Mekkorát lehetett volna már szelfizni partedlivel a nyakban, bal kézben késsel, a jobbikban villával, előttünk sült malac, de Gyöngyöspata nem a karmeliták erkélye, a helyi more meg nem Farkas Flóri, s ha húzná is valaki, az nem Mága. Pedig szeret étkezés közben fotózkodni a kedves vezető. S ha látta valaki Gáspár Győző hogyan főzött és sütött meg egy disznócsordát, illetve egy egész baromfiudvart az egyik ilyen celeb vendéglátós műsorban, az tudja, a roma lakoma, még ha szerény is, felér egy gasztronómiai űrutazással. Kulináris atombomba, hogy nem árt magunkkal vinni szódabikarbónát, vagy egyéb emésztés-rásegítő kelléket.
Hogy ne a napos oldalát mutassuk, a gyöngyöspatai romák meghívták Orbán Viktor Mihályt egy kis eszegetésre, amellyel összekapcsolva nyílt, baráti és őszinte beszélgetést folytattak volna a kedves vezetővel ügyükről. Orbán Viktor Mihály azonban nem megy el. Pedig ha olyan csudanagy politikus volna, mint ahogy hiszi magáról, s mint amekkorának gondolják sokan alaptalanul, leugrana legalább egy csirkeszárnyra, jól körbefotóztatná magát roma honfitársaival, és máris begyűjtene sok-sok szavazatot, mert ő ilyen kontextusban éli az életét, a duci kis ujjain számolgatja szüntelen, mi mennyi voksot hoz. Más gondolata nincsen is.
És most az a matematikája, hogy jobban fial, ha a romák ellen uszít, mintha velük eszegetne, az élet ilyen egyszerű, és ennyire gyalázatos Magyarország. Másrészről ne legyünk idealisták, mert mi lenne, ha kies hazánk összes gondokkal birkózó társadalmi rétegével ozsonnázna miniszterügynök elvtárs. Reggeltől estig ennie kéne szüntelen, egy permanens zabálás lenne az élete, és lássuk be, az nem megy. Magyarország nem a Római Birodalom, Orbán sem Néró vagy Caligula, bár hajaz rájuk. Viszont a gondjaink nagyok, ezek a szegény romák is azt hitték, ember módjára lehet intézni dolgokat, és most épp húzgálják ki az ujjukat a csurig lévő biliből.
Hivatalosan a kedves vezető nem azért nem megy romákkal dőzsölni, mert herótja van tőlük – dehogynem –, hanem, mert épp Portugáliában van jelenése a Kohézió Barátai nevű csoporttal, akik arra szövetkeztek, minél több pénzt fejjenek le az EU-ból, s ami a legérdekesebb, azzal a jelszóval, hogy nagyobb támogatás jusson az unió elmaradottabb térségeinek felzárkóztatására. No most, Gyöngyöspata nem Manhattan, és még csak nem is a Cinege utca, ennek ellenére a kedves vezető kijelentette, pénzt oda nem ad, még ha a bíróság is ítélte meg, helyette küld logopédust vagy tánctanárt a felzárkóztatás elősegítésére, holott arra épp neki volna szüksége.
Ha és viszont romáknak nem ad, akkor mire kér az uniótól, ez a kérdés ugye, és a választ mindenki tudja: gázszerelésre, röpcsizésre, futballra, minden olyanra, amitől neki jó de a romáknak nem (mi is romák vagyunk), s amire az unió nem is adna, de mégis jut. Ezért – is – nevezik a rezsimet korruptnak, amire viszont kész a válasz, miszerint Soros. Az az ember, aki a sajátjából adott a kedves vezetőnek, hogy odahagyhassa az avas szagú parasztudvart, és miniszterelnök legyen. Bár nem ilyennek képzelték, mert a jelek szerint elfelejtette, honnan jött, mi viszont nem látjuk, hová is tart, momentán úgy néz ki, hogy a nagy büdös semmibe.
Ilyenek következnek abból, hogy Orbán Viktor Mihály nem megy el romákkal eszegetni, meg még sok más is. Orbán szimbolikusan Karácsonnyal sem eszeget, Gyurcsánnyal pláne, hogy a képet az abszurditásig vigyük. Orbán leginkább egyedül szeret zabálni, pálinkát a vejével iszik, fröccsel Nagy Feróval koccint, s néhanap megengedi, hogy alzheimeres vénasszonyok spontán kezet csókoljanak neki. No most, nekem nem tisztem a romáknak tanácsokat osztogatni, de annyit megjegyeznék, ha odahatnának, hogy közösségük tagjai mindezek után ne Orbánra és a csürhéjére szavazzanak, utána nem kellene őt vendégségbe hívogatni, mert nem lenne miért. Ez ilyen egyszerű.
Vélemény, hozzászólás?