„A huszár mi vagyunk”

Soknevű hadügyminiszterünk két napja büszkén jelentette ki, hogy a magyar honvédségben ismét lesznek huszárok. Huszáregység azzal a bibivel, hogy „nem lovasított” lesz a mancsaft. Akkor biztosan biciklit kapnak a seggük alá. Nem akarnék én hangosan röhögni ezen az operettes múltba révedésen, kedvem sincsen hozzá, de annyit bevallhatunk, amióta ez a soknevű dirigál, elképesztő dolgok történnek a magyar hadseregben. Minőségéről, erejéről vitát nem nyitunk, hanem, mintha Svejkek volnánk, az ő bölcsességével szemléljük azt a kabarét, amit a NER ez ügyben nekünk nagy súlyosan és permanensen előad.

Nem feledjük a belépőt, amikor a soknevű parádés kocsival ment a katonalovak egészsége felől érdeklődni, az volt a belépő a kabaréba, ami azóta is szünet nélkül pereg a vásznon. Ez a soknevű erre épp alkalmas, lévén semmit nem ért a katonasághoz és hadsereghez, valamikor régen a kifestőkönyvében látott huszárokat, az bekattant neki, és most úgy tör elő a mélyből, mint Orbán kisvasútja. Lesz huszár a magyar hadseregben, emlékezzünk meg erről még egyszer, s egyben arról is, hogy nem lesz neki lova. Nem tudjuk, milye lesz akkor a huszároknak, de szomorúak lesznek nagyon, ez egészen bizonyos.

Egy másik soknevű sziporka szerint ugyanis a magyar huszár mindennél előbbre tartotta bajtársát és barátját, a lovat. Nem ragoznám, de most már késő, mert ilyen körülmények között, és ezzel a hatalmas tudással tényleg halovány fingunk sincs arról, mit akar egyfolytában ezekkel a huszárokkal. Értjük a dzsentri vonzalmakat, a képzelt hetyke bajszot, a kártyapartikat meg a bokacsattogtatást, Kukorica Jancsit is értjük, viszont úgy kommunistázni a huszárságra hivatkozva, mint ahogyan ez a bohóc teszi, senki nem tud. A huszárok is el voltak nyomva, mint azt megtudtuk, és ez már Dózsa L. -1942 magassága egyenest.

„A legutóbbi huszárgeneráció tagjai egy diktatórikus rendszer elnyomottjai voltak, akiktől hálátlanul elfordították az egész nemzetet, megtagadták tőlük a vérrel szerzett becsületüket, elesett bajtársaik emlékének tiszteletét és ápolását, majd lefokozták és üldözték őket.” – Ezt bírta mondani a soknevű, amire az ember már csak fölkapja a fejét, ezen a vonalon előbb-utóbb az ÁVH fogja elvinni Bem apót. Csak egyet nem tudunk, az idiótaságon kívül mi indokolja ezt a tébolyt, mert másfajta múltba is lehetne révedni, mi több hazudni is lehetne ügyesebben, de ilyen igényünk nekünk ne legyenek.

A soknevű szájából folyamatosan ömlik a takony. Mindemellett most ez a huszár kattant be neki, a huszárság, amiből aztán sikerült nemzetkarakterológiát meg néplelket fabrikálni, hogy az ember olvasva maga elé teszi a popcornt, hogy innen többet el nem megy, és élvezi a műsort mindhalálig. Mert most tessenek figyelni: „A huszár több mint egy lovas katona, a huszár mi vagyunk, a nemzeti karakterünk egyenruhába öltött lényege”. Ha kiröhögték vagy kisírták magukat gusztus szerint, akkor fussanak neki még egyszer és rá fognak jönni, hogy a soknevű ezzel az ég egy világon semmit nem mondott. Mintha csendben szellentett volna.

Ennyi az egész, egy körömpiszokkal sem több. Viszont ezek szerint ön is huszár, mindenki huszár, még a kiskutya kunkori farka is az csákóban. Viszont idehozom az etimológiát, hogy kellőképpen el tessenek szörnyedni. A huszár szó ugyanis voltaképpen rablót jelent, a szerb-horvát husza-rablás tőből eredve, mai értelemben valamikor a 15. század végétől használjuk mi, de attól még másutt másképp értik. Igaz, miniszterelnökünk is kijelentette, a magyar élettér az nem Lebensraum, de innen is látszik, hogy a mi huszárunk az másutt rabló. Fura képződmények ezek a nyelvek, ahogyan élik a saját életüket.

El lehetne itt szórakozni azon, hogy a huszárbuzulással, ennek nemzeti identitássá emelésével hogyan rablózta le a komplett magyar társadalmat, de az olcsó poén lenne, viszont érdekes. Ami számunkra ennél fontosabb, nem tudna-e véletlenül valami olyanba belefeledkezni, aminek értelme is van. Mert értem én, ha huszárnak nevezi a nyüves magyar katonát, akkor bizsereg az a fura öntudata, Horthy muzsikál a fülébe, és zokognak a főispánok, node, attól a családoknak jobb nem lesz. S ami a lényegesebb, ettől háborút nem nyer. Még csatát se, mint ahogyan a történelemben is elég ritkán. Viszont az egyenruha nyalka, és állva pisálnak a lányok, aminél több nem is kell. Vagy de.