A magyar társadalom hatvan százaléka nem európai módon él.
Innentől fogva: drága-drága hatalom és annak igen bájos ellenzéke, nincsen miről diskurálni. Mint az a második kormányzás második ciklusa, második évében – amely Orbánnak adatott – kiderült, ennyire futotta. Azoknak, akik őhozzá imádkoztak, és még ma is hozzá fohászkodnak – hogy jöjjön el az ő országa – jelentjük: eljött. És ezt hozta. Elbaszta: nem kicsit, nagyon.
Adva volt a suttyónak egy történelmi lehetőség: „Egyszer kell nyerni, de akkor nagyon.” – Amit arra használt föl, amire. Erre. Jön ez az elcseszett ünnep, már hetek óta megy a téma, hogy ott lesz-é a király avagy sem. Hogy lehet-e fütyölni avagy sem, meg: ki hol éltesse az ilyentájt gombamód felszaporodó partizánokat. Kit érdekel, magunk közt szólván, sőt, ilyen aspektusból az alaplófasz rajzolgatása, meg minden, ami nyomán szokásban van a habverés, teljesen és totálisan érdektelen.
A magyar társadalom huszonnégy százaléka éhezik.Te tetted ezt király.
Mert kellett a della az udvari bolondoknak: kalácsra, stadionra, kicsike vasútra, kicsike kampánykára, Audira, jachtra, Guccira, Ibizára, kokóra, testőrökre, kerítésre, Budavárára, Kossuth térre, Felszabadulás térre, plakátokra, konzultációra, Versacére, helikopterre, adriai nyaralóra, focira, futballra, labdarúgásra, szotyolára, olimpiára, mobilkeresésre, házra a kisded nevére, nemzeti erre, nemzeti arra, nemzeti lószarra, nemzeti harcra.
A király megvédi népét, érette él, dolgozik, és senkit nem hagy az út mentén.
Elkészült a „Társadalmi Riport 2016”, amiből minden kiderül. Egészen egyszerűen lesújtó adatokkal. Részletezés nélkül végezzél el egy tesztet nyájas olvasó. Van hat alapkérdés, add meg rá a választ, és meglátod, hová tartozol:
1. A háztartás képes-e a váratlan kiadásokat fedezni?
2. A család el tud-e menni egy hétre nyaralni?
3. Tudja-e törleszteni a tartozásait?
4. Van-e pénz húsra?
5. Tudja-e otthonát megfelelően fűteni?
6. Megengedhet-e magának mosógépet, tévét, telefont, autót?
Ha ezek közül háromra „nem” a válasz – ez nem az a „nem”, a kilencvennyolc százalékos új, nemzetalkotó erő -, akkor meglátod, hová is tartozol. Abba a negyvennyolc százalékba, ahányan így voltak kénytelenek felelni kies hazánkban. Nem épp kevés, szégyellni ezért neked nincsen mit. Ez a trend ugyanis, amely mélyen az uniós átlag alatt van, amelyet szintén előretolt helyőrségként védelmez jótevőnk.
Nincsen baj, annyit is érünk.
Hogy az eszünkbe véssük hát az eredményt noch einmal: a magyar társadalom legszegényebb hatvan százaléka nem képes a középosztályi életmódot követni, huszonnégy százaléka éhezik. És véssük még egyszer, hallgatva Kundera intését, aki tudta: „Einmal ist keinmal.” – Ezért emeljük föl a szívünket a vasárnapi nagymise közeledtével, és induljunk Isten segedelmével fütyölni meg sípolni. Amíg beteg tüdőnk és a rendvédelem engedi.
Vélemény, hozzászólás?