Pöttyös labda a szuperkupában

Lesz máma ez a meccs a Puskásban, amitől úgy igazán mindenkinek herótja van. Csak néhány elvetemült hülyének nem, akiknek a futball vallás, művészet (kedves vezető), az élet értelme és a létformák legmagasabbika. Ahogyan kameraközeliben turháznak az istenek, ürítik orruk nyúlós tartalmát az anyaföldre, vagy markolásszák a tökeiket. Ebből látszik azért, hogy őket is anya szülte, de ezt az irányt most felejtsük el. Napok óta zárva megint fél Budapest, mintha Putyin és Erdogan egyszerre jönne ide, felteszem, ha olimpia volna itt, ami esemény a mi diktátorunk óhajtása nagyon, akkor a bennszülötteket egy hónapra száműznék a Hortobágyra legelni.

De momentán ez sem annyira érdekes, mert itt vannak ezek a virgonc kis vírusok, akik elől mindenki sikítva menekül, népünk azonban más fából van, mint a hanyatló és sorvadó nyugati fajta. Mi a keblünkre öleljük a kis szőrösöket, vagy, ha nem is ez, akkor enkezünkkel tekerjük ki a nyakát az összesnek, és móresre tanítjuk a fokosunkkal vagy a karikás ustorunkkal. De mondom, a hanyatló nyugatiak, a hitetlen imperialisták ezek táposok, a németek nem is akarnának idejönni, mondván, kies honunkat megüli a dögvész. Na most, hogy tombol nálunk a kór, ezt eltagadni nem lehet, mert a napokban elkezdtünk hullani, mint a legyek, és már a spermákra is maszkot adunk.

Az MLSZ pedig tegnap, hogy így is kívánatossá tegye a látogatást az amúgy hermetikusan lezárt országba, közleményt bocsátott ki az ő kebeléből, miszerint „a Puskás Aréna biztonságosabb helyszín lesz, mint bármelyik más pont az országban vagy akár egész Európában”. Delikát. Már látjuk, amint az ojjektum kiemelkedik térből és időből, egy csámpás lépéssel átslittyan egy másik dimenzióba, ahol angyalok hárfáznak, és elfelejtődik a világ összes baja meg kínja. Visszatérve a rögvalóba azonban részletezhette volna az MLSZ, hogy a stadion mitől óv annyira, bombatámadás, földrengés vagy vízözön, mert a kórság ellen nem igazán.

Erről a kórokozós biztonságról egyébként a Castle című sorozat valamelyik epizódja ugrik be, amely egyik jelenetében az író és a nyomozó (Castle, Beckett) a kórboncnokkal cserélnek eszmét annak munkahelyén, aki épp jóízűen falatozik a boncasztalon, és onnan kínálja az említett kettőst elemózsiával. Ők köszönik, de nem kérnek, mire az orvos a hullák fölött csámcsogva jelenti ki, hogy ez New York legtisztább helye, mert olyan erős fertőtlenítő szerekkel dolgozik. No most, lehet, hogy igaza van, de attól még az ehhez nem szokott gyomrot kerülgetheti a hányinger. A németek sem akarnának jönni, az MLSZ pedig csámcsogva hívogatja őket.

Ennyit az országimázsról. A másik dilemma pedig, hogy azonban mi az anyám valagának kell mégis megrendezni, ha igazából senki nem is akarja. Két kézzel szokás ez ügyben az UEFA-ra mutogatni, mint aki földöntúli hatalmak kényszerítenek erre. Az én szótáramban azonban szerepel a nem tagadó lexika, és ezt még számos más nyelven is lehet mondani, attól függően, hogy az UEFA melyiken ért. Ilyet azonban kies hazánk nem mond, száján ki nem ejt, mert voltaképp a Puskás Aréna, és a ráfordított százkilencven milliárd értelme ez: legyen benne futball, ha szökőévente egyszer, akkor is. Mindegy, milyen áron.

Most a járványén éppen. Viszont ebben a történetben kirajzolódik egy szervezet, aminek még Orbán fölött is hatalma van, s ez a jelek szerint az UEFA, amelynek nem tud, vagy nem akar nemet mondani, Kellene keresni egy UEFA-st, hogy vegye rá másra is, eltakarodásra, ilyenek. Édes álom. Viszont én tudom, miért van minden így. Kiskamasz koromban olvastam Tari János Pettyes labda a világkupában című regényét, amelyben Bokányi Feri álmodozik a világra szóló futballkarrierről, amit aztán be is teljesít. Azt kétlem, hogy Orbán ezt olvasta volna, viszont megélte. Ő is ilyesmiről álmodott, csak kevés volt hozzá. Most pedig pótcselekszik, ezért van a mai meccs, és minden bajok. Is.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum