Bluesról és csasztuskáról

Különös dolog ez az élet, amely pénteken összesűrűsödött, mint az elcseszett rántás a kelkáposztában, hogy alig is lehet kibogozni belőle, mi is van momentán és éppen itt minálunk, bár gondolkodni rajta kár is, lótrágya, összefoglaló néven. Kószáltam itt, a szájber univerzumban, és Soros György már megint úgy intézte, hogy neki legyen jó. Megfoghatatlan hatalmával, aminek végét és kiterjedését még csak nem is sejthetjük, mi földiek, Orbán pasa meg pláne nem, elébem toszott egy videót, amelyen Obama patásördög, exelnök BB Kinggel, Mick Jagerrel és még sokan másokkal nótázza, hogy sweet home Chicago. Olyan kurva jó hangulata volt az egésznek.

Igaz, a végin föltűnik az alkotó, szerényen meghúzva magát, hogy White House, ami azt mutatja, hogy kampányvideó ez az egész, aztán mégsem szaros gumicsizmával mutatják az első embert, mint ahogyan a miénket szokták hóvihar múltával, jobb esetben pörküttzabálást vagy karácsonyfadísz mögüli kukkolást bevetve, gülü szemekkel. Ez az egész azért hagyott bennem mégis nyomot, mert éppen ekkor értékelte az évet a mi emberünk, és tán ugyanebben a pillanatban fejeltek le egy embert, mert aláírást gyűjtött az olimpia ellen, hogy húsz év múlva ne a küszöböt rágicsálja a magyar közmunkás, piros pöttyel a seggén, viszont erősen bízva a szebb jövőben, ahogyan a szovjet filmek elején fordul be az életünkbe a szoborpáros, akiknek szintén nagyon jól megy a sora.

Ha hozzávesszük mindehhez, hogy Valentin nap alkalmából szoláriumozásra buzdítanak minket a facebook-on, akkor már tényleg semmi nem hiányzik a boldogsághoz, itt vagyunk a tökéletesség állapotában, csak még meg kell keresni a sarokban. A totál haligaliról viszont én már nem szólanék, megtette ezt minden tollforgató, akiknek innen gratulálok, hogy a semmiről is sikerült olvasható tartalmat előállítani. Meghagyom ezt Antoine Roquentin bácsinak, aki ettől szenved Sartre-nál, mert a hülye nője bele van veszve a kivételes helyzetekbe és a tökéletes pillanatokba, olvassunk tehát Undort, jó dolog az. Viszont a történések ilyen együttállása beszédes nekem – aki nem vagyok mérvadó -, mert Orbán olyan országot értékelt, ahol az ellenfelet lefejelik. Ilyet csinált belőle történelmi léptékkel másodpercek alatt.

Neves elődje is azt mondta 1933-ban, hogy nem fognak ráismerni az országra működése nyomán, és ’45-re így is lett, romokban hevert az egész. Ő sem szerette a Berlinben dívó szabadosságot, a rontó zenéket meg a többit, nem is volt pár év múltán semmi sem, egy ütemre mozduló nép a stadionok tornaünnepélyein igen, azok a szerencsétlenek is egymás talpait tapodták. A blues az nem illik bele a rendbe, van benne elfojtott szabadságvágy, ahogy a méla négerek megéneklik az életet, s holott kötött ritmusa van, de soha nem lehet tudni, hogy mikor szalad meg a zenész keze a húrokon, ami ki tudja, hová vezethet. Minekünk ma csasztuska dukál, de nem az eredeti fajta, amely gunyoros hangvételű rövid, lírai dal, hanem inkább a Majakovszkij féle agitációs rigmus.

Bármennyire is nehezen elképzelhető, én ott fönt a mámai Magyarországról adtam számot, bemutatva azt, hogy miképp óhajtja kalodába zárni a gondolatot a regnáló Orbán, akit egy hajdanvolt munkatársam, aki egyébként televízió igazgató volt, azért imádott, és lett nedves az alsóneműje, mert, hogy olyan okos. Mondá ő, és nem tudtam meggyőzni az ellenkezőjéről, viszont ezt megteszi helyettem maga a virágszál. Józsi a kocsmából nem volt bőbeszédű, és „ez egy barom” tőmondattal hirdette ki az ítéletet, ami már egy szint, viszont attól még itt marad a nyakunkon. Receptet a kelés eltávolítására én adni nem tudok, mondjuk, azt javasolhatnám a nyugdíjas otthonok kultúrosainak, hogy ápoltjaikkal hallgattassanak Muddy Waterst, végszükség esetén Eminemet, ezek fölkavarják a possadt vért, és még a járókeretet is odahagyják tőle.Így indulnak a tavaszok.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , , , , , ,
2 hozzászólás “Bluesról és csasztuskáról
  1. abramovics szerint:

    Rezeda!

    javaslom megnézni a Kennedy Center Honors videókat is, mondjuk ezt:
    .
    https://www.youtube.com/watch?v=IXj-oK2PCcw
    .
    bitang jó zenészek, bitang jó zenéket játszanak élőben a bitang jó közönségnek, megünnepelve a bitang jó művészeket!
    nem utolsó sorban elképzelni sem tudom, hogy egy trump ilyen oldottan, közvetlenül tudna bulizni együtt ezekkel az emberekkel!
    persze ezek az emberek a szívük szerint nem is szívnak egy levegőt ezzel a trumppatkánnyal.
    s akkor hasonlítsuk össze Obamát, meg az ottani zenészeket művészeket a csuti gecigánnyal, meg a mándokival!
    mert senkinek ne legyenek kétségei, az a “bulizás” ott a várkert bazárban olyan akart lenni, mint ami a Kennedy Center Honors maga.
    csak egy kicsit – nem is kicsit! – kisebb, savanyúbb,
    .
    DE
    .
    a csuti gecigányé, tehát csak és kizárólag undorító lehet!
    .
    .
    abramovics voltam, s vagyok
    .
    .
    ps.: Santana ünneplését is nézd meg!!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Lájkolj!

Archívum