Orbán Viktor nagy napja

A Viasat Historyn látható egy pár részből álló sorozat VIII. Henrik számos feleségéről, amely bepillantást enged nekünk az elhíresült király – és kora – életébe „férfi, uralkodó, szörnyeteg” alcímmel. Most aktuálisan az a jelenet jutott az eszembe, amikor a szerencsétlen sorsú Boleyn Annával összekavarodtak, illetve annak az első aktusa, mikor is Henrik (a férfi, uralkodó és szörnyeteg) ücsörgött a trónusán, a hűbéresek és alattvalók pedig sorban járultak elé kifejezni hódolatukat. Mint Orbán tegnap a Karmelitában.

A mostani augusztus huszadika úgy vonul majd be Orbán beteg tudatába és a történelemkönyvekbe, már ha valaki megörökítésre méltónak tartja, mint az a nap, amelyen a felcsúti szegénylegény elért uralkodásának ormaira. Az a nap, amikor ajtaja előtt úgy álltak sorban bizonytalan állagú országok vezetői, mint Henrik előtt akkoriban a szerencsétlenek, a baj viszont az, a nagy-nagy bökkenő, hogy ami tegnap lezajlott, az nem valami ismeretterjesztő film forgatása volt, hanem a hányadékszagú magyar valóság.

Orbán Viktor ott ült a tróntermében, és fogadta sorban az elébe járulókat Henrikhöz képest azzal a különbséggel, hogy nem hódolni vonultak elé, hanem nagyságát szimbolizálni. Hogy íme a hatalmas ember, aki egy nap alatt fogadja a szóval igazán el nem mondható fura urakat. Diplomáciai nagyüzemnek nevezték a sorállást eufemisztikusan, pedig célja csak ennyi volt soha be nem vallottan, és végignézve ezt a puccparádét az emberben olyan képzetek tolultak fel, hogy ezért volt és van az egész atlétikai bigyó, hogy ez a nap létrejöhessen.

Hogy ez már hosszú évek óta így volt tervezve, miszerint ezért csesztek el háromszáz milliárdot (meg a resztli), hogy megalapozzák Orbán kifestőkönyves mennybemenetelét. Hogy kik jöttek el erre a színjátékra, voltaképp az is megérne egy misét, mint ahogyan azok, akiknek szintén nem tetszett, menetrend szerint el is borzadtak. Azt találták kifogásolni valónak, ami voltaképp igaz is, hogy illiberális játszóházat tartott ez a mi Orbánunk olyan vendégekkel is, akik ellen elfogatóparancs van, vagy épp ítéletre várnak. De Orbánnak ők jutottak.

Vagy csak ők hajlandóak vele szóba állni. A színjátéknak azonban egyáltalán nem ez a lényege – holott végtelenül lehangoló ez is -, hanem az a pillanata a gőzös álmokban, amikor a mi kedves vezetőnk végre érezheti magát valakinek, ha barbárok között, de mégis. Ilyen egónövelő bábelőadást láttunk kurva sok pénzért, ami olyannyira fontos volt, hogy Orbán a stadionba ki sem ment, mert valószínűleg nem tudta eldönteni, hogy atlétikai meccs alatt lehet-e szotyizni, illetve erre a számára oly kedves bőrfejűek sem járnak.

Szar ügy. Kiegészítésképpen még az is ezt az ítéletet erősíti, hogy a közösségi oldalon mindenki bejelentkezett, most indul – vagy már ott is van – a nagy eseményre, amit Orbán atyánk neki létrehozott a mi pénzünkből. Úgy iramodtak és voltak ott a fideszisták a stadionban (és -ba), mint amikor az Elkúrtuk című filmalkotás megtekintése volt a házi feladat. Így lett a tegnapi atlétikanézés is hűségeskü, nemzeti színekben mondta mindenki, hogy éljen a király, aki pedig a tróntermében mondta önmagának ugyanezt.

Nincsen üldözési mániám és Orbánt sem önmagában állóan rühellem – pedig lassan már de, igen -, ám az egészen a korona, az illékony állagú hab az volt, amikor hírül jött, a kedves vezető válogatott vendégeivel a teraszról „tekintette” meg a világ legnagyobb tűzijátékát, ami nagy valószínűséggel még a Szíriuszról is látszott. Ott ültek vele sorban mind a kisnagy emberek, mármint Orbánnak nagyok, mint az általa képviselt alvilág csúcsai, amúgy azonban piti kis szaralakok, aki abban érdekeltek, hogy felbomlasszák a civilizációt.

Recep Tayyip Erdogan török elnök, Ilham Alijev azerbajdzsáni elnök, Savkat Mirzijojev üzbég elnök, Tamím bin Hamad ál-Száni katari emír, Milorad Dodik, a Boszniai Szerb Köztársaság elnöke, Aleksandar Vucic szerb elnök, Andrej Babis volt cseh kormányfő, Sebastian Kurz volt osztrák kancellár, Szadir Zsaparov kirgiz államfő, Serdar Berdimuhamedow türkmén államfő és Rusztam Minnyihanov, a Tatár Köztársaság vezetője. – Ők mind az erkélyen voltak, és ők voltak a diplomáciai csúcs is. Be lettünk árazva, és Orbán is.

Ezen a névsoron egyébként kár mélázni, jobbat nem is várhattunk. Ami ebben az egészben a zavaró, hogy egy egész, amúgy kisemmizett ország erőforrásait, sajtóját, kormány-, és pártgépezetét, meg az elhülyített népek tömegeit használták ahhoz, hogy egyszer ebben a nyüves életben Orbán valakinek érezhesse magát. Mint aki tényező a világpolitikában, holott csak egy szarkavaró, piti, narcisztikus senki, aki azonban úgy elhülyített mindenkit, hogy még így is, vagy ennek ellenére is istenítik. A cirkusz hat. Elvesztünk.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
2 hozzászólás “Orbán Viktor nagy napja
  1. kovacs_ugynok szerint:

    Hetente van 2-5 olyan húzása (vagy hozzá köthető botránya) az orbánnak, ami miatt bizalmatlansági indítványt lehetne benyújtani ellene. Nemcsak a palamenti, un. ellenzéknek, hanem a fidesz jobb érzésű tagjainak is. Óriási károkat okoz minden téren ez a dagadt hazaáruló tolvaj itt mindenkinek. Nemcsak azoknak akik nem a pártjára szavaztak, hanem MINDENKINEK. :/

  2. cyr45 szerint:

    Az, hogy egy magyar emberi jogi aktivista „bemutatott” két kézzel a török elnöknek, ez azt eredményezte, hogy a tömegben elvegyült török biztonsági emberek elkapták, leteperték, és végül a TEK emberei tudták csak kiszabadítani a „kezelésükből”, szerintetek mennyire volt jogszerű?…

    Úgy tudom, másutt elhangzott, hogy „Your mother is Kurdish!”
    Csak magyarul.:-))
    Szóval Erdogan -hogy finoman fogalmazzak- nem aratott osztatlan sikert a budapestiek körében!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum