Kövér illékony tudata

Kövér pedellust megint megsütötte a nap. Nem vett szalmakalapot vagy fóliasisakot, és a fotonok, esetleg Pataky űrlényeinek mindenféle sugárzása strukturálta át a neuronjait, az innen meg nem állapítható. Csak a végeredmény, hogy nem százas a manus. Tessenek belenézni a malacszemeibe, a téboly tüze lobog bennük, de ezt már megszoktuk. A meghasonlást minden bizonnyal az a lelki megterhelés idézte elő, midőn a kommunistából (MSZMP Központi Bizottsága Társadalomtudományi Intézete) ifjú liberális, majd pediglen konzervatív atyuska, és végül fasiszta vénember lett.

Megvan az íve Kövér pedellusnak, azzal azonban nem igazán számolt senki – még Orbán sem talán, amikor a magas hivatalt adta neki –, hogy a végén elmegy az esze. Ez is elnézhető volna, bizonyos kultúrkörökben tiszteletet vagy imádatot is kivált (lásd dakoták), innen, a panelproli létből nézvést azonban röhejes, ahogyan egy jól kivehetően eszement ember próbálja a világot magyarázni a démonai közül, akik most a pedellus előadásában a tudatát akarják birtokba venni, mint azt volt kedves tegnap kifejteni. Méghozzá hosszan, alaposan, ami mutatja, hogy a visítás rendszerré állt össze a fejében.

A 21. században az alávetésre és kifosztásra kiszemelt embereknek elsődlegesen nem az országát, hanem a tudatát akarják megszállni, a lelkét akarják rabul ejteni. – Mondta egészen pontosan ez a szerencsétlen, hozzá téve, hogy mindezt civilnek álcázott ügynökhálózatok teszik, meg a nyugati tudatipar. Esetleg békaemberek ürgebőrbe kötve, de ezt csak én jegyzem meg, mert eszembe jut Virág elvtárs és az ő kies világa. Ami pedig nem lehet véletlen, lévén, hogy Virág elvtárs Kövér elvtárssal egyetemben hasonló típusú hatalom szolgája, tehát ezek ugyanazok.

De nézzük tovább, mit mutat a delírium Kövér fejében. A hangok azt is súgják neki, az új harcmodor lényege, hogy az embert elidegenítik természetes közösségeitől, államától, nemzetétől, szülőföldjétől, hitétől, hagyományaitól, kiforgatják önazonosságából. Még annak a bizonyosságát is elveszik tőle, hogy fiú-e vagy lány. A kör itt zárul be, amikor Kövér pedellus azon tűnődik, hogy masnit tegyen a hajába vagy húzzon Martens bakancsot, esetleg mindkettő. Nem győzöm elégszer idézni Ursulát a Száz év magányból, aki az urát megkérte, hogy magának őrüljön meg, ha már muszáj.

Ugyanezt a felhívást intézhetnénk Kövér pedellushoz is, de nem hallgatna ránk. Ám nem is ez a gond, hanem a feltehető hatása, mikor is az egybites Fidesz szavazó hallgatja ezt a sok méretes baromságot, és ő is állapotba kerül, elkezd rettegni, hogy elviszi őtet a rézfaszú bagoly Gyurcsány vagy Soros képében. Suhogó szárnyakkal viszi a Gyurcsány, és most már a pöcsét is levágja, mígmeg a migráncsok az asszonyát tosszák, miközben mindkettejük munkáját elvették, pedig azok a Szijjártó által behívott ukránok. Ez áll össze, ha belegondolunk.

Illetve az is felfedezhető: Kövér tragédiája nem az, hogy hülye, ilyenekkel tele van a pártja, hanem, hogy a tébolyt, ami jellemzi őket, megpróbálja rendszerré összeállítani. Vasárnap nem telik el úgy, hogy valahol ne szónokolna, viszont az megnyugtató, hogy most már mindenhol ugyanazt mondja, az eszmei kacskaringó tehát jól láthatóan véget ért, az eredménye azonban egy bűzös pocsolya. Kövérnek innen már nincs visszaút, és nincs leágazás sem, innen iránya nyílegyenes a kényszerzubbonyig. Ezt pediglen azért kell ráadni mert nem az a baj, hogy megőrült, hanem, hogy gyűlöli, aki meg nem.

Méghozzá engesztelhetetlenül és mélyen. Nem véletlenül ábrándozott arról, hogy az ellenérdekelt oldal szavazói majd fölkötik magukat. Már akkor – és már milyen régen – emiatt el kellett volna távolítani a közéletből, és mégis itt van, sőt, egyre hangosabb. Mindemellett ő is csak egy jelenség. Házelnökként sem különbözik a sarki kocsmák részeg népétől, stílusa, habitusa, mondandója ugyanaz. Egy brancs ezek, a gombócot is megzabálják, és a többi. Mindenesetre így summázva mutatják, milyen állapotban van az ország szellemében és erkölcsében: gyalázatosban.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
2 hozzászólás “Kövér illékony tudata
  1. miki1950 szerint:

    A malac szemű kövér is csak egy mameluk, aki csakúgy mint sorstársai kénytelenek egyre nagyobb idiotaságot mondani, mert különben a főni (gengszter) fölhúzza a szemöldökét.
    Jelen esetben azonban súlyosabb a helyzet, mert ha valaki nem tudja komcsiból nácivá lett vén korában eldönteni hogy fiu -e avagy lány, ott már a grazi klinika sem tud segíteni.
    Mint ahogy a főnijén sem tudott.

  2. Yeti szerint:

    Blackwater 10×100 kaliber.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Lájkolj!

Archívum