Ehess, ihass, ölelhess, alhass!

A magyar társadalom hatvan százaléka nem európai módon él.

Innentől fogva: drága-drága hatalom és annak igen bájos ellenzéke, nincsen miről diskurálni. Mint az a második kormányzás második ciklusa, második évében – amely Orbánnak adatott – kiderült, ennyire futotta. Azoknak, akik őhozzá imádkoztak, és még ma is hozzá fohászkodnak – hogy jöjjön el az ő országa – jelentjük: eljött. És ezt hozta. Elbaszta: nem kicsit, nagyon.

Adva volt a suttyónak egy történelmi lehetőség: „Egyszer kell nyerni, de akkor nagyon.” – Amit arra használt föl, amire. Erre. Jön ez az elcseszett ünnep, már hetek óta megy a téma, hogy ott lesz-é a király avagy sem. Hogy lehet-e fütyölni avagy sem, meg: ki hol éltesse az ilyentájt gombamód felszaporodó partizánokat. Kit érdekel, magunk közt szólván, sőt, ilyen aspektusból az alaplófasz rajzolgatása, meg minden, ami nyomán szokásban van a habverés, teljesen és totálisan érdektelen.

nomad cirkuszA magyar társadalom huszonnégy százaléka éhezik.Te tetted ezt király.

Mert kellett a della az udvari bolondoknak: kalácsra, stadionra, kicsike vasútra, kicsike kampánykára, Audira, jachtra, Guccira, Ibizára, kokóra, testőrökre, kerítésre, Budavárára, Kossuth térre, Felszabadulás térre, plakátokra, konzultációra, Versacére, helikopterre, adriai nyaralóra, focira, futballra, labdarúgásra, szotyolára, olimpiára, mobilkeresésre, házra a kisded nevére, nemzeti erre, nemzeti arra, nemzeti lószarra, nemzeti harcra.

A király megvédi népét, érette él, dolgozik, és senkit nem hagy az út mentén.

Elkészült a „Társadalmi Riport 2016”, amiből minden kiderül. Egészen egyszerűen lesújtó adatokkal. Részletezés nélkül végezzél el egy tesztet nyájas olvasó. Van hat alapkérdés, add meg rá a választ, és meglátod, hová tartozol:

1. A háztartás képes-e a váratlan kiadásokat fedezni?
2. A család el tud-e menni egy hétre nyaralni?
3. Tudja-e törleszteni a tartozásait?
4. Van-e pénz húsra?
5. Tudja-e otthonát megfelelően fűteni?
6. Megengedhet-e magának mosógépet, tévét, telefont, autót?

Ha ezek közül háromra „nem” a válasz – ez nem az a „nem”, a kilencvennyolc százalékos új, nemzetalkotó erő -, akkor meglátod, hová is tartozol. Abba a negyvennyolc százalékba, ahányan így voltak kénytelenek felelni kies hazánkban. Nem épp kevés, szégyellni ezért neked nincsen mit. Ez a trend ugyanis, amely mélyen az uniós átlag alatt van, amelyet szintén előretolt helyőrségként védelmez jótevőnk.

Nincsen baj, annyit is érünk.

Hogy az eszünkbe véssük hát az eredményt noch einmal: a magyar társadalom legszegényebb hatvan százaléka nem képes a középosztályi életmódot követni, huszonnégy százaléka éhezik. És véssük még egyszer, hallgatva Kundera intését, aki tudta: „Einmal ist keinmal.” – Ezért emeljük föl a szívünket a vasárnapi nagymise közeledtével, és induljunk Isten segedelmével fütyölni meg sípolni. Amíg beteg tüdőnk és a rendvédelem engedi.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum