Nagyjából ugyanabban az időben, amikor fegyveres NAV-kommandó szállta meg Iványi Gábor szervezetének irodáit, a parlamenti bátor százharminchárom megszavazta Völner pajtásuk sokmilliós végkielégítését. Még el sem kezdődött igazán a nap, de már keretbe lett foglalva a két gyalázat által, amelyek megmutatták, Orbán Viktor milyen országot épített magának, amelyben élnünk adatik. Nem tennék ide most elkoptatott jelzőket, mindenki képzeljen ide egyet, ami a szívének kedves, az ő nyomdafestéke eltűri, vagy épp, ami kiszakad megkérgesedett szívéből.
Magunk is így vagyunk, hogy tartjuk a Bálint György által megjelölt irányt, miszerint „az nem újságírás, ha a társadalom arcába köpünk”. S habár az ő kora sem volt babazsúr, ez a miénk erkölcsiségében még annak is bőven alatta marad, így az intés betartása egyre nehezebb, de próbáljuk meg mégis. Abban a pillanatban, amikor az irodák megszállása megtörtént, senki nem tudta, mi indokolja az akciót, hogy aztán később az MTI tálalásában egy, a Czeglédy-ügyhöz erősen hasonlatos indoklással állt elő a hatóság itt is feltételes módban, hogy miszerint költségvetési csalásra gyanakodnak.
Ehhez képest, amikor újságírók és politikusok akartak bejutni a NAV által megszállt épületbe, azzal próbálták meg őket távol tartani, hogy az egy bűnügyi helyszín, mintha odabent halomban feküdtek volna a hullák. Az indoklás tehát ugyanannyira fals volt, mint a feltételezett bűn maga, ami szintén több sebből vérzik, de erről majd később. Csak azután, hogy rögzítjük, a bűnügyi helyszín inkább a parlament maga, ahol Völner Pál kenő és csúszópénzeket vett át szatyorban és nagy mennyiségben, amire a főnöke (Varga naccsád) hétvégi reakciója az volt, hogy a Facebookon hegedülgetett.
A bűn és bűntelenség, a jó és a rossz viszonylagos fogalmak, s míg Iványi egész élete és tevékenysége még ezen a bizonytalan skálán is közelít az abszolúthoz, miszerint példa értékű és követni való, de leginkább istennek tetsző, Völnernek azonban ilyen viszonyítása nincs, ő csak Orbán koordináta rendszerében értelmezhető, abban szerezte meg az érinthetetlen státuszt, míg viszont ugyanebben Iványi az üldözendő gonosz. Virág elvtárs és az ő mosolya jut eszünkbe, miszerint „Mutasson nekem egyetlen embert ebben a tetves országban, akire ha kell, 5 perc alatt nem bizonyítom rá, hogy bűnös! Magára is, magamra is, mindenkire!”
Virág elvtárs egy diktatúra szolgálatában állott, míg a NAV fegyveres dolgozói ma úgyszintén, viszont az általuk elkezdett bűnössé tevő folyamat már a kezdetekkor inog. Hét éves járulékfizetési mulasztásokról szól a történet, aminek most jutottak épp a végére, holott az ilyesmi két nap alatt kiderül, az eljárás tehát koncepciózusnak nevezhető főleg annak fényében, hogy Orbán kormánya bírósági ítéletet végre nem hajtva tartozik Iványinak tizenkét milliárddal, így a tartozás Iványin úgy is behajtható lenne, hogy az állam felé inkasszózna a NAV, és máris szép lenne a világ.
Jól tudjuk viszont, hogy itt nem tartozásról, hanem szimpla megtorlásról van szó, így az sem lehet véletlen, hogy újra akkor csapott le a NAV, amikor szóba került Iványi lehetséges köztársasági elnöki jelölése. A henger elindult, és már az sem állíthatta le, hogy közben botrányok közt Róna Péter lett a jelölt, akit a Fidesznek már ki sem kell csinálnia, mert megtette ezt az ellenzék maga. Amely egyébként Iványi mellett tüntetett, nyilatkozatokat adott ki, de megakadályozni semmit nem tudott. Aztán az MTI is kiadta a közleményét a feltételezett költségvetési csalásról, ami majd így, ebben a formában jelenik meg a KESMA-ban.
Mária néni pedig az otthonkájában konstatálja, hová jutottunk, hogy már mindenféle tiszteletesek is bűnöznek mint a Czeglédy, mennyi sok gondja van miniszterelnök urunknak, de majd megbirkózik vele. Mindezzel csak arra utaltunk, hogy a besározás megtörtént, volt ott a Dankó utcában úgy öt percig forradalmi helyzet, de elenyészett tán ugyanakkor, amikor Völner telója pittyogott, hogy megérkeztek a milliók a számlájára, még csak a kapuba sem kellett kifáradnia a zacskóért. Mindezzel csak arra utaltunk, hogy itt fogunk megdögleni a ganyéban, Virág elvtárs mosolyog, Orbán elvtárs pedig eltelten böfög. Nincs itt látnivaló tessenek oszolni.
Vélemény, hozzászólás?