Orbán fényezőműhelye

Voltaképp a kedves vezető vett magának egy kis adásidőt a Fox Newson, ahol ez a Trump seggéből kilógó Carlson Tucker hallgatta a delírjeit elégedetten mosolyogva. Valamikor ez egy szakma volt, mondta drága Monika az alapigazat végignézve a sajtó állapotán idehaza, s ha lehet, én kiegészíteném azzal, a lesújtó megállapítás akkor is igaz, ha valaki dollármilliókat keres a cirkuszával. Mészáros Lőrinc is milliárdos, mégsem üzletember, csak egy bábu. Ha a semmiért rengeteg pénzt adnak, az még nem siker, csak szerencse, ami viszont forgandó.

Mindösszesen egyébként a magyar kormány, azaz te, nyájas olvasó, úgy nyolcvanmillió pénzt fizettél azért a csomagért, amelynek része volt, hogy ez a Tucker hagyja Orbánt álmodozni. Mert igazi kérdést neki föl nem tett, nyolcvanmillióért M1-et csinált a Fox Newsból. Neki megérte, Orbánnak is, nekünk nem annyira. Ismerjük ugyanis a kedves vezető szárnyaló képzeletét, interjút, illetve beszélő időt csak olyannak ad, aki ezt egyáltalán nem korlátozza, azaz, hagyja fékek nélkül hazudni, és akkor mindketten eltelten mosolyognak, hogy a foglalkozás elérte a célját.

Ezt a tuckeres beszélgetést sem nézzük át épp ezért, mert a valósághoz köze nincs, legyen elég annyi, hogy benne a kedves vezető közelíti azt a szintet, amikor hatalmát már Istentől eredezteti, ennek megfelelően küldetését és feladatait is, tehát teljesen kész van a manus. Azonban mindkét félnek megvan a maga érdeke a történetben a lefizetésen túl is. Az amerikai hülyének az, hogy bemutassa, van ország, ahol a trumpizmus működik, Orbáné – mint magyar hülye – pedig az önfényezés, csak az a kérdés, ezért miért nekünk kell fizetni, meddig és mennyit. Viszont ez veszélyes játék is tud lenni.

Hitlert is megválasztotta a Time magazin az év emberének 1938-ban, és azóta sem sokkal különbek, tehát mindenkinek megvan a maga baja. Ez a Tucker most épp keletről akarja a trumpizmust importálni, és még jól meg is fizetik érte, de, hogy Orbánnak ez miért jó, azt nem tudom, illetve de. Ez jól jön majd az életrajzban, amikor elismerésekről és elismertségről kell értekezni, nemzetközi befolyásról és politikai súlyról, ami nincs. Pillanatnyi haszna ennek az egésznek semennyi, egy fejezetért az emlékkönyvben ennyi pénz viszont sok, de elcseszni való lóvé az van dögivel.

A KESMA félezer lapját még megérti az ember, mert azok érik el az itthoni rajongást. Épp tegnap hallottam a történetet, hogy kies megyém (Vas) egyik falvában átadtak vagy avattak valamit (budi, tíz méter járda, mindegy), ami miatt a faluban hálaadó szentmisét celebráltak a fideszes országgyűlési képviselő részvételével, akit a szakrális eseményen a plébános felszólítására a helyi bávatagok úgy éltettek, mint egy rocksztárt. Erre jók a megyei lapok, meg a Kossuth rádió. Na de a Fox News? Főleg, ha tudjuk, hogy az átlag amerikai Kanadát egy tagállamnak véli, Budapestről nem hallott, Orbánról meg pláne?

És vica versa, Mari néni sem ismeri Carlson Tuckert. Józsi postást, azt igen, aki hozza a nemzeti konzultációs levelet és a Bözsi utalványt, meg a száz forinttal megemelt nyugdíjat. Fox News, ugyan már, királylány. Mindebből is kitetszik, hogy az a nyolcvan millió dollár, amibe nekünk ez az interjú, előtte Chuck Norris vagy épp Milo Yiannopoulos látogatása került, nem éri meg, ez nem egyéb, mint a kedves vezető fényezőműhelye, voltaképp az egójának van rá szüksége, hogy saját nagyságának súlya alatt össze ne roskadjon. Ez saját bejáratú nyomor, és valahol iszonyú is.

Ez a pénzért vett szerelem, a kurvákat pedig nem nehéz megtalálni hozzá. Másképpen szólva haszna csak annyi, hogy farigcsálják Orbán soha el nem készülő szobrát, a lehulló forgácsokból pedig sokan élnek jól, bayerek, prostisrácok és már tuckerek is. Mert egyébként a Józsi postáson túlnéző horizonttal ez az egész inkább szánalmasnak mondható. Olyannyira, hogyha nem rühellnénk túlzottan, még meg is sajnálnánk a kedves vezetőt, aki az európai közutálatot ellensúlyzandó menekül keleti despotákhoz szeretetért, vagy jó pénzért vesz amerikai elismerést. Tényleg röhejes.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
2 hozzászólás “Orbán fényezőműhelye
  1. Yeti szerint:

    Rendes iparosmunkához cserzéssel kell a bőrét megmunkálni.
    Habár kandisznó bőréből csak bélésbőrt készítenek a rossz minőség miatt.

  2. Jane Doe szerint:

    Ha egy pasasnál – úgy is, mint társadalmunk hím tagjánál – az öntömjénezés és önfényezés kerül felszínre, senki már nem juthat eszembe, mint az egyszeri parasztember, aki is a felesége halála után így lamentált: Hm…hm, eddig a feleségem volt a jobbkezem…, lehet, hogy most megfordul a helyzet?

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Lájkolj!

Archívum