Bayer és a rohadékok

Nem igazán foglalkozna az ember Bayerrel, ha nem olvasna Origót, és nem olvasna Origót, ha nem lenne Bayer. Olyan igazság ez, ami előtt meg kell hajolni a téma kiválasztásakor, és főleg akkor, amikor szembesülünk a jobboldali erkölcsi és intellektuális fölénnyel, mi, rohadékok. Vasárnap délután, amikor bágyadtan süt be a koranyári nap, és az ember azt látja, takarítani kellene, mert erre hívják fel a figyelmét a fotonok és az általuk kirajzolt porok, egyebek, mégis csak arra jut (az ember, aki rohadék), hogy él még a halasztás, amit télen adott magának a takarításra, mondván, majd tavasszal, ami még nem telt le.

Nem kell időpontot módosítani, hogy majd nyáron, így az (ember) nem érzi magát rohadéknak, míg Bayer annak nem nevezi. És most, hogy elmeséltem, miért láttam neki Origót olvasni (hogy halogathassam a takarítást, azért), így elmondom a dolgot a nálam szorgalmasabbaknak, akik vagy nem odázták el a házimunkát mondvacsinált indokokkal, vagy undorodnak az Origó olvasástól, amit az ember megért, és el is fogad. És itt jövök én a beszámolómmal, hogy elmeséljem, milyen a világ arrafelé, és azt kell mondjam, különös. És most épp nem olyan írásművekkel foglalkozik (az ember), amelyek e lap – és az összes többi hasonszőrű – sajátja, hogy tutulva uszít valami vagy valaki ellen.

Hanem, amikor elterülve fejtik ki azokat az eszméket, amelyek miatt azt gondolják, hogy náluk van a bölcsek köve, plusz az erkölcsi fölény, ezt el ne feledjük. Lesz ez a jobboldali dzsembori itt Budapesten, a Konzervatív Politikai Akció Konferenciának (CPAC), amelynek az a feladata, mint olvashatta (az ember), hogy megmentse a Nyugatot. Ezt a nemes ideát Szánthó Miklós, az Alapjogokért Központ vezetője említette, s na, gondolta (az ember), ez már döfi, nézzük meg, miért gondolja a Nyugat megmentése letéteményesének a magyar jobboldalt ez a jóember. Persze válasz is van, ő, és az intézménye Orbántól pénzelve és az ő alfeléből szemlélve értelmezi a világot, és innen jut egészen érdekes dolgokra, mint erre is.

De ezen túl még azt is megtudjuk, hogy „A liberális mainstream éppen a háború farvizén azt igyekszik ocsmány módon elérni, hogy éket verjen a formálódó, nemzetek közötti jobboldali összemozgás küllői közé”. Ez az összemozgás ez igen, és ezen túl még az is, hogy „Nyugaton más jobboldali erők is küzdenek és érnek is el részeredményeket, de a magyar stabilitás, az, hogy idehaza a legintegratívabb, azonosulásra leginkább alkalmas politikai közösség a magyar jobboldal, párját és pártját ritkítja.” Integratívan mozognak össze a fiúk, és a slusszpoén: „Ha mi, magyarok mindezt nem meséljük a történelmileg ez esetben most nálunk szerencsétlenebb helyzetbe került barátainknak, akkor a nyugati konzervatívok még oly méltányolható erőfeszítéseik ellenére is legfeljebb csak ideiglenes sikereket tudnak hozni.”

