Manapság nagyon érzékenyek a népek minálunk.
Például Bangóné Borbély Ildikó MSZP-s képviselő Rogán Antalhoz intézett keresetlen szavakat a mi külvárosi kuplerájhoz hasonlatos Országgyűlésünkben, amikor szólott:
„Ön még 2014-ben azt mondta, hogy parasztgyereknek született. Parasztnak születni nem szégyen, parasztul viselkedni igen, Miniszter úr! Miniszter úr, arra amerre ön le tetszett szállni, abban a megyében azt mondják, hogy nem mindegy, hogy a viselkedése, vagy foglalkozása paraszt az embernek.”
És ki sértődött meg erre?
Nem a helikopteres, hanem a Magyar Mező és Erdőgazdasági Érdekképviseleti Szövetség, amely orákulum legott közleményt adott ki, mondván, a képviselő pejoratív értelemben használta a paraszt szót, és továbbá, hogy: “A magyar parasztságnak a magyar történelemben, kultúrában betöltött szerepe, sok százéves nemzetfenntartó múltja mindenképpen tiszteletet érdemel”.
A képviselőt pedig bocsánatkérésre szólították fel a magyar parasztság megsértéséért. Még jó, hogy nem lemondásra, ez a formula manapság inkább divatos, és ez sem jár semmilyen következménnyel.
Felhívnánk azonban a nagyhatalmú és még nagyobb tudású szövetség figyelmét a szemantikára. Ez a nyelvtudománynak az az ága, amely a szavak jelentését, jelentésváltozásait vizsgálja. Ennek minden nyelvre érvényes vonásait kutatja az általános jelentéstan, a magyar nyelvi sajátosságokkal pedig a magyar jelentéstan foglalkozik. Eszerint pedig a legtöbb szónak van alap-, valamint mellékjelentése, és a kettő együtt alkotja a szó jelentéskörét.
Ebből fakadón pedig egyértelmű, hogy a képviselő nem földműves értelemben használta azt a szót, amit használt. Mondhatta volna például Rogán úrra azt, hogy: bunkó, tapló, esetleg köcsög. Akkor kit bántott volna meg? A derék védekezésre szolgáló faeszközt? A gombafélét, esetleg a tejtartó alkalmatosságot?
Ugyehogy, nem! Mindezzel csak arra szerettem volna utalni, hogy tényleg még mindig délibábos Hortobágy az a hely, ahol élünk, valamint, hogy nem kéne mindenbe belepofázni. De úgy tetszik, természete ez már a magyar embernek, hogy utaljak egy XIX. századi klasszikusunkra, aki egy másik művében még ezt írta: „Hé, paraszt, melyik út megyen itt Budára?”
És akkor még senki sem sértődött meg, igaz, helikopter sem volt, a bunkóval betyárok hadonásztak, a tapló segítségével pipára gyújtottak, a köcsögben meg aludttej hűsölt. És MSZP sem volt annak idején, de még ilyen szövetségek sem. Fejlődünk tehát, és a nyelv is, ilyen eccerű ez.
Végezetül egy klasszikust citálnék arról, hogy egy embert sokféleképpen lehet névvel illetni, amibe bele kell nyugodni:
„Látja, káplár úr, mi lehet egy ilyen apró és jelentéktelen félreértésből, ami szóra se érdemes. Okrouhlicében is volt egy polgár, és ez megsértődött, amikor Nĕmecký Brodban azt mondták neki, hogy tigriskígyó. Még sok ilyen szó van, ami egyáltalában nem büntetendő. Például, ha magának azt mondanák, hogy pézsmapocok. Azért már megharagudhatna miránk?”
(Svejk előadása a fogdavagonban)
Vélemény, hozzászólás?