Deutsch, a postás, azaz, Európa messzire van

És akkor ott, a távoli és ellenséges Brüsszelben Deutsch Tamás kopogtatott egy ajtón, majd átnyújtott egy levelet a májusban kies hazánkban jár küldöttségnek, mint valami csámpás postás. Ezt a levelet az Állami Számvevőszék küldte a bizottságnak, akinek (így cuzammen a komplett csapatra tessenek gondolni) leesett az álla azt gondolva, hogy ilyet ők még nem láttak. Elcsodálkozásuk annak szólt, hogy egy pártmufti (Deutsch) postáskodta oda nekik egy állami, azaz pártoktól elvileg független szervezet levelét.

Nem mondták ki így ezt, ahogyan mi tesszük plasztikussá, de voltaképp ez jelent meg az elképedésükben, hogy aszongya mi a tököm köze van Magyarországon Deutschnak és rajta keresztül a Fidesznek egy állítólag tőlük független szervezethez (ÁSZ). Így lett kerek ez az egész lehangoló történet, ami újabb fejezet abban a cirkuszi előadásban, miért nem kap Orbán egy kanyi vasat sem az Uniótól, ami oly régóta tart, annyira ágas-bogas, hogy a kedves vezető már nem is akarja igazán azt a nyüves pénzt, hogy már devizakötvényt is kibocsátott.

De erről majd később. Most az in medias res kezdést, ami nem egyéb, mint durr, bele a közepébe, megszelidítjük. Azaz, elmegyünk az elejére, és így jutunk el az orgonaszagú májusba, mikor is ez a bizottság megérkezett a kipcsakok földjére, azaz, hozzánk, az ugarra. Az EP költségvetési ellenőrző bizottsága volt az, aki meglátogatott minket, s akiket az akkor még méltatlanul hivatalban lévő Varga Judit nacsasszony lesajnálóan EP-turistáknak nevezett, mert, mint ismeretes, jogállami-fogalmi hiátusa volt. De nem emiatt volt igazán hülye.

Varga nacsasszony már nincs, elfútta őt az Orbán szele, a bizottság azonban él és virul, s mivel lassúak, mint egy köszvényes csiga, csak most fogalmazgatják lesújtó jelentésüket látogatásukról, az itt tapasztaltakról. S bár ezt így nem mondják ki, azért fölsejlik, hogy Navracsics miniszter is lemondhatna már végre és igazán, lévén, hogy amira a megbízatása szól, az uniós pénzek Magyarországra hozatala, a jelek szerint soha nem fog teljesülni. Navracsics létezése tehát cél és indok nélkül való. Már nincs is voltaképp.

Tehát májusban ez az ellenőrző bizottság szertenézett honunkban, diskurált civilekkel, „ellenzéki” pártokkal, és igyekezett a hatalmon lévőkkel is, de ez nem igazán ment. A küldöttség egyik tagja még a napfényes május során mondta azt erről az egészről, „már nyolcadszor vagyok Magyarországon, de mindig új dolgokat fedezek fel, és ezek közül sok szerintem elképzelhetetlen lenne másik tagállamban”. Delikát. És most ilyen élményekkel felvértezve fogalmazgatják meg a jelentésüket, aminek nem lesz jó vége.

Azt írják – mondják -, hogy amikor itt jártak, irritáló, ahogyan „a magyar kormány indokolatlan és diszkriminatív intézkedésekkel igyekszik helyzetbe hozni a hozzá közel álló vállalkozásokat, és megsemmisíteni azok uniós versenytársait”. Ezen kívül Monika Hohlmeier, akinek a nevét csak azért említjük külön, mert ő keresztényszocialista (ha már tömjénszag, hogy ne lehessen hitetlen ármánnyal vádolni) elmesélte, hogy az Állami Számvevőszék elnöke és munkatársai nem voltak hajlandók válaszolni az uniós támogatásokról feltett kérdéseikre. 

Egészen pontosan „Ötször kérdeztem rá az ügyészséggel folytatott együttműködésükre, hiába”. S hogy igazán plasztikus képet kapjunk a helyzetről, azt is elmesélték így utólag, hogy az ÁSZ nagyhatalmú munkatársai, akik épp szénné büntetik az „ellenzéki” pártokat, válasz helyett a plafont nézték, de azt már csak mi tesszük hozzá, nagy valószínűség szerint azért, hogy mikor szakad le. De kérem, hogy vizualizáják a hallottakat, amint a magyarok Európa előtt a plafont bámulják, mert nem tudnak vagy nem akarnak felelni egy egyszerű kérdésre.

És erre jött az akció, amikor a kínos jelenet után az ÁSZ Deutschhal kézbesítteti az akkor elmaradt válaszát – tán a központ meg tudta mondani, mit is kellene -, és itt újólag elmondhatja a bizottság, amit már akkor is, hogy ez „elképzelhetetlen lenne másik tagállamban”.  És minden bizonnyal igazuk van, mert ez itt mordorföldje, ahol a jogállamisággal kapcsolatban a már emlegetett keresztényszocialista asszony csak annyit mondott: „Úgy látom, nem mozdulnak” – Ezért így utólag is csókoltatjuk Varga Juditot. Tehát pénz nem lesz.

És éppen ezért, mint tegnap olvashattuk, kies hazánk devizakötvényeket bocsát ki a költségvetés mély lukait foltozandó, és ezekkel, meg a lakosságra oktrojált állampapírokkal oly mértékben adósítják el az országot, amibe minden bizonnyal bele fog rokkanni. De ez a fiúkat nem érdekli. Ők csak a jelenben és a jelennek élnek: hatalomban maradni, és lopni kell, míg el nem fehérül a száj is. Azt hiszem, röviden így lehetne összefoglalni ma már a Fidesz-filozófiát. Utánuk az özönvíz, előttük az árok: ugorgyunk.