Ismerjük meg a létformákat

„Védjük a létformákat, mint emberi méltóság, szabadság, család, nemzeti közösség. Vannak olyan politikai irányzatok, melyek ezeket támadják, ezeket szét akarják szedni, ennek ellen kell állni.” – Ezt Magyarország kormánya mondta Orbán képével reklámozva, tehát Orbán mondta. Ez állítólag magyarul van, de ötödikben a tanár néni megdolgoztatná a piros ceruzáját olvasva a fogalmazást, és ezen túl ez a betűhalmaz liberálisbuzizik. Ennyi a szándéka. Ezen túlmutatva azonban, és legyintve amiatt, hogy az ősi mélymagyarok nem tudnak magyarul, még értelme sincsen semmi sem. Tényleg, valaki elmesélhetné, mert hülye vagyok, mi az a „nemzeti közösség”, mert ugyan tudom, mit akar mondani a költő, ámde mégsem azt mondja egyáltalán.

Tehát a nyelv, és legfőképp a létforma. A létforma kiinduló tételként a testet öltött anyag. Ha valaki a meccsen szotyolát köpköd, az nem az, a szabadság pedig elvont idea volna, mint ahogyan a „nemzeti közösség” is, és sorolhatnánk mi minden nem létforma, amit a kedves vezető bamba képe mellé irkált a központi propagandaüzem. Nem kellene ennyire harsányan reklámozni: nézd, milyen hülye vagyok, egyben szomorúan téve hozzá, az ég egy világon semmi jelentősége nincsen, ha mi látjuk, a bajt, de a rajongóknak így is megteszi. Nem rajongóként azonban az ember tudja, hogy amit Orbán egyszerű ábrázata mellé irkált a magas propagandahivatal, az mekkora ökörség, egyben szomorúan jegyezve meg, hogy ilyesmire költeni százmilliárdokat maga a bűn.

Nos akkor elmesélem Rogán Antalnak, mint a magyar propagandaüzem atyjának, hogy a létformáknak egyes titkos és magasztos tanítások szerint hét szintje van, mégpedig az ásványi, a növényi, az állati, az emberi, a félisteni, a spirituális és az eredeti léttudatosság szintje. És most nézzünk rá a kedves vezetőre mindezek után, aztán tegyük be az egyik skatulyába. Ezek a szintek egyébként a jóga szentírásokban lelhetők fel, megjegyezve azt, hogy ezek szerint 8.400.000 létforma van az Univerzumban, de a család ebből a sokból egyik sem, se a „nemzeti közösség”. De vannak más szent tanok is, éspedig a buddhizmus, amelyik csupán hat létformával dolgozik, de mit ád a sors, azok egyike sem például a család, és a többi, a dolgozatban emlegetett cukiság.

Mint már mondtuk, a létforma a testet öltött anyag, a buddhizmus szerint viszont hat létsík létezik, ahol ez megtörténhetik, éspedig az istenek (dévák) világa, a félistenek világa, az emberek világa, az állatok világa, az éhes szellemek világa és a pokol világok. Mindezek után pedig újólag nézzünk rá a kedves vezetőre, mert mondom, veszélyes dolog, ha az ember fizimiskája mellé ökörségeket irkálnak a tudatlan és ostoba beosztottjai. Ezeket a létsíkokat a karma tanából vezeti le a buddhizmus egyébként, azaz, eszerint egy lény – mint a kedves vezető – a karmájának (a cselekedetei okozta lenyomatok) hatására kerül egy-egy létsíkra, mindegyik világ a karma egy-egy síkjának felel meg. Ennyit a családról és a nemzeti közösségről.

Hogy tovább keserítsük a mélymagyarokat, az is írva vagyon a szent iratokban, hogy „A létforgatag (szamszára) bármely síkjára is szülessünk, abban biztosak lehetünk, hogy ott töltött életünk állandótlan, mulandó. A halál és újjászületés örökös körforgása ezzel ellentétben szüntelenül meghatározza sorsunkat. Következő testetöltésünk helye nagyban attól függ, hogy cselekedeteinkkel milyen karmát halmozunk fel jelenlegi életünkben.” S ha már itt tartunk, Buddha bácsi arra tanít, hogy minden szenvedésnek (az emberi világ szintjén) három gyökere van: a sóvárgás, az elutasítás vagy gyűlölködés és a nem tudás, a szenvedés nélküli léthez pedig a sóvárgás, elutasítás és a nem tudás megszüntetésén keresztül vezet az út.

Mindezek után tudom, hogy az a legfőbb kérdés, mi lesz az ebéd. Sőt, azzal is tisztában vagyok, mennyire értelmetlen volt mindezeket elmesélnem, amikor csak arra szerettem volna rámutatni, milyen baromságokkal etetik ezek a népeket. De ami a legnagyobb baj, sem önmaguk, sem pedig a népek észre sem veszik, csak részeges bölcsészek és veszélyes filozopterek, akiknek viszont nincsen helyük a munka alapú társadalomban. Ilyen buddhások, jógások, de elkeserítő módon krisztusosok sem játszanak a képletben, mert ezek keresztények, amihez elég megszenteltetni a húsvéti sonkát, és fönnakadt szemekkel, pátoszosan sóhajtozni mindenféle szentségekről. Ezeknek hithöz közük nincs, de mint példánk sajnálatosan mutatja, a gondolkodáshoz sem. Narayana, polgártársak, narayana.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum