Hülyék legyünk és szabadok!

Mindannyiunk kedvence, Stefka lapigazgató újra megörvendeztetett minket soha el nem múló szervilizmusával, miközben ülésezett kedvenceivel, akik nem mások, mint a Békemenetek hetei (Bayer Zsolt, Fricz Tamás, Bencsik András, Széles Gábor, Csizmadia László, Dörner György és Stefka István). Kiderült, hogy már megint „mögötte álló erők” vannak a NOlimpiának, ám mégsem ez a legérdekesebb.

Hazaárulók már voltak az aktivisták és az aláírók, most kiderült, hogy mégis inkább hülyék. Szó szerint így: „Ha valóban százezer aláírást gyűjtöttek az olimpia ellen…tehát mindig negatívumok ellen harcolnak, tehát azzal szólítják meg az embereket, és mégis van ennyi – hát nem tudom másként kifejezni – nem megvezetett, hanem ennyi hülye ember, aki önmaga ellen kampányol.”
A magam részéről hülye lennék, s egyben szabad. Ez szimpatikus opció.

Azt is megtudtuk lapigazgató bácsitól, hogy a helyzet súlyosnak látszik, ezért kilátásba helyeztek egy olyan igazi, nagy-nagy Békemenetet, „ami végleg elveszi a kedvüket ettől az egész Magyarország elleni kampányolástól.” Ezek a szervilisek azonban mégsem annyira bennfentesek, hogy tudnák, amit a magasságos Fidesz már sejtetni enged, hogy Orbán Tarlóst győzködi, vonja vissza a pályázatot – a’la boltzár -, hogy ő személy szerint elkerülje a pofára esést.

Viszont, hogy teljes legyen a téboly, megszólalt az igencsak szórakoztató Honfoglalás 2000 Egyesület is, amely sokallja az aláírások számát, ezért akcióba lépett. A szervezet ezért felhívja az Országos Választási Bizottságot: “szúrópróbaszerűen meg kell keresni aláírókat, hogy meggyőződjenek: valóban ők írták-e alá az ívet? Amennyiben, akárcsak egyetlen egy személy neve, aláírása, címe, személyi száma hamisan szerepel az íven, (anélkül, hogy személyesen írta volna alá), akkor feltételezhető, hogy több is akad, s ez esetben súlyos bűncselekmény elkövetése sem zárható ki, ugyanis ez közokirat-hamisításnak minősülne.”

Magyarország, én így szeretlek. Egyetlen záró kérdésünk azért volna. Ha és amennyiben Tarlós aláfekszik a kormányfői akaratnak, és visszavon, ki és hogyan fog elszámolni az ebbe az őrületbe már belefektetett igen súlyos milliárdokkal? Ez engemet nagyon érdekelne.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , , , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Lájkolj!