Orbán Viktor karmai

Mint emlékezhetünk, nem is olyan régen Nagy M. miniszter hőbörgött, és perrel fenyegette meg a Spart, amiért annak vezére azt állította, Orbán Viktor próbált „odahatni”, hogy egy rokona tulajdont szerezhessen a cégben. Nagy M. miniszter hazugsággal vádolta meg az osztrákokat, de nagy valószínűséggel igazán az fájhatott neki, hogy a Spar bizonyos tulajdonelemeket kimenekített az országból a várható einstand elől.

Mocskos volt már ez az egész addig is. Azután pedig még inkább, hogy kiderült, a Spar vezér jogosan mondta „meg akarja védeni vagyonát Orbán Viktor magyar miniszterelnök karmaitól”, hiszen, mint kiderült, nem más, mint a nemzet veje (Tiborcz) is szemet vetett a Spar magyarországi érdekeltségeire. Nagy M. miniszter tehát vagy hazudott, vagy nem tudott a vételi szándékról, de akkor nem kellene miniszternek lennie.

Egyébként amúgy sem, de kell a paraszt a sakktáblára. A Spar magyarországi története még nem lefutott egyébként. Egyrészt a vállalat bepanaszolta az Uniónál a magyar államot, másrészt pedig elérkeztünk oda, hogyha nem megy szép szóval a szerzés, akkor elveszik erővel, amira fáj a foguk. Ilyen eddig nem volt, de mindjárt lesz, a törvényt akarja a Fidesz nyíltan a maffia szolgálatába állítani egy kacifántos csavarral.

Mert és ugyanis szokásukhoz híven egy salátatörvény-tervezetben a mocskot elfedendő ismét megalkottak egy új fogalmat, az „alapvető jelentőségű vállalkozás” fedőnevet, amelyeket cirkalmasan körülírva aztán kötelezhetnék „az érintett cég tulajdonosait a társaságban meglévő tulajdonrészük részben, vagy egészben történő értékesítésére”. Más einstandolási klauzulák is szerepelnek a csomagban, de ez a legegyértelműbb az egész közül.

Mintha a nemzet vejére volna kitalálva (illetve a többi közel álló oligarchára), hogyha a szokásos mocskos módon nem megy a szerzés, akkor így viszik, amire szemet vetettek. Mert más dolgok is napvilágot láttak. Az is kiderült – bár eddig is tudtuk -, hogy a Spar nincsen egyedül az efféle gondjaival. A svájciak is kiakadtak ugyanis, és az ottani köztévében (SFR) meséltek arról, hogy mi folyik Magyarországon, amit szerte Európában már mindenki rebesget.

Úgy fogalmaztak, Orbán Viktor azon van, hogy a számára jövedelmező iparágakat átvegye, és rabiátus módszerekkel üldözi el a külföldi vállalatokat. A Holzim (svájci) cementgyár bennfentesei mesélték, hogy „Magyarország már nem jogállam, Orbán Viktor romba dönti az ipart, hogy pénzt csúsztasson néhány oligarcha zsebébe”.  Itt jelesül a kormány külön plusz bányaadót vetett ki a cementiparra, továbbá egy külön CO2 adót is.

A Holzimot ismerők szerint a cég már a tőkét éli föl, és legkésőbb 2034-re tönkremegy. De a svájciak meséltek az eddig csak elsuttogott módszerekről is: „Jön egy közvetítő, például egy ügyvéd, és közli, hogy egy befektetői csoport érdeklődik a cég iránt. Ha erre az illető azt mondja, hogy nem akarja eladni a vállalatot, akkor jönnek az adóvizsgálatok és egyéb zaklatások. Aztán amikor sikerült a céget megingatni, jön egy újabb, csekélyebb árajánlat”.

Egyébiránt és ezen kívül az EU szerint a különadókkal Magyarország sérti a tulajdonhoz való jogot, a tőke szabad áramlására vonatkozó szabályokat és a letelepedési jog szabályait is. Nos, mindezek után várjuk Nagy M. miniszter újabb kirohanását arról, hogy a Holzim hazudik, illetve a rá vonatkozó törvényt, hogy valaki családtag megszerezhesse, ugyanis ők sem akarnak Tiborcz tulajdonba kerülni. És erre meglehetősen alapos indokuk is van.

Az mégpedig, hogy már túl sokat fektettek be ide ahhoz, hogy szépszerével feladják, annak ellenére, hogy Holzim-bennfentesek állandó adóvizsgálatokról beszélnek, és arról, hogy a titkosszolgálat megfélemlítő látogatásokat tesz a munkatársaknál. A cég azonban még védekezik, az átvételi ajánlatokat pedig elutasítja. De, mint látjuk, a jövőben elég lesz „alapvető jelentőségű vállalkozássá” nyilvánítani, és kötelezni az eladásra.

Egyébiránt és összefoglalva a svájci hatóságok szerint Magyarország nemzetközi normákat és megállapodásokat sért, és nem válaszol a levelekre, amelyekben Svájc tiltakozik ez ellen. Röviden: Svájc úgy érzi, hogy hülyének nézik. Nincsenek ezzel egyedül, és most már nem is arról van szó, hogy milyen a hírünk a világban, hanem, hogy mindezzel Orbán tönkreteszi az ország gazdaságát. Amit viszont a saját bőrünkön érzünk, mert nekik Magyarország az első.

Vagy inkább nem is annyira. Ha mindez önökben jogos felhorgadást okozna, az érthető, de annak örüljenek inkább, hogy nincsen semmijük, amire ezeknek a foguk fájhatna, így nem is akarhatják elvenni. Akinek nincs semmije az annyit is ér, ez a Fidesz alaptörvénye, de a jelek szerint azon vannak, hogy rajtuk kívül ne is legyen senkinek semmije. Ha fölfordult a gyomruk, akkor én kérek elnézést, de ilyen országban tetszenek élni.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
3 hozzászólás “Orbán Viktor karmai
  1. kovacs_ugynok szerint:

    Már említettem, és várom melyik csicskáztatott cég lesz az első, amelyik előjön az orbán kormány és a magyar parlament illegitimitásával. A csalással szerzett 2/3 se jogosít fel senkit, hogy semmibe vegye a magyar állampolgárok, és nemcsak ők, tájékozódásához való jogát. A politikusok elszámoltathatóságához való jogot. Amelyik politikai fél ezt nem teljesíti, illegitim. Ez ilyen egyszerű. Ahogy az általuk hozott, bűncselekménygyanús „törvények” is illegitimek. Ergo ugyanúgy szarni kéne a betartásukra, ahogy a politikusok szarnak a kérdéseinkre. :/

  2. Yeti szerint:

    A gyengéket kinyírják az erőszakosabbak, ez mindig is adott volt.
    A gyenge legalább legyen okosabb, beleértve a dörzsölt csirkefogó módszereit is.
    Az üzletet nyereségre alapítják, a többi legfeljebb járulékos bábszínház a közönség kedvéért.
    A Spar pontosan tudja ez a közeg milyen, ennek ellenére innen akar nyereséget – akkor ennek megfelelően járjon el.
    Ha ebben eredményre vezet az Uniónál bepanaszlás, akkor legyen az.
    Ha az eszköz kivonás, akkor az.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum