Menczer álomtitkár elirigyelte Fekete Pákó ékesszólását, ránézett az országra az ő erkölcsi magaslatáról, és megállapította: múkodik. Fel is ordított, múkodik, kiáltotta. Vélhetőleg, ha a gazda azt kívánná, dalra is fakadna, gajdolná az adideadidit, a diditnemadom-féle örökbecsűt, megmagyarázva, hogy az pedig a kívánatos szaporulat miatt történik. Hogy az ország múkodik, annak köszönhető, Szijjártó elvtárs helikopterrel jár borászatokba ebédelgetni. Csakis ez a titok nyitja.
Hadházyval mostanában csak a baj van. Amióta egyszemélyes forradalmi hadseregként éli az életét, annyi ganyét leplezett le, hogy más főügyészek plecsnit adnának neki a felderítő munkáért, Poltnak viszont nagyon sok munkába kerül mind az egész szemetet a szőnyeg alá söpörni. Nem véletlen, hogy a momentumos Fekete-Győr őt név szerint is megemlítette, mint olyat, akinek börtönben kell megrohadnia, ha valami isteni csoda következtében békés rendszerváltás következne be hazánkban.
A Menczer-féle taknyoknak is ott a helye. Mert ugyanis az in medias res indítás után elmesélem, ez a kötözködő Hadházy ország-világ elé tárta azt, hogy drágaegyetlen külügyesünk egyszer csak leszállott valami helikofferrel egy bizonyos Bodri borászat lóistállójánál vagy -ban, aztán ebédelgetett más magas rangú szaralakokkal ott. Kép is van a helikofferről, Szijjártóról is, igaz, a jachtról is volt, és mégis süt a nap meg csácsognak a madarak. Szijjártó is rabosítandó a mézédes jövőben.
Menczer álomtitkár – mint Szijjártó csinovnyikja – ezután lendült akcióba, ekkor mondta, hogy múkodik. „Magyarországnak működnie kell, akkor is, ha Hadházy úrnak ez nem tetszik.” – üzente Hadházy Ákosnak ez a rossz életű, hozzá téve, a volt állatorvos csak a lukas zoknijáról és a parlamentben mutogatott trágár tábláiról ismert. A lukas zoknit nem értjük ebben a kontextusban, ebben tán Menczer takony azt mutatta meg, hogy akinek lukas a zoknija, az annyit is ér.
Valamiféle képzelt, saját bejáratú magaslatról nézett le a permanensen milliókra büntetett Hadházyra, akinek a kisujja körme alatt több tisztesség van, mint az egész helikofferező, seggnyaló bagázsban államtitkárostól miniszterekig bezárólag. És az a különbség, hogy Hadházy – ha lukas zokniban, ha nem –, de életben van, mert azokat a büntetéseket, amelyeket azért akasztanak a nyakába, hogy éhen dögöljön, kifizetik a népek. Összedobják neki, mert tudják, hogy érettük mutogatja a trágár táblákat.
Míg azonban Menczer álomtitkárt, amikor lekerül a glória a fejéről, senki nem látogatja majd a börtönben, Szijjártót is alig. Mert nagyon illékony az a hazug magaslat, ahonnan most megvetően nézegetnek ránk. És azt is tudjuk, az ország nem azért múkodik, mert Szijjártó helikofferrel jár ebédelni a cimboráihoz, hanem, mert a köznépek – épp a Szijjártó-félékkel ellentétben – múkodtetik. Abból a kevésből nagy nehezen, amit még nem loptak el tőlük, és nem osztottak szét a csürhe között.
Mert ugyanis például, amíg Szijjártó ebédelgetett a cimboráival, az én városomban közgyűlést tartottak, ahol azon is vitatkoztak, mire adják a kórháznak a nekik félre tett negyven milliót, ha most már lélegeztetőgépre nem kell, míg azonban másra nagyon. Ezt mindaközben, hogy a kórházparancsnokok rendbe tették a kórházak gazdálkodását, és talpig fegyverben vannak, amiről a kedves vezető is minduntalan beszámol éjszakai kórház-futkorászásait megosztva a nagyérdeművel.
Más a propaganda és más a valóság azonban. Míg Szijjártó röpköd, Menczer hazudozik és öklendezik, a csürhe más tagjai pedig ájtatosan rezegnek, az ország azért múkodik leginkább, mert a kisemberek múkodtetik legfőképp a rezsimmel szembe menve. A lerabolt város pénzt ad a kisemmizett kórháznak, Kovács 123 Bélák adakoznak műtétekre, kifizetik Hadházy büntetését ha lukas a zoknija, ha nem, és Iványinál sem engedik kikötni a gázt. A kisemberekben még van szolidaritás és irgalom ugyanis.
Amíg akad olyan, aki az utolsó száraz zsömléjét is képes elfelezni, addig van remény. Ennek ellenére és ezért igazán, az ember azért csak kíváncsi lenne arra, mi indokolja, hogy egy zsebkendőnyi országban helikofferezzen ez a Szijjártó, de tudjuk, választ erre soha nem kapunk. Maximum, hogy harminc éve is így járt, most is így fog, vagy pediglen, hogy a magánélete nem tartozik senkire. Viszont elégtételt fogunk venni. Fekete-Győr tehát csak bővítse bátran a lecsukandók listáját, mert van belőlük dögivel.
Vélemény, hozzászólás?