Mint a Flinstonoknál, olyan hangulat uralkodott az elmúlt éjjel a Derkovitson. Akárha Frédi testesült volna meg egy kannás bortól virágba borult jóemberben, ám hősünk nem Vilmához óhajtott bebocsáttatást nyerni, csupán l’art pour l’art öntötte a flaszterra lelkének mélyfekete tartalmát. Az ablakok azonban hasonképp borultak fénybe, mint boldogabb kőkorszaki barátaink mozijában a záró jelenetben.
Alig fordult karácsony nulladik napjára az adventi kalendárium, az aprónépek még ki sem nyitották az erre a napra szolgáló ablakot, szívünk még igazán díszbe sem öltözött, a megváltó mégis eljött a panelek közé. Így láthatta honfitársunk, és rögvest éjféli misét celebrált sajátos avantgard módon, mindenféle műfaji kötöttség nélkül. Végül is, és összességében a szerenád jellemző jegyeit hordozta magán a pörformansz némi módosulással.
A művész nem szíve hölgyéhez óhajtott bebocsáttatást nyerni, hanem a kormányzó urat hajtotta el a jó édesanyjába mandolin kíséret nélkül. Orbán takarodj, vette át a szlogent a hazaáruló civilektől, ám amikor lelke sötétebbik oldala vette át a hatalmat a közlendőn, akkor egészen cifra, a magyar nyelv gazdagságát a legnagyobb mélységekig bemutató szókészlet buggyant elő belőle, amelyben bőven szerepeltek bizonyos testnedvek és nyílások, a legősibb foglalatosság szülőanyával együtt emlegetése, megminden. A virágnyelvet azért kellett használnom, mert képtelen vagyok karikákat irkálni a képernyőre, és még elsötétíttetne a médiahatóság.
Így folydogált a csendes és szentséges éjt megelőző fölfoghatatlan idő minálunk, minden incidens nélkül. Még csak a közmunkától megfáradt telepiek sem hajtották el a jó édesanyjába a kéretlen csepűrágót, nem akadt köztük egy Fülöp úr sem. Ez a mesebeli Fülöp bácsi borította virágba az egyik gyermekkori éjszakámat a város egy másik pontján.
Akkoriban annyira új volt a Hadnagy utca világa, hogy a végében kavicslerakat működött a sínek mellett. A szocialista munka hősei az éjszaka leple alatt markolókkal rakták ki a hallgatag vagonokat, mindezzel rohadt nagy csörömpölést csapva. Ezt unta meg az amúgy üveges Fülöp bácsi, és túlordítva a gépeket óhajtott csöndet, ami így logikai bukfencnek tűnik, és nem is működött. A kurva anyátokat, alunni akarok, szállt a sikoly a langymeleg éjszakában évtizedekkel ezelőtt, és lám, visszatért az ájer, csak a fejéről a talpára állítva.
A mostani Fülöp úr kívülről ordít befelé, és nem gépek, hanem a zsarnok távozását óhajtja, de ugyanazzal az indulattal. Még hangjának visítása és bugyborgása is ugyanaz. De míg a hajdani üveges spontán módon, mintegy önmaga örömére óhajtott rendet vágni a megbolydult világban, kései utódja bizonyosan a Gyöngyösön felúszó békaemberek uszítását követi. Mint két napja ez már közkeletű, puccs készül Orbán ellen, de ennek tudatában sem vitte el a TEK az éjféli magányos tüntetőt, ment minden a maga kitaposott útján. Főhősünk a penzum teljesítése után megnyomta magán a mute gombot, a telepiek pedig beleájultak a bejglibe, az elcsendesülő éjbe.
Vélemény, hozzászólás?