A fejedelem és az ő alattvalói

Nyárzáró képeink közül minden bizonnyal az a legszebb, amelyen mindannyiunk kedvenc Győzikéje az örömöktől tátott szájjal öleli Istenét, szemeiben a tőle telhető legtöbb értelemmel, ami nem túl sok. Orbán Viktornak tök mindegy, Tucker Carlson vagy a „showman” (bár túl sok különbség nincsen), a rajongást és a hatalom részegítő ingereit be kell gyűjtenie, mert különben ott fordul föl a szemünk előtt, és majd habzik a szája. Amellett, hogy a börtönt elkerülje, ezért is kell neki még tíz év – ahogy volt szíves kifejteni a Tranzit nevű izén -, hogy feredőzhessen még önmaga illó nagyságában. Ami elég szűk körre terjed ki.

Ilyen álávjús nénikre, Kis Grofo féle ismeretlen halmazállapotú emberekre, meg akit még meg lehet venni, vagy már amúgy is elment az eszük. Miközben azonban Orbán eltelten és önfeledten fotózkodott a televíziózás rég megzuhant selejtjével, a Tranzit fesztivál ezerrel dübörgött tovább. Ezzel pedig azért kell foglalkoznunk, hogy tudjuk, milyen munícióval jönnek ki onnan az ott – és az MCC-ben, illetve más százmilliárdokkal istápolt tudatmódosítókban – nevelgetett janicsárok, akik majd a következő felvonásban a Fidesz élcsapatát alkotják. Ezek lesznek a jól fizető állami helyeken, ezek haladnak szembe velünk az utcán. Ezek ölnek meg.

Hárman beszélgettek ezen a Tranziton folytatva Orbán íveit, és ezek hárman (Orbán Balázs, Békés Márton, Benkő Levente, mind jól fizetett seggnyaló huszár) is a hatalom megtartásának szükségességéről értekeztek. Nem olyan mohón, mint az istenük, aki, mint emlékezhetünk, még tíz évet szeretne. Ennek a háromnak elég hét is (2030-ig), de annyi mindenképp, hogy „készen legyenek”, illetve, és most azért tessenek figyelni, az „új világrendben” Orbán Viktor lehessen a vezér. Ha nem is Bismarck, nem is király, de azért fejedelem. Ez Orbán, és ezt ezek komolyan is gondolták, állítólag olykor tapsot is kapva. A kábítás tehát működött.

Az új világrendben a magyarok (mármint ez a csürhe) feladata a mindenképpen való szembenállás, ha van sapka, ha nincs. „Különutas” politika kell az Unión belül, amit ezek hárman úgy fogalmaztak meg, „európai vagyok, de normális vagyok”, amiből az a következtetés ered: mindenki hülye rajuk kívül. Ám, ha és netán az Unió lenne olyan badar, hogy egyetértene velünk, akkor mi irányt váltva máris nem azt gondolnánk, amit ők: „Annak kéne lennie az európai stratégiának, amit Magyarország képvisel, viszont, ha Európa is ezt képviselné, akkor nekünk mást kéne kitalálnunk, mert akkor nem lenne megkülönböztető jellegünk.”

Mindenképpen faéknek kell lennünk a kerekek közt, de ennél többet erről nem lehet tudni. Érdemes a logikai ívüket megnézni azonban csöppet. Király vagy uralkodó nincs (mármint Magyarországon), de fejedelem van. Ezt érthetjük magára a miniszterelnökre, a kormánypártra vagy a mögötte álló holdudvarra.  „Ha ez a fejedelmi központ meg tud maradni minden darabjával együtt, akkor létrejön egy olyan hatalmi központ, ami ki tudja tapogatni, milyen utakon lehet menni”. Azaz, nem tudjuk, mit akarunk, de azt nagyon, és semmi nem fontos, csak a hatalom. Valami ilyesmi hüvelyezhető ki ebből az ökörségből.

Erre utal a szeánsz záró gondolata is, miszerint: „Nyerni kell 2026-ban. Szükség lesz minimum a 2030-ig terjedő időszakra, hogy készen legyünk”. Orbán még ehhez kér plusz hármat, mint emlékezhetünk, és akkor már igazán itt lesz a Kánaán. Szép, csak az az egy zavaró tényező van a dologban, hogy sem ezek hárman, sem Orbán nem tudja, a hatalom megtartásán, és mint most kiderült, a permanens kekeckedésen kívül mit is akarnak. Hogy ezen kívül mi a cél, amihez kell a hét plusz három év alaphangon. A legnagyobb baj azonban ebben az egészben az, hogy a tudósítások szerint ezt a delíriumot kitörő taps fogadta.

Kedveseim. Buddhában testvéreim. Tudom, hogy azt mondjátok, kit érdekel, hiszen bajaink ennél sokkal számosabbak, mint például az éhendöglés veszedelme, ami fenyegetéstől szenvedő halmazba jómagam is tartozom immár. Ám ezen túl ott a mindent megülő hangulat. Hogy ilyen harsonaszóra kell elpusztulnunk, hogy ezelől is menekülni kell a barlang mélyire vagy egy fa tetejére, mert máshová alig is lehet, és akkor az ilyen tudatú jóllakottak röhögnek rajtunk, akiket amúgy emberszámba sem vesznek. Mert náluk a hatalom, és az a program, hogy azt mindenáron meg is tartják. Több semmi. Tehát indulok a lombok közé.