Történetünkben Mihály bácsi egy Vas megyei idősotthon lakója, aki szereti a kocsonyát. Nem is ebből fakadt a baj, hanem mert nem kaphatta meg. Mihály bácsi tíz éve él az otthonban, és senkije se nincsen neki. Valentin napon sem kopog rá a főnéni, hogy imádom magát, Miska. Nem Valentin napokon meg egyáltalán senki sem.
Mindezt az állapotot próbálta orvosolni hősünk, aki volt dolgozó, mindebből fakadóan nem kívánatos egyed, ahogyan az szokásban van minálunk, és akit rendőri – bár nem TEK – segítséggel rúgtak ki az öregek intézményéből, hogy neki ott helye nincsen, mert zavarja a fennálló rendet. A fennálló rend pedig az, hogy hősünk nem mehet Mihályhoz, és nem adhatja át neki a kocsonyáját. Azt hiszem, a helyzetet kellően tisztelve vagyok csak cinikus.
Hősünk szeretné az igazságot nyélbe ütni, de mint az közkeletű, Magyarországon ez nehézkes foglalatosság. Mégis írt a minisztériumba, citálom: „Nevezett intézetnél szerettem volna látogatást tenni látogatási időben, de sajnos újra sikertelen volt, nem tudtam eljutni hozzá. Az ápolók újra és újra valótlan állításokat közölve akadályozták meg látogatási szándékom.” Van még tovább is, a rendőrség – mint minden titkok tudója – akadályozta meg a kitörni készülő forradalmat.
Van válasz is, megint idézek: „A panasz kivizsgálásával kapcsolatban a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság Vas Megyei Kirendeltsége belső vizsgálatot folytatott le. A megküldött dokumentumok alapján az intézmény vezetője és az intézmény dolgozói jogszerűen jártak el a panaszossal szemben…az intézményvezető a házirendben szabályozott módon és esetekben intézkedhet a látogatás rendjét szándékosan és súlyosan megsértő személyekkel szemben…”
A házirend egyébiránt ezt mondja nekünk: „A látogatók a látogatáskor legyenek figyelemmel az intézményben lévő ellátottak nyugalmára. Az intézményvezető a látogatás rendjét súlyosan, szándékosan megzavaró személyek látogatását megtilthatja, szükség esetén az intézmény területének azonnali elhagyására utasíthatja. A panasz kivizsgálásának eredményeként megállapítást nyert, hogy a panasszal kapcsolatos eljárás során szabálytalanság nem történt, sem az intézményvezető, sem pedig a dolgozók részéről.”
A rend helyreállott. Mondanám, aztán mégsem teszem. Senkit nem hagyunk az út szélén, mondotta volt kormányzó erőnk egy elcseszett pillanatában. Ez szép idea. Viszont, aki már az árok szélét tapodja, őt hónaljon karolva illenék támogatni, kocsmába, vécére, ide-oda a világ forgatagában. Ki szereti Mihály bácsit? Aki leszedálja, vagy aki megkérdezi, mi fáj, és hogyan viseled az életet, amikor egyre jobban sűrűsödik? Meg kocsonyát visz, mert épp eszébe jut, hogy az a vén marha – és ez a tisztelet szava – azt szereti, de már tíz éve nem kapott. Nehéz dolgok ezek.
Vélemény, hozzászólás?