Illetve plánesőt: „A rendezvény fő szónoka Orbán Viktor lesz, és több régi-új kormánytag – például Varga Judit és Gulyás Gergely – is beszédet mond, ahogy reményeink szerint Kövér László házelnök is.” Szánthó még, hogy bebiztosítsa helyét a farpofák között, elalélva mondja: „Szerintem ők egyenként is „elvinnének” egy hasonló rendezvényt, idehaza és külföldön egyaránt.” – Nem véletlenül citáltam ilyen hosszan a fiatalembert, bár megérte, hanem, mert nyomát sem láttam annak, hogy az újságíró kérdezett volna valami olyasmit, hogy mégis hogyan gondolja mindezt

Egyáltalán olyan hangulat lengte be az egészet, mint Orbán kossuthos „interjúit” a kérlelhetetlen M1-es megmondóemberek ábrázatát, egyáltalán az újságírás, mint szakma megcsúfolását látta (az ember) itt, de tapasztalhatja a nagyérdemű is már tizenkét éve az összes fideszes sajtófelületen. És akkor most mondom el, hogy ehhez képest vagyunk, illetve a független újságírók ehhez képest rohadékok. És az is érdekes, hogyan jutott erre az aranytollú madárka (Bayer).

Nos, mint az Ötös Tagkönyv előadásából megtudjuk, „amikor a magyar kormány befagyasztotta az üzemanyagok árát, a 444 meg a többi ballibsi gazember a propagandista szekcióból hosszú cikkekben értekezett annak feleslegességéről, értelmetlenségéről és ártalmasságáról. Mikor az előző, jobboldali szlovén kormány tette ugyanezt, szintén hosszan értekeztek Orbán barátjának rossz intézkedéséről. Szlovéniában új, balos, Soros seggevége kormány van, valahogy hirtelen olyan érték semleges, sőt, kívánatos és helyes intézkedés lett az üzemanyag árának befagyasztása. Olvashatják alább, hogy változott a hangnem. Hiába, ezek tényleg mind, kivétel nélkül, megbízhatóan rohadékok és elviselhetetlenek.”

Az a zavar támadt az erőben, hogy a 444 és a ballibsi gazemberek egy MTI hírt hoztak le. Ennyi a dolog, a másik a hangnem, mint Tagkönyv elvtárs kifogása. A Szánthó hülyeségeit azért idéztem oly bőségesen, mert az ottani újságírók voltaképpeni hallgatása a megfelelő hozzáállás, az az intellektuális fölény – pláne erkölcsi –, míg viszont, ha az ellenoldal egy MTI hírt hoz, ami nem kedves az erkölcsi fölényeknek, akkor viszont „ezek tényleg mind, kivétel nélkül, megbízhatóan rohadékok és elviselhetetlenek”.

Voltaképp nem is akarnék többet, csak még egy kis emléket közlök: „amikor 2016-ban puccsszerűen bezárták a Népszabadságot Bayer Zsolt a következőket írta: a Népszabadsággal a Kádár-rendszer egyik legutolsó, legaljasabb műhelye tűnik el talán örökre. A bezárt újság olvasóit pedig rohadt, tetves komcsiknak nevezte, akiknek majd „szét kell cseszni” a fejét. – A tiédet is, én nyájasom, úgyhogy így szemléld a világot.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
2 hozzászólás “Bayer és a rohadékok
  1. polyvitaplex szerint:

    Ahhoz, amit Bayer a Népszabadság bezárásakor írt, hozzátartozik, hogy fiatalabb éveiben (de nem éretlen kamaszként, hanem felnőttként) ő maga is publikált ott is, meg a 168 Óra hetilapban is.
    Engem az „orgoványi” uszítása óta nem izgat, hogy miket ír. Ha ő jelenti a jobboldali konzervatív értéket, akkor én szívesen vállalom, hogy rohadék, tetves komcsi vagyok. Bármi vagyok, ami nem ő.

  2. Yeti szerint:

    Az a bizonyos szétcseszés azért nem olyan egyszerű. mint az némelyek hiszik.
    Az erőszak része, lényeges része az emberi létezésnek – de nem kivételes kinevezéses alapon.
    Ön és énvédelmi érdekből kifejezetten érdektelen számomra az ilyen tagkönyvfélék léte vagy nemléte.
    Tegnap éppen említettem is: “A lényeg az esetlegesség. Mármint definíció szerint a lét nem szükségszerűség.”
    No pláne nem tagkönyvéké, ha nem is tud róla akkor is érvényes rá is.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Lájkolj!

Archívum