Orbán a mi, illetve az ország és a kisebbség miniszterelnöke bebocsáttatást nyert a klubba, ahová rendszeresen el is jár, és még nagyobb gyakorisággal hugyozik bele a zongorába. Nem tagadhatja meg – hiába van neki sk stadionja, meg hegyei, rétjei, házai, birtoka, meg ki tudja hány milliárdja -, hogy mégiscsak egy suttyó parasztgyerek, ezért is áll neki olyan jól árvizek idején a gumicsizma. Az, hogy mindene a foci, bocsánatos eltévelyedés, kívüle még nagyon sokan szenvednek ebben a betegségben. Egy ország, illetve egy egész nemzet haduraként azonban komilfó népek nem szoktak szotyolamagot pökködni, miközben a televízió nyilvánossága előtt élveznek a labdát és huszonkét töketlent nézve őszi ködökben. Majd el lehet rendelni, hogy őt magát a kamera nem mutathatja ilyen tevékenységek közepette, hogy a nimbuszból azért maradjon valami népei számára.
Csak hát a szemét kapitalisták, akiknek ugyan nem lenne a helyében, és tanítaná őket az unortodox magyar igazságra, na, azokkal mégse bír mit kezdeni, a vesztét is kívánják, így nem csoda, hogy Rióban megint lebukott, amikor családi pikniket csinált a vb döntő VIP páholyából. Azt a területet azért alakítják ki, hogy a notabilitások onnan nézhessék az öldöklő csatákat, illetve a rendező megmutathassa egy halomba terelve ezeket a népeket, hogy milyen fasza, nagy horderejű dolgot hozott össze, hogy lám, még ők is itt vannak.
Merkel értelemszerűen jelent meg vasárnap az arénában, arra készült, hogy a végső sípszó után köszöntse a győztes németeket, és ez sikerült is neki. Elgondolom, mit nem adna a mi Viktorunk egy ilyen lehetőségért, úgy vélem, a fél karját meg a vagyonát bizonyosan, de köszönhetően aranylábú ifjainknak ez a veszély nem leselkedik rá, így nekünk sem lesz meg ez az örömünk.
Merkel épp fölötte ült a mi emberünknek, jobbján – hohó – na ki volt ott, hát Putyin papa. Mellesleg jogosan, neki is dolga volt, négy év múlva ő rendezi meg ezt a cirkuszt, és át kellett vennie a stafétabotot, amit aztán le is tudott. Ott ült hát Viktor fölött az ő történelme szinte teljes egészében. Egy ember, aki olyan országot irányít, amelytől szinte az egész magyar gazdaság függ, meg a másik, amelyik éppen most adott némi aprót gigászi adósságba taszajtva az Orbán Viktor&Co-t, s vele persze magunkat is. De ez mellékszál, minden megtörtént már, a sebeket csak nyalogatni lehet, ámde.
Közkeletű igazság az, hogy a nagyok között a fajsúlyos dolgok többnyire informális csatornákon és helyeken – mondjuk golfozás, miegyebek közben – dőlnek el. Amikor vigyorogva csapnak egymás kezébe a delikvensek, az már csak hab a tortán, csillivilli cirkusz az alattvalók számára. Ebben a kontextusban egy futballmeccs is jó alkalom némi lobbizásra, amiben semmi kivetnivaló nincsen. A mi vezérünket azonban nem ilyen fából faragták, fingja sincs protokollról, és más ilyen haszontalan dolgokról. Ő nem az országot, a családját képviselte a világ előtt, nem diskurált Putyinnal, nem bókolt Merkelnek, nem. Odacipelte a fiát, a Gáspárt, baljára ültette, jó hogy elő nem vettek egy kis hazait, ilyen mentalitással már az se lett volna ördögtől való. Mindegy már, túl vagyunk rajta, értelmét azonban nem tudom – a taplóságon kívül, de ezt már megszoktuk -, hacsaknem az utódlást készíti elő már most. Igaz, ebben éppen aktuális eszmetársa, Putyin nem mutatott neki követendő példát, nem vitte el oda sem az unokaöccsét, sem a szeretőjét. Ilyképpen előtte járunk az evolúcióban.
Vélemény, hozzászólás?