Hadházy lukas zoknija

Menczer álomtitkár elirigyelte Fekete Pákó ékesszólását, ránézett az országra az ő erkölcsi magaslatáról, és megállapította: múkodik. Fel is ordított, múkodik, kiáltotta. Vélhetőleg, ha a gazda azt kívánná, dalra is fakadna, gajdolná az adideadidit, a diditnemadom-féle örökbecsűt, megmagyarázva, hogy az pedig a kívánatos szaporulat miatt történik. Hogy az ország múkodik, annak köszönhető, Szijjártó elvtárs helikopterrel jár borászatokba ebédelgetni. Csakis ez a titok nyitja.

Hadházyval mostanában csak a baj van. Amióta egyszemélyes forradalmi hadseregként éli az életét, annyi ganyét leplezett le, hogy más főügyészek plecsnit adnának neki a felderítő munkáért, Poltnak viszont nagyon sok munkába kerül mind az egész szemetet a szőnyeg alá söpörni. Nem véletlen, hogy a momentumos Fekete-Győr őt név szerint is megemlítette, mint olyat, akinek börtönben kell megrohadnia, ha valami isteni csoda következtében békés rendszerváltás következne be hazánkban.

A Menczer-féle taknyoknak is ott a helye. Mert ugyanis az in medias res indítás után elmesélem, ez a kötözködő Hadházy ország-világ elé tárta azt, hogy drágaegyetlen külügyesünk egyszer csak leszállott valami helikofferrel egy bizonyos Bodri borászat lóistállójánál vagy -ban, aztán ebédelgetett más magas rangú szaralakokkal ott. Kép is van a helikofferről, Szijjártóról is, igaz, a jachtról is volt, és mégis süt a nap meg csácsognak a madarak. Szijjártó is rabosítandó a mézédes jövőben.

Menczer álomtitkár – mint Szijjártó csinovnyikja – ezután lendült akcióba, ekkor mondta, hogy múkodik. „Magyarországnak működnie kell, akkor is, ha Hadházy úrnak ez nem tetszik.” – üzente Hadházy Ákosnak ez a rossz életű, hozzá téve, a volt állatorvos csak a lukas zoknijáról és a parlamentben mutogatott trágár tábláiról ismert. A lukas zoknit nem értjük ebben a kontextusban, ebben tán Menczer takony azt mutatta meg, hogy akinek lukas a zoknija, az annyit is ér.

Valamiféle képzelt, saját bejáratú magaslatról nézett le a permanensen milliókra büntetett Hadházyra, akinek a kisujja körme alatt több tisztesség van, mint az egész helikofferező, seggnyaló bagázsban államtitkárostól miniszterekig bezárólag. És az a különbség, hogy Hadházy – ha lukas zokniban, ha nem –, de életben van, mert azokat a büntetéseket, amelyeket azért akasztanak a nyakába, hogy éhen dögöljön, kifizetik a népek. Összedobják neki, mert tudják, hogy érettük mutogatja a trágár táblákat.

Míg azonban Menczer álomtitkárt, amikor lekerül a glória a fejéről, senki nem látogatja majd a börtönben, Szijjártót is alig. Mert nagyon illékony az a hazug magaslat, ahonnan most megvetően nézegetnek ránk. És azt is tudjuk, az ország nem azért múkodik, mert Szijjártó helikofferrel jár ebédelni a cimboráihoz, hanem, mert a köznépek – épp a Szijjártó-félékkel ellentétben – múkodtetik. Abból a kevésből nagy nehezen, amit még nem loptak el tőlük, és nem osztottak szét a csürhe között.

Mert ugyanis például, amíg Szijjártó ebédelgetett a cimboráival, az én városomban közgyűlést tartottak, ahol azon is vitatkoztak, mire adják a kórháznak a nekik félre tett negyven milliót, ha most már lélegeztetőgépre nem kell, míg azonban másra nagyon. Ezt mindaközben, hogy a kórházparancsnokok rendbe tették a kórházak gazdálkodását, és talpig fegyverben vannak, amiről a kedves vezető is minduntalan beszámol éjszakai kórház-futkorászásait megosztva a nagyérdeművel.

Más a propaganda és más a valóság azonban. Míg Szijjártó röpköd, Menczer hazudozik és öklendezik, a csürhe más tagjai pedig ájtatosan rezegnek, az ország azért múkodik leginkább, mert a kisemberek múkodtetik legfőképp a rezsimmel szembe menve. A lerabolt város pénzt ad a kisemmizett kórháznak, Kovács 123 Bélák adakoznak műtétekre, kifizetik Hadházy büntetését ha lukas a zoknija, ha nem, és Iványinál sem engedik kikötni a gázt. A kisemberekben még van szolidaritás és irgalom ugyanis.

Amíg akad olyan, aki az utolsó száraz zsömléjét is képes elfelezni, addig van remény. Ennek ellenére és ezért igazán, az ember azért csak kíváncsi lenne arra, mi indokolja, hogy egy zsebkendőnyi országban helikofferezzen ez a Szijjártó, de tudjuk, választ erre soha nem kapunk. Maximum, hogy harminc éve is így járt, most is így fog, vagy pediglen, hogy a magánélete nem tartozik senkire. Viszont elégtételt fogunk venni. Fekete-Győr tehát csak bővítse bátran a lecsukandók listáját, mert van belőlük dögivel.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
3 hozzászólás “Hadházy lukas zoknija
  1. abramovics szerint:

    mindenkinek lyukas a zoknija!
    .
    azon át húzza fel a lábára az ember ugyanis.
    ez a menczer meg még mindig a kurvázós borkaiban ragadva lyukaszoknizik itt.
    abból ugyanis szó szerint
    .
    KILÓG A LÓLÁB!
    .
    .
    abramovics voltam, s vagyok

  2. miki1950 szerint:

    Tökéletes pillanatfelvétel. A kontrasztok tobzódása a társadalomban.
    De azért keveslem az egyszem Hadházyt (Szélt) a feladat végigviteléhez.

  3. trabant szerint:

    “A lukas zoknit nem értjük ebben a kontextusban, ebben tán Menczer takony azt mutatta meg, hogy akinek lukas a zoknija, az annyit is ér.”

    A lyukas zokni Borkai luxusjacht-videós szeánszához kapcsolódik, de mivel Menczer memóriája romlik, Hadházyra fogná.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Lájkolj!