Kölökkoromban fölöttünk lakott Fülöp úr a harmadikon. Új volt még a világ, gyorsabban nőttek ki a házak a földből, mintsem a környezet alakult volna hozzájuk, és így történhetett, hogy a ház töviben ott felejtődött egy vasúti sín, azon pedig vonatok hozták a kavicsot, föhenyet, és ezt éjszaka zajos markolókkal rakogatták kifelé, ha úgy diktálta az ütem. Mintha egy bánya közepén élt volna az ember, ahogyan épült erősen a szocializmus éjjel és nappal.
Fülöp úr egy békés üveges volt, apró ember két lánykával, akinek a hangját sem lehetett hallani, mígnem az egyik éjszaka cirkuszra ébredt a ház, ugyanúgy, mint a kőkorszaki szakiknál, amikor Frédi veri az ajtót, hogy Vilma engedje be, s körül sorra gyulladnak fel a fények a kőkorszaki házakban. Hasonképp nálunk is, ahogyan Fülöp úrból tört elő a keserve. Nagyon hangosan, nagyon részegen és nagyon őszintén bőgte bele az éjszakába, miszerint: az anyátok picsáját, alunni akarok.
Mindezt a markolóknak ordította, akik szorgalmasan és zajosan rakták a kavicsot nagy reflektorok fényénél, építették a szocializmust, míg mi szenderegtünk, mint a robogás, úgy megszokva a gépeket, hogy azokra nem, ámde Fülöp úr óbégatására fölriadtunk. S mondom, gyúltak föl a fények az ablakokban, ahogyan a pizsamás polgártársak tódultak nézni, hogy na, kit ölnek vajon, kinek vére folyik, s mennyire. De csak Fülöp úr volt részeg erősen, és kijött belőle az őszinteség a szocializmus éjszakai építéséről.
Pihenni szeret az ember, ha joga nincs is hozzá, de olykor megcsomósodik a keserve, ahogyan Fülöp úrban is azon az éjen. Megoldódott azonban a konfliktus, mert a markoló kezelője leállította a gépet, kiszállt abból, és az ablakunk alá ballagva fölszólt a harmadikra a pizsamás Fülöp úrnak szelíden, miszerint: fogd be a pofád, te barom, nagyobb zajt csapsz, mint a gépek. Ettől csudálatosan Fülöp úr aludni tért, a ház pedig elsötétült, mintha hazamentek volna a legények a faluvégi kurta kocsmából.
Mindez pedig azért szállt föl az én csésze teámból, mert Balatonberényben betiltották az éjszakai és hajnali harangszót, ami zavarta a nyaralni és pihenni vágyókat. Ez pedig, mint annak idején a szocializmus építése vs. Fülöp úr, ebben a kontextusban a nemzeti, keresztény Magyarország, kontra belvárosi lipsik dichotómiaként jelent meg a Pesti Tv sajtómunkása tudatában, ahol az aludni óhajtók a dolgos vidéki Magyarország ellenségeként, Orbán után szabadon, diplomás kommunistaként jelentek meg.
Fülöp úr sem volt lipsi, egy jódógos üveges volt, aki a fröccsöktől kényszerítve fejtette ki, hogy alunni akar, az annyuk picsáját, mindebből pedig arra is következtethetünk, a berényi nyaralók sem a nép ellenségei, csak pihenni vágynak. De ebből is sikerült kereszténységvédő buzgalmat csiholni, mint annak idején a szent szánkók meggyalázásából advent pátoszos időszakában. Bohár Dánielnek hívják a NER szorgalmas sajtómunkását, aki liberális ármányt sejt amögött, ha valaki aludni szeretne.
„Nyilvánvalóan, amikor lejönnek ide Budapestről a belvárosi értelmiség, és akkor előadják a nagymenő budapestit, hogy őket zavarja az, hogy reggel harangoznak reggel öt vagy hat órakor, vagy zavarja őket, hogy a kutya ugat vagy kukorékol a kakas. Hát az ilyen”. – Ez Bohár Dániel tényfeltáró munkásságának veleje, amiből az a különös kép mutatkozik, hogy vannak a dolgos berényiek meg a belvárosi hitetlenek, akik a terrorjukkal a maguk képére formálják a romlatlan magyar vidéket.
Fülöp úr csak e kontextusbéli miheztartás végett jutott eszembe, és azért, mert nem akartam direktben lehülyézni a tényfeltáró újságírót, aki, ha még két mondatot ír vagy mond, eljutott volna a keresztényüldözésig. Már épp az ajtajában toporgott. Elkezdett utalgatni müezzinekre, arabokra, még jó, hogy nem merült bele egészen. De megoldást is javasolt: „Kedves belpesti nyaralók! Faluhelyen bizony szól a harang és kukorékol a kakas. Ha ez nem tetszik, akkor ne petíciót írogassatok, hanem maradjatok otthon.”
No most, én erre inkább nem szólok egy szót sem, mert messzire vezetne, el egészen Karácsony biciklijéig. Helyette inkább felhívom a figyelmet Bohár konzekvenciájának nyelvezetére, ami majdnem felér egy jól fejlett ötödikes nívójához, mint ahogyan gondolatisága sem sokban különbözik attól. S mindezek után az a legérdekesebb, hogy látom, ahogyan ez a Bohár a tyúkszaros Berényből elautózik egy „belpesti” kocsmába, ahol elmeséli a hasonszőrűeknek, miszerint megint jól odacsapott a lipsiknek. Aztán a pénztárhoz fárad.
Vélemény, hozzászólás?