Voltaképp a kedves vezető vett magának egy kis adásidőt a Fox Newson, ahol ez a Trump seggéből kilógó Carlson Tucker hallgatta a delírjeit elégedetten mosolyogva. Valamikor ez egy szakma volt, mondta drága Monika az alapigazat végignézve a sajtó állapotán idehaza, s ha lehet, én kiegészíteném azzal, a lesújtó megállapítás akkor is igaz, ha valaki dollármilliókat keres a cirkuszával. Mészáros Lőrinc is milliárdos, mégsem üzletember, csak egy bábu. Ha a semmiért rengeteg pénzt adnak, az még nem siker, csak szerencse, ami viszont forgandó.
Mindösszesen egyébként a magyar kormány, azaz te, nyájas olvasó, úgy nyolcvanmillió pénzt fizettél azért a csomagért, amelynek része volt, hogy ez a Tucker hagyja Orbánt álmodozni. Mert igazi kérdést neki föl nem tett, nyolcvanmillióért M1-et csinált a Fox Newsból. Neki megérte, Orbánnak is, nekünk nem annyira. Ismerjük ugyanis a kedves vezető szárnyaló képzeletét, interjút, illetve beszélő időt csak olyannak ad, aki ezt egyáltalán nem korlátozza, azaz, hagyja fékek nélkül hazudni, és akkor mindketten eltelten mosolyognak, hogy a foglalkozás elérte a célját.
Ezt a tuckeres beszélgetést sem nézzük át épp ezért, mert a valósághoz köze nincs, legyen elég annyi, hogy benne a kedves vezető közelíti azt a szintet, amikor hatalmát már Istentől eredezteti, ennek megfelelően küldetését és feladatait is, tehát teljesen kész van a manus. Azonban mindkét félnek megvan a maga érdeke a történetben a lefizetésen túl is. Az amerikai hülyének az, hogy bemutassa, van ország, ahol a trumpizmus működik, Orbáné – mint magyar hülye – pedig az önfényezés, csak az a kérdés, ezért miért nekünk kell fizetni, meddig és mennyit. Viszont ez veszélyes játék is tud lenni.
Hitlert is megválasztotta a Time magazin az év emberének 1938-ban, és azóta sem sokkal különbek, tehát mindenkinek megvan a maga baja. Ez a Tucker most épp keletről akarja a trumpizmust importálni, és még jól meg is fizetik érte, de, hogy Orbánnak ez miért jó, azt nem tudom, illetve de. Ez jól jön majd az életrajzban, amikor elismerésekről és elismertségről kell értekezni, nemzetközi befolyásról és politikai súlyról, ami nincs. Pillanatnyi haszna ennek az egésznek semennyi, egy fejezetért az emlékkönyvben ennyi pénz viszont sok, de elcseszni való lóvé az van dögivel.
A KESMA félezer lapját még megérti az ember, mert azok érik el az itthoni rajongást. Épp tegnap hallottam a történetet, hogy kies megyém (Vas) egyik falvában átadtak vagy avattak valamit (budi, tíz méter járda, mindegy), ami miatt a faluban hálaadó szentmisét celebráltak a fideszes országgyűlési képviselő részvételével, akit a szakrális eseményen a plébános felszólítására a helyi bávatagok úgy éltettek, mint egy rocksztárt. Erre jók a megyei lapok, meg a Kossuth rádió. Na de a Fox News? Főleg, ha tudjuk, hogy az átlag amerikai Kanadát egy tagállamnak véli, Budapestről nem hallott, Orbánról meg pláne?
És vica versa, Mari néni sem ismeri Carlson Tuckert. Józsi postást, azt igen, aki hozza a nemzeti konzultációs levelet és a Bözsi utalványt, meg a száz forinttal megemelt nyugdíjat. Fox News, ugyan már, királylány. Mindebből is kitetszik, hogy az a nyolcvan millió dollár, amibe nekünk ez az interjú, előtte Chuck Norris vagy épp Milo Yiannopoulos látogatása került, nem éri meg, ez nem egyéb, mint a kedves vezető fényezőműhelye, voltaképp az egójának van rá szüksége, hogy saját nagyságának súlya alatt össze ne roskadjon. Ez saját bejáratú nyomor, és valahol iszonyú is.
Ez a pénzért vett szerelem, a kurvákat pedig nem nehéz megtalálni hozzá. Másképpen szólva haszna csak annyi, hogy farigcsálják Orbán soha el nem készülő szobrát, a lehulló forgácsokból pedig sokan élnek jól, bayerek, prostisrácok és már tuckerek is. Mert egyébként a Józsi postáson túlnéző horizonttal ez az egész inkább szánalmasnak mondható. Olyannyira, hogyha nem rühellnénk túlzottan, még meg is sajnálnánk a kedves vezetőt, aki az európai közutálatot ellensúlyzandó menekül keleti despotákhoz szeretetért, vagy jó pénzért vesz amerikai elismerést. Tényleg röhejes.
Vélemény, hozzászólás?