Heppibörsztdéj

„Ezúton szeretném Önt arra bátorítani, hogy a ránk váró, könnyűnek korántsem ígérkező esztendőben is töretlen elhivatottsággal és hittel tegyen közösségünk és nemzetünk érdekének megvédése és felemelkedése érdekében. Isten éltesse sokáig, jó egészséget és sok sikert kívánok!” – Ezek egy szülinapi jókívánságokat tartalmazó levél záró sorai, amit Szijjártó külügyes írt Gáspár Győzőnek abból az alkalomból, hogy ötvenéves lett.

Mint azt a TV2-ből (amelynek irányultságát nem nagyon kell bemutatnunk) kiderült, a nemzet Győzikéje Törökországba utazott bulizni a nagy nap alkalmából (szülibuli heppibörsztdéj), és a külügyes levele ott érte őt a szállodában ejtőzve, mint váratlan, szívhez szóló és hatalmas meglepetés. Egyébiránt nem valami bungalóban mulatott hősünk, hanem kedves famíliájával együtt a Maxx Royal Belek Golf Resort névre hallgató luxuszállodában.

Ismerve azonban Gáspár elvtárs teljesítményét, hogy mit tett le az asztalra azért, hogy hírnevet (és pénzt) szerezzen magának, azaz a permanens óbégatást, elsőként azon kerekedik el a szemünk, hogy ebből ilyen jól lehet élni Magyarországon. Ez azonban a nézők sara, akik erre fizetnek be műsorválasztásukkal, így egyben bizonyítvány ez is kies hazánk szellemi állapotáról, mert valljuk meg, ez a Győző se nem szép, se nem okos, se nem szellemes.

Hanem valami más, amire ezúttal nem keresünk jelzőt, inkább csöndben hallgatunk a sarokban. Az a dilemmánk ezúttal mindezeken túl, hogy a külügyes honnan tudta, hogy a bohóc ott van, és miért vette a fáradságot a személyes üdvözlésre, mert ez azért látványos értékválasztás. Igaz, éjféli misére meg Dzsudzsákkal jár, aki kiérdemelt már egy diplomata útlevelet is. Előbb-utóbb Győző elvtárs is kap, ha így mennek tovább a dolgok.

De nem csak ez, nem a Szijjártó kizárólag, hanem Novák Sándorpalota is. Ugyanis az orbántévé reggeli műsorában – ahová ezek szerint ezt a bohócot kizárólag azért hívták be, hogy ezekről beszámoljon – az is kiderült, Novák nacsasszony sem akart lemaradni, és levélileg ő is felköszöntötte az ostoba ripacsot. És ez így együtt már kezd soknak tűnni annak ellenére, hogy tudjuk a fideszi szándékot, amelyben Győző elvtárs is csak egy ócska eszköz.

Ha most politológusok volnánk – esetleg jól fizetett szakértők vagy tanácsadók -, akkor elmondanánk ezt a sanda nyomulást a romák köreire irányuló szavazatmaximálásról, hogy ez a Győző is csak egy báb a nagy társulatból, viszont eléggé hangos, és olyan lendülettel vetette bele magát a seggnyalásba, hogy idáig hallatszik a csattogás. Ez pedig kontraproduktív is lehet, másrészről pedig a romákat eddig másképp szorították a megfelelő szavazásra.

Közmunkák, krumplik, egyebek. Ám az is igaz, hogy a legszegényebbek megvásárlása nem romaspeciifkus, kijut abból minden nincstelennek, akik nemzeti szinten egyre többen vannak. Azonban éppen ezért föltűnő Gáspár Győző tejben és vajban való fürösztése, ami azonban csak a bér, a júdások harminc ezüstje, sokkal érdekesebb az a kitüntetett figyelem, amit kap, hiszen nem mindenkire – illetve senkire – nem gondol ez a két ember egyszerre a szülinapján.

Pláne nem ír neki levelet. Ami azt tételezi, mi több, igazolja, hogy a két „nagyság” stábjának listáján szerepel Gáspár Győző neve, mint kitüntetett név, és azért ez sokat elmond nagyjaink nívójáról is. Mert Győzikével nem az a baj, hogy roma. Még csak az sem, hogy celeb, hiszen voltaképp Szijjártó is az az örökös kényszeres szelfijeivel, hanem az, hogy miféle. Ezt pedig pár sorral feljebb az óbégatás morfémával próbáltuk jellemezni, vélhetően helyesen.

Gáspár Győző a Fidesz-rajongó archetípusa. Nem gondolkozik, kellően ostoba, plusz nagyon hangos, és az ilyet a jelek szerint meg kell becsülni. Egymásra is találnak tehát a szerelemben. Mint emlékezhetünk, annak idején a pitypangos Kerényi adta ki a jelszót, miszerint „most mi jövünk”, s mint látjuk, jöttek is, ezzel a színvonallal. Mert érdekes, hogy a Fidesz milyen klakőröket gyűjt maga köré, úgy nagyjából ilyeneket.

Ezen az egészen pedig a magunk részéről és a magunk módján, enyhén cserepes ajkakkal csupán mosolygunk. Mégpedig azért, mert ennek a díszes kompániának a tagjai (tótgabistul, kisgrofóstul etc.) velünk ellentétben meg fogják érni a rendszer bukását, amikor elfelejtődnek, s amit úgy érnek majd meg, hogy őket üldözik. Akkor is szeretnének majd óbégatva panaszkodni, de már nem lesz hol. Az idő tehát nekünk dolgozik.