Azt mondja az ötös számú tagkönyv, azaz Bayer Zs., ez a morális világítótorony, hogy „mi itt, a Fideszben, nagyjából tíz éve tudjuk, miképpen bánik a feleségével” – mármint Magyar Péter. „Nagyjából tíz éve rühelljük, utáljuk, kerüljük, megvetjük ezt a senkit, ezt a gazembert…” – teszi még hozzá bájos-negédesen. Ezen a ponton pedig Gulyás Gergely holdvilágképe merül föl bennünk elsőként, akivel a megvetett (rühellt, utált, került) organizmus barátilag szokott vacsorálgatni. Hogy akkor Gulyással mi van. Ő micsoda a Brehmben.
De nem is ez, hanem a Bayer. Mert az a szép az egész, „A takonygerincű” címet viselő dolgozatban, hogy ugyan a szerzőtől megszokott vehemenciával ömlik belőle a mocsok, ugyanakkor olyan bukfencek vannak benne, amelyek azt mutatják nekünk, hogy a mi derék tagkönyvünk egyfolytában tökön szurkálja magát. Megértjük viszont, gyorsan kellett előállni valamivel a központi vezényszóra, Bayer szókészlete a maga jellemzőivel adott, ezt hozta is hiba nélkül, de és azonban, mint majd megmutatjuk, a tiszta ész előtt nem áll meg az iromány.
Sok a baj. Elsőként az a logikai feladvány, illetve dilemma inkább, hogyha ők, ott a Fideszben tudtak erről évtizede (mármint, hogy a forgatókönyv szerint) Magyar P. rettegésben tartja, abuzálja a jó miniszterasszonyt, akkor miért nem tettek ellene jogi vagy utcasarki lépéseket. Gondolunk itt arra, hogy szerzőnk amúgy minden Fideszen kívül álló elemet rend szerint a taknyán-nyálán szokott húzgálni, mint emlékezhetünk. Hogy ezt a Magyart is ugyan miért nem tanította olyan jó bayeresen móresre, ahogyan férfiak között illik.
Illetve, ha ez el is maradt, akkor ők ott a Fideszben miért adtak ennek a takonygerincűnek jól fizető állásokat számolatlanul, mert akkor ezek szerint megfelelt a Fidesz-életmódnak az asszonyverés. Vagy már akkor is baj volt, de nem lehetett kimondani, ám ekkor az a kérdés, miért kellett hallgatni róla, hogy most teli pofával ordítsanak. Mindebből pedig olybá tűnik – és ezen a ponton intőn felemeljük tagkönyv elvtárs felé ujjunkat -, hogyha veri is az asszonyt, de jó fideszes, akkor nincsen semmi baj (lásd: vak komondor).
Egyébiránt mindezek után (Bayer és a farkasfalka üvöltése) egyre inkább bizonyossá válik, nem történt meg az, amiről ők, ott a Fideszben már tíz éve tudtak. Ugyanakkor az a kérdés tolakszik elő Bayer állítólagos vallomása után, mi az, amiről tudnak – lásd, Orbán és az összes többi lop -, de nem beszélnek róla, ugyanúgy, ahogyan Szájer is váratlanul csúszott le az ereszen, legalábbis számunkra. Ez a tudás-elhallgatás dichotómia soha nem vezet jóra, mert Magyar kapcsán az az alaptétel, ha tudták, miért hagyták. De nem tudták.
Mert akkor az lett volna, hogy a nőket (gyerekeket, családot) hangzatosan védő országban ütik-verik, terrorizálják a nőnemű igazságügyminisztert, de senki semmit nem tesz, legfőképpen ő maga, sőt, szül neki még két plusz gyereket. No most, egyre inkább úgy tűnik, hogy ők, ott a Fideszben nem mondanak igazat. Mi több, mocskosul hazudnak, s ráadásnak még Bayer utolérhetetlen stílusában teszik, delikát. Az a szép, hogy Bayer előtt még tán el is hittük volna Magyarról a dolgokat, Bayer után viszont már egyáltalán nem.
Így válik kontraproduktívvá az ember munkássága, élete, és maga a létezése is, de az öntökönszúrást már említettük. Most pedig azzal is kiegészítenénk, hogy ugyan tagkönyv elvtárs jó miniszterasszony védelmében igyekszik munkálkodni, ámde magával rántja a mocsárba. Mert és ugyanis, ha az úgy volt, ahogyan Bayer állítja, akkor Varga egész minisztersége alatt folyamatosan, napi rendszerességgel hazudott a családi életéről a közösségi médiában. Vagy most hazudik. Bizony, Zsolti drága.
