk lakik. És a panelproli is bebocsátást nyert ez alkalommal, sőt, még csak belépti díjat sem szedtek tőle egyáltalán az ájult örömökért. De mindezeket megelőzően ökumenikusan megáldották a nacsaszonyt, mint valami épületet.
Felszentelték őtet, hogy a pátoszok meglegyenek, és azok voltak is olyannyira, hogy szügyig jártunk a pátoszokban, tocsogtunk mintegy benne, és ez okozta aztán, hogy elöntött minket az undor. De fizikailag, akárha Roquentin úr lennénk Bouville-ben, aki megfog egy szaros, nedves papírdarabot, vagy meglát egy lila nadrágtartót. Innen jön az összegzés, hogy nem pikkelünk mi a nacsassszonyra, hanem herótunk van tőle, iszonyodunk attól, ami álcát azonmód öltött magára, amikor még meg sem választották, de már elnökasszonyként kezdett viselkedni, belé költözött a jóságos nemzeti egység, ennek lett hirtelen a papnője. De ez a gúnya hamis.
Persze az sem érthető, hogy tegnap az ellenzéki pártok nyilatkozatokat adtak ki (ehhöz értenek nagyon, nyilatkozatokat kiadni), amelyekben aggódtak, hogy Novák Katalin nem alkalmas a nagy és pátoszos nemzeti egység kifejezésére és kiteljesítésére, ami rossz origó. Téves kiindulópont, mert ilyen állapot nem létezik a Kárpátok alatt, itt egymás torkát átharapni óhajtó, a másikat földbe taposni vágyó csoportok léteznek csupán, ez itt antagónia, illetve a NER, amelyen vagy belül van az ember, és akkor a lelke elveszett, vagy kívül, amikor pedig ellenség. Novák nacsasszony a NER virágszála, és hiába locsolták meg szenteltvízzel, attól még Orbán szaga van.
Viszont tudtuk ezt, még csak sejtenünk sem kellett, annyira biztosak voltunk benne, ezért most az a föladat, hogy a tegnapot, amit szervezésileg és küllemében valami felemelő boldogságnak, az erő szépségbe csomagolt megmutatásának terveztek a tervezők, csak olyan nyáltól csöpögős giccs lett. Mintha augusztus 20-a volna, vagy szent szánkók a téren adventkor, csak most egy zongorát raktak oda, meg táncosokat, illetve a Rúzsa Magdit jó pénzért. És mit ünnepeltünk, illetve ünnepeltek ők, az a föladat, ennek behatárolása, és hát, a fentiekből fakadóan nem egyebet, mint Orbán töltőtollának kicsomagolását, ilyképp a felkent aktus töltőtollünnepnek is nevezhető.
Mégpedig bízvást és kétségek nélkül. De mondom, tudtuk ezt és más irányú reményeink nem is voltak, mert nem is lehettek, így ami miatt az írás kényszerének falát ez az egész avas szagú búcsúi áradat (ringlispíl nélkül) átütötte, az csupán annyi, de ez mindennél jobban, hogy mint már szóban volt, meg lehetett tekinteni a Kati, a mi Katikánk új otthonát. És a népek özönlöttek is, ki nem hagyták volna a lehetőséget. Én nem tudom, miből van a magyar alattvaló, de ezek szerint leginkább alattvalóból, ez a DNS türemkedik ki az arcára az imádattal elegyeset, és ez mutatja országunk vesztének okát. Mindezt pedig látván Orbán az erkélyén eltelten heverészett, és szélesen göcögött.
Vélemény, hozzászólás?