január 2024 hónap bejegyzései

Huszonhat meg egy

Ha azt hinnénk, hogy fölösleges olyan interjúkat tanulmányozni, amelyeket OV kedves vezető külföldi lapoknak ad, akkor tévednénk. Mert míg idehaza e műfajban (ha a kétszemélyes monológokat egyáltalán interjúnak lehet nevezni) semmi gátja nincs annak, hogy kerek egészként folyjon ki Orbán fejéből az az álomvilág, amiben él, másutt azért kérdésre hasonlító

Read More…

Posted in Egyéb

Bayer a pokolba megy

Nem szerettem volna, de kényszerítő erők miatt beszélni kell az Ungváry-Bayer afférról, ami voltaképp nem is az. Ungváry Krisztián történész levéltári dokumentumokra alapozva jelentett meg Bayer nagyapjáról azt, amit, a nyilas, ÁVH-s besúgó életet, de saját bevallása szerint azért, hogy megismerjük, Bayer miért olyan, amilyen. Miféle kényszerítő erők határozzák meg

Read More…

Posted in Egyéb

Varga Boudica babakocsija

Varga Judit zászlót bontott. Mint a Fidesz EU-választások listavezetője, voltaképp harcot hirdetett Brüsszel ellen, amit be kell venni, legyőzni és annak füstölgő romjain átvenni a hatalmat. „Európa jövője már mi vagyunk” – sommázta a hallgatóság számára a dolgokat, s bár már itt fölmerül a ki az a mi és miért

Read More…

Posted in Egyéb

Schmidt Mária és a nácik

Mint emlékezhetünk, 2022 októberében Schmidt Mária történészasszony kifejtette a Bayer-show névre hallgató szellemi felvilágosító műsorban, hogy Németország már nem létezik. Nincsen. Abban az időben a német államnak számos vége volt neres olvasatban, megfagytak miután finggal fűtöttek, ráadásul éhen is haltak, láthatjuk tehát, hogy a nerképzelet kimeríthetetlen, ha olyan alanyt talál,

Read More…

Posted in Egyéb

Kubatov, Lázár, jogállam, kabaré

Kubatov Gábor, a Ferencváros elnöke, és a fideszes listák tulajdonosa a magyar állam működéséért aggódik. Mondhatni, visít erősen. Nagyon hamar eljutott idáig, elég volt, hogy a valóságban Lázár János jöjjön vele szembe, és megkezdődött a cicaharc, amely kicsiben mutatja nekünk, milyen lesz, amikor ezek majd egymás torkát fogják szorongatni és

Read More…

Posted in Egyéb

Bab és magyarságpróba

Még októberben álmodta meg a kedves vezető az újabb nemzeti konzultációt. Illetve az is lehet, csak úgy kicsúszott a száján a rádióban, s ha már így történt, nem volt mit tenni, konzultálni kellett. Viszont ugyanekkor meg is indokolta örökös miniszterelnökünk, miért is szükségszerű az újabb akció, és ez nagyon alapos

Read More…

Posted in Egyéb

A bátor Fidesz-frakció

Ahogyan azt sejteni lehetett, ez a svéd NATO-buli, az északi miniszterelnök meghívása és az ő fölmutatott középső ujja meglehetősen nagy zavarokat okozott a fideszi erőtérben. Kétségbeesetten próbálják visszaszerezni Orbán elveszett arcát, amely ott hever a porban, és egészen elképesztő mutatványok születnek arra, hogy megmagyarázzák a megmagyarázhatatlant, ami voltaképp az, miért

Read More…

Posted in Egyéb

A svéd fagylalt

Diplomáciai nagyüzem volt tegnap a Karmelitában. Nem olyan, mint augusztusban, amikor minden féle diktátorok, keleti despoták és hasonszőrűek buliztak az erkélyen cél és értelem nélkül, viszont a propagandasajtó nagy hangon ordította Orbán dicsőségét. Azzal a lényeggel, hogy milyen nagy ember is az ő kisemberük, lám, a fél világ a lábai

Read More…

Posted in Egyéb

Hiány, fenyegetés, rózsaszín ködök

Ugyan bő egy hét múlva már a februárt tapodjuk, mégsem ért véget egészen 2023. Talán soha nem is fog. Kormányunk tagjai, mintha szilveszter lenne, s a mulatság közben éjfél előtt kellene mondani valamit arról, mit remélnek a jövőről, a TikTokon eregettek rózsaszín ködöket azoknak, akik az effajta szellemi táplálékkal élnek,

Read More…

Posted in Egyéb

Kézen fogva

Orbán Viktor, a mimagyarok örökös miniszterelnöke kézen fogva sétálgatott Budapesten a vietnami miniszterelnökkel. Erről sem a Fidesz, sem annak összes médiája nem számolt be sem képben sem hangban, sem más módon. Hogy az aktus amúgy lényeges, azt a vietnami televízió tudósítása igazolja, amelyben viszont szégyenkezés nélkül mutatták meg a furcsa

Read More…

Posted in Egyéb

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum