Watergate? Itt? Nemá!

A rendszerváltás óta eltelt időszak legnagyobb politikai botrányát ígérte leleplezni Magyar Péter tegnap, amikor voltaképp egy előremenekülést hajtott végre a magyar politikai mocsokban. Emellett a Watergate-ügyhöz hasonlította a történetét, ami ugyan barokkos túlzásnak tűnik, de hívószónak jó. Már annak, aki emlékszik még erre, de ebben az országban nem tolonganak az ilyen organizmusok. A sparhelt mellett pláne.

Abba – mármint a Watergate-ügybe, ami lehallgatási buli volt – Nixon elnök belebukott, de az Amerika és más korszak, a miénkhöz képest technikában a kőbalta, morálban pedig babazsúr. Amúgy egyébként, amit Magyar ezen a sajtótájékoztatón előadott, abban a Fidesz velejéig romlottsága és gonoszsága mutatkozott meg újólag, de tegye fel a kezét, aki ezzel minimum tizenöt – amúgy meg harminc – éve nincs tisztában. Azaz, ez nem egy nóvum.

Nem akarnánk itt újra fölsorolni, amit Magyar tegnap elmondott, slágvortokban Fidesz megbízásból és pénzből lehallgatások, titkos felvételek készítése, zsarolás és fenyegetőzés, aminek a végén ma (úgymint hétfőn) borított volna a propaganda a kellően megvágott, mesterséges intelligenciával felturbózott lejárató anyagot vagy anyagokat pedofil-, és drogvádakkal is turbózva. Gyilkosság még nem szerepel a vádak között.

De majd az is lehet. Magyar a sajtájjal ennek az egésznek a méregfogát húzta ki, mert, ha közlik azt, amire jó előre felhívta a figyelmet, már tudja a plebs, hogyan született – kivéve a fakanalas Mária néni -, ha meg nem, a botrány elmarad, amit azonban a Tisza elnöke előrehozott. Úgy is fogalmazhatnánk, védekezésből átment támadásba, így megint az történt, hogy a Fidesz nem tud vele mit kezdeni, legalábbis ezen a módon. Rogán, mint a rossz kutya, nem tanul.

Ami mindezek mellett gyermeki naivitásnak tűnik Magyartól, az a kitétel, hogy Pintér belügyminiszter segedelmét kérte az amúgy köztörvényes határokat súroló – vagy azt át is lépő – ügyben, mintha nem tudná hol él. Vagy ellenben nagyon is, s majd később abból, hogy Pintér erre szét fogja tárni a karjait, mint aki tehetetlen, és oldalágon meg Polt kaszál el mindent, szóval a NER szokott működéséből fabrikál majd újabb politikai előnyöket, majd kiderül.

Ez is lehet, hiszen amúgy is, úgy meg különösen, hogy közülük jött, nagy valószínűséggel tudja, hogy a jog itt nem játszik, annak segítségével semmire nem jut, mert ez közkeletűen következmények nélküli ország. Akkor meg pláne, ha a fideszhatalmat közvetlenül fenyegeti valaki, s lehet Magyart szeretni vagy nem szeretni, de ő és a pártja erre a szintre jutott. Ebből fakadóan arra is számítania kell, hogy még ez is babazsúr, amit most szenved el.

De ha már itt tartunk, arra is különösen figyelmezni kellene azoknak is, akik benne nem megváltót – mint az ország egyre nagyobb része -, hanem álruhás ördögöt látnak, hogy ez az egész ügy, amit tegnap nagy nyilvánosság előtt előadott, nem róla, nem Vogel Evelinről, hanem a NER lényegéről szól. Így arról, hogy a hatalom mindenkivel szemben mindenre képes, s nem akarnánk magas házak ablakközeli veszélyeire figyelmeztetni a keleti nyitás szellemében.

Az egészből egyébként csak annyi derül ki, hogy durvul a helyzet, s akkor, amikor 2026 előtt másfél éves, soha nem látott mocskosságú kampányról beszéltünk már a nyáron, tudtuk ezt, s íme, itt a bizonyság reá. És még csak nem is látszik a vége, az azonban bizonyos, hogy a Fidesz szabadcsapatai ugrásra készen állnak, s csak jelre vagy utasításra várnak, hogy szörnyű módon cselekedjenek. Nem akarnék később azzal dicsekedni, hogy én szóltam.

Emellett, amikor azt hinnénk, hogy csak ez az egy ügy ad módot aggodalomra, csöndben utalnék a Szuverenitásvédelmi Hivatal egyre zajosabb voltára, amelynek az dolga az Alkotmánybíróság előtt van. Illetve magát, a Szuverenitásvédelmi Törvény megsemmisítését kérik civilek, ami nem fog megtörténni. Sőt, meg kell említenünk Tóta kolléga ügyét, akit az AB már elmeszelt azzal, hogy az ő véleménye nem tartozik a védendő kategóriába.

Azaz, gyülekeznek a nagyon sötét fellegek, a diktatúra szorítása erősödik, mint egy utálatos anakondáé, amely addig szorít, amíg szusz van az áldozatában, de sajnálatosan azt kell közölnöm, hogy ezek mi vagyunk mindannyian. Nem Magyar, nem Tóta, hanem Kovács 123 János nyomorult élete a tét, csak az a gond, hogy ő ezt nagy valószínűséggel fel sem fogja, hanem szopogatja a fröccsét, és bután vigyorog. Ahogyan azt a Fidesz eltervezte.