Édes hazám

Ha Gergelyiugornya felől közelítjük meg Jándot, ezt a szabolcsi kis falut, akkor annak határában nem az a felirat fogad, mint másutt, és miszerint „Isten hozott”, hanem ez: „No Migration, No Gender, No War”. Ha ismerős volna, ez doktorminiszter urunk szlogenje, csak épp külföldiül. Szép a tábla, amire föstötték ezt az életbölcsességet, egy decens faforgácslap. Semmi cifraság, hiszen, mint tudjuk, az élet nem habostorta.

Hétszázhúszan lakják ezt a Jándot, akik – mint a polgármester beszámolójából kiderül – örülnek a feliratnak, és azonosulni tudnak annak tartalmával, de erről azért nem ártana a helyi kocsmában is érdeklődni, feltéve, ha van ilyen. Az amúgy függetlennek nevezett polgármester szerint az ő falujában még az ellenzék is fideszes, ettől eltekintve azonban nem tudható, kinek készült a tábla a falu határában. Hacsak nem Orbán Viktornak.

Ha netán látná, mennyire szervilis az itteni független közeg, még jutalmat is adhatna, vagy nem tudjuk, mi lehet a cél. Hiszen az nehezen hihető, hogy Gergelyiugornya felől özönlenének a látogatók a faluba, akik számára miheztartás végett készült a felirat, hogyha genderek meg várok meg migrációk, akkor nem mehetnek be, vagy valami ilyesmi. Egyébiránt a polgármester szerint ez a három dolog korunk legfontosabb kihívása.

Hát, ha a falunak ezek a legnagyobb gondjai, akkor aranyélet lehet arrafelé, mert azt olvasni a településről, miszerint a Tisza vonalát követő dzsungelgyümölcsösökben és a kertekben rengeteg szilva terem, aminek fölöslegéből sok pálinkát főznek. Mint kitetszik, ekképp is igazi, Orbán Viktornak tetsző hely ez az alapvető élelmiszerrel, ahol akkora a boldogság, hogy már csak a genderek zavarnak abba bele. Nem a lakosságon élcelődünk azonban.

Voltaképp a polgármesteren sem, hiszen erős a gyanú, hogy ez a Jánd a magyar falu archetípusa, az ilyenek biztosítják a Fidesz permanens győzelmét. S amikor arról mesélünk, hogy nagy valószínűséggel nem nagyon lehet legyőzni a maffiát a választásokon, akkor erre (is) gondolunk, és csak azért nem nevezzük a hagyományos magyar sötétségnek, mert még valaki felhúzza az orrát, megsértődik, hogy nem is bunkó ő. Dehogynem.

Ebből az egészből csak a kommunikáció érdekes. Mert látszik, mi az a szint, ami alá lőni kell, hogy a jelszavak célba érjenek, s innen nézve ugrunk egyet Szabolcsból Budapestre. Ha azt nézzük, hogy a főpolgármesterségre pályázó hadügyminiszterné meg motoros fűkaszával a kézben, és valami járványügyi kezeslábasban fotózkodott, mint a választóknak szóló üzenet, akkor világosan látszik, Jánd és a főváros közt túl nagy különbség nincsen.

Legalábbis abból a szempontból, hogy a Fidesz honnan és milyen nívóról remél szavazatokat magának a bűnös város és Brüsszel bevételéhez, de szertenézhetnénk a hazában mindenütt. Illetve megvizsgálhatnánk mind az összes fideszista választóknak szóló üzenetét Orbántól a jándi polgármesterig, és megfordíthatnánk a tételt, hogy azt is lássuk, kik azok, akik ezekért minden körülmények között rajonganak. Az alavju nénik és bácsik.

De onnan is lehetne nézni a dolgokat, hogy a Fidesz hülyítette el az embereket, vagy a készen kapott nyersanyaggal dolgozott. Lévén, minden nemzetben nagyjából hasonló százalékban vannak jelen az ostobák és a nem ostobák, a hatalom nívóját pedig az adja, kit szólít meg ezek közül, kiknek akar megfelelni, kitől remél szavazatot. És ekkor érkezünk meg Gergelyiugornya felől Jándra, majd látjuk meg a decens faforgácslapot.  

Mindeközben Jászapátiban a DK képviselőjelöltjét, miközben aláírásokat gyűjtött, úgy leütötték, hogy kórházba kellett szállítani, és egyre gyakoribbak az ilyen atrocitásokról szóló híradások. Ütik az ellenzéket sokszor szó szerint, és nagy valószínűséggel azok, akik rettegnek a Wartól, Gendertől és Migrationtól, és az van a fejükbe verve, ha nem Orbán győz, akkor effajta világvége következik, és mindmeghalunk.

Mint egy jó dolgozat kívánná, itt is kellene valami összegzés, tanulság vagy az erkölcsi mondanivaló kifejtése, ilyen azonban nincsen és nem is lehet. Ez a magyar valóság, ez az édes hazánk, amelyben a Fidesz „értelmisége”, most épp Bencsik elvtárs mondta azt Magyar Péterről, hogy egy „ócska szar”. De hozhatnék példát Bayertől, illetve a Hadházyt rókázó Orbántól is. Mindezek mellett nincsen mit csodálkoznunk. Jóccakát.