Fölhívnánk a figyelmet a hallgatás bölcsességére, de, akit azért fizetnek, hogy artikulálatlanul ordítson, annak hallgatni nem lehet. És akkor így jár. Mindemellett fölhívnánk a figyelmet erre a „mi, itt a Fideszben” hely-, és értékmegjelölésre, hogy ez a párt élcsapat jellegére utal (lásd Kádár apánk), vagy übermensch voltát jelenti (a bajuszos káplár világa), de egyik sem jobb a másiknál. Mi több, azt mutatja nekünk, hogy ők, ott a Fideszben leginkább szaralakok, s ahogyan Varga nyomán tárul fel a rejtegetett mocsok, már takargatni sem lehet.
Viszont feltéve (de meg nem engedve) Bayer igazát, a veretes dolgozat nyomán az ötlik az eszünkbe, hogy ők, ott a Fideszben ezek szerint nőverők és homokosok, amivel baj addig nincsen, amíg közéjük tartozónak vélik a degenerációt, vagy ki nem derül. Szomorú hírem van, ez sem jobb – sőt, rosszabb -, mint a hazugság. Összefoglalva: mocskos egy kompánia ők, ott, a Fideszben, élükön ezzel a Bayerrel, aki szintén azt tutulja, amiért megfizetik, mert elvei vagy gerince nincsenek. Takonygerincű tehát, hogy a saját szavait használjuk.
Felesleges mentegetni az ex gazságügyist, ismerem a fajtáját. Jó magasra szopta fel magát a ranglétrán, amihez a szakmai és erkölcsi kvalitása nem volt meg. Miközben otthon, a belé reménytelenül szerelmes férjét érzelmileg és persze testileg is sanyargatta. Tán még élvezte is, miközben kivetítette rá a gyűlöletét, hogy hozzá kellett mennie, valószínűleg külső, családi nyomás hatására.
Nem mentegetni akarom a férjet, mert teljesen felesleges olyan nőhöz ragaszkodni aki pokollá teszi a férje életét és kihozza belőle a legrosszabbat, ami egy kapcsolatban előjöhet. Az ilyen nőt az első jelekre ott kell hagyni, mielőtt még jönnének a gyerekek. Csak hát mondd ezt egy rózsaszínű ködös fütyinek. Kell még pár év mire ő is ráébred mekkora hülye volt, és nem próbálja mentegetni többet… :/
Visszatérve a fidesz nevű maffiára. Az, hogy befogadták maguk közé a feleséget, és férfiúi rangra emelték, azt jelenti, hogy minden szempontból megfelelt a bűnözők követelményeinek. Nem akarok találgatni még mi lehetett a háttérben, de nem gondolom büszke lenne rá bárki is ha kiderülne.
„Tónika show”
(loptam én is, mint a CÖF a $-os plakátját)
Kedves Rezeda !
Nem tudom megállni, hogy ne írjam le, hogyan viseli el egy fideszes barátom az elmúlt hetek történéseit.
Azzal kezdeném, hogy hamut szórjak magamra, mert bizony valamikor én is… Csak láttam, hogy miről szól ez a csürhe gazember náci banda, hogy ezeknek semmi, dee semmi nem számít a lopáson kívül.
Nos a barátom totál becsületes ápolónő . Ő az aki reggel 6 -ra megy a Markusovszky-ba, és ha úgy adódik este 8-ig, 10-ig bennmarad, hogy másnap újra kezdjen 6-kor. És most csak ül, mered maga elé 57 évesen, megőszülve. Nem vallja be, dee bizony nagyon becsapták. Tudom, hogy tisztába van vele, de nem fogja beismerni. Nyomorult egy sors, és abszolút nem örülök hogy így alakult.
Erre viszont kellett nekik is a Magyar Péter, mert Te, én, és sokan mások hiába mondtuk.
Hmm, Pelikán jutott az eszembe a narancsos banditákról :
„- Azért van egy kis rossz érzésem. Miért kell ekkora felhajtást csinálni? Mégiscsak becsaptuk az embereket.
– Ugyan, kit csaptunk be? Magunkat? Mi tudjuk, miről van szó. A kutatókat? Azok örülnek, hogy plecsni van a mellükön. A széles tömegeket? Azok úgyse esznek se narancsot, se citromot, de boldogok, hogy velünk ünnepelhetnek. Az imperialistákat? Ühüm, azoknak alaposan túljártunk az eszén. Nem szeretnék most a helyükben lenni! Kiadtuk a jelszót: legyen magyar narancs! És lett magyar narancs. Mi nem ígérgetünk a levegőbe, Pelikán.”
Ezek ott, a fideszben – mert az ők megnevezés az emberi lényeknek jár.
Aztán ha valamelyik mezei egér fideszhitű ezen megsértődik, hát nyasgem.