Fortélyos félelem igazgató úr brifkójában

A KlIK, Balog tiszteletes, egyben embertelen miniszter – valamint és pláne következésképp OV – láncos kutyája nem bír szétrohadni, sőt, egyre aktívabb tevékenységet folytat, mert megfeledkezett az esernyőkről. Persze nem a műintézmény ganaj, hiszen benne bábok ülnek, akiket Cipolla rángat a zsinórjaikon. Ő lesz a geci, de ezt már úgyis tudjuk.

De lássuk a friss történéseket, mivel örvendezteti meg renyhedő lelkeinket a mi kis totyakos Wizardunk most éppen, két, Európa felé irányított kardsuhintás közepette. Egyik kinyújtott csápja, amely a KlIK-ben manifesztálódik, levelet intézett az összes magyar iskolák minden igazgatójának és helyetteseiknek.

ures-penztarca1-e1442825853975Valljál! Így förmedt rájuk a levél, és ütött egyet szárnyaival. Vagyonnyilatkozatot követel a nemzet napszámosaitól, s egyben fenyeget is. Mivelhogy az az intézményvezető vagy intézményvezető-helyettes, aki megtagadja a vagyonnyilatkozat kitöltését, nemcsak elbocsátható, de az elbocsátástól számított három éven belül más közszolgálati jogviszony sem létesíthető vele. Ez az écca.

Mármost az a tízezer forintos kérdés, hogy az igazgató urak/hölgyek honnan a redves francból tudnak milliárdokat lecsapolni, amint az felsőbb körökben közkeletű minálunk. A válasz – amivel esetleg egy kopott hangszóró nyerhető – az, hogy sehonnan se, pedig az ilyen nyilatkozatok ennek kiderítésére szolgálnának. Más országokban, ezt el ne feledjük.

Még a saját műintézményük pénzeit sem ők kezelik, egyáltalán, egy rohadt forint fölött nincsen hatalmuk, sőt, tovább megyek, még csak egy nyamvadt krétát sem tudnak zsebre tenni, mert olyat se nagyon látnak a tábla előtt. Klozettpapírt meg pláne nem, egyszerűen nincsen mit lopni nemzeti tanodáinkból, szemben ugye a még nemzetibb képviselő bácsik vadászterületeivel.

Az igazgató urak/hölgyek nem árulnak letelepedési kötvényeket, gázt sem szerelnek, stadiont sem építenek. Nem vágnak ki fákat, nem csapnak a homlokukra, hogy a picsába, egy milliárdot, meg egy adriai nyaralót elfelejtettem, nem gyarapszik a paneljük kétnaponta egy-egy szobával, nem ők színak lassú mérgeket Ibizán, és nem ők repkednek Hong Kong körül helikofferel. (etc., etc.)

félelemAz igazgató urak/hölgyek csak úgy vannak. Mire a buzgalom akkor, ezen el lehet révedezni. Másra nem juthatunk, mint hogy Cipolla jelzi, ne vakarásszad a tökeidet, mert figyellek. A szemem rajtad. És még Rubovszky káplár sem siet a segítségükre zárt ajtós üléseken, Polt úr pedig tanárokat nem ismer, ilyen állatfajtáról, ő az életben nem hallott, Brehmje a fideszkdnp fejezetnél véget ér. Ezek védendő egyedek, az összes többinek kinéz a vezetőszíj, amit híradókban lehet mutogatni kampányidőben.

Viszont mosolygok is a bajuszom alatt alapos okkal. Tudvalévő, hogy igazgató minálunk ma már csakis kollaboráns mókus lehet, a sötétben bujkáló ellenforradalmár tanerő annak is örülhet, ha luk van a seggén. Következésképp a hatalom a saját nyalakodóit vegzálja – élénk tisztelettel az elenyésző kisebbségnek -, a lakmusz tehát működik.

„Aki mibennünk nem bízik, az önmagában sem bízik. Aki mibennünk nem bízik, az a mi fényes jövőnkben sem bízik. És aki a mi boldog, fényes jövőnkben nem bízik, az áruló.” Ilyeneket mondott Virág elvtárs másik vészterhes időkben, amely ím, újra megérkezett hozzánk. Illetve mintegy nyolcmillió emberhez nem, csak ahhoz a kétmillióhoz, akiknek áldásos rajongása miatt a rezsim még mindig forog önmaga körül. Ellenben ők össze is szarhatják magukat. Felőlem.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , , , , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum