Pedofilbuzikurvák

Lankadtan lógott a zászló a ház kapuja fölött. Annyira nem mozdult a levegő, hogy értelmetlen is volt zászlónak lenni, főleg úgy, hogy sehol a téren máshol nem akadt párja. Mindez tán arra utalt, hogy a nyájas lakosság nem igazán törődik a közelgő ünneppel, egyáltalán nem érdekel senkit sem az államalapítás, sem Szent István, sem az új kenyér és az alkotmány sem, ami már úgysincs, kommunista emlék a múltból. S most, hogy minden így összekavarodott, nem az történt, hogy mindenki megtalálta a maga ünnepét a trágyadombon, hanem, hogy senki nem talált semmit sem egyáltalán.

Olyan üres volt minden, amennyire értelem nélkül lógott az ernyedt zászló. De míg el nem feledem, az én fatornyosom álmos terén történt mindez, s felőlünk az a szóbeszéd járja, hogy minálunk vagy a szél fúj, vagy pediglen harangoznak. De ez volt az a kivételes helyzet, amikor egyik sem történt, ezért lehetett olyan tisztán hallani a szökőkút csobogását, az emberi hangokat, amelyek a messziből valami egységes végtelenné állottak össze, amitől olyan álmosság telepedett mindenre, hogy a szobor is hatalmasat ásított. És most derült ki ennek okán, hogy kőfogai rohadnak, amit eddig gondosan és nagykomoly pofával takargatott.

Alig is kell valami hát, hogy mindenről lehulljon a lepel, elég egy apró karcolás a lét szövetén, hogy annak mocska kivirágozzék. És meg is teszi, még csak lépni sem kell érte, vagy lehajolni, ott csoszog előttünk az élet egy homeless formájában le és alá naponta a téren, most épp a vánnyadt zászló alatt. Mondhatnánk azt is, hogy fura figura, de nem vagyunk sem konvenciók, sem pedig előítéletek rabjai, mert más szemszögből, tán épp az övéből, mi vagyunk a nem szokványosak, amennyiben viszonylag jól tápláltan létezünk (mint a pszichiátrián az anamnézis, fejlett táplált férfibeteg, mint valami borjú vagy paripa, de az már régen volt.)

Nézőpont kérdése csak, hogy ki minek bizonyul. Ahogyan történetünkben is összegző lemondást tapasztaltunk csupán a mi homelessünk részéről, mikor is kért, de nem kapott, majd csendben tovább csoszogva csak úgy az orra alá dörmögte az összegzést mindazokról, akik nem adnak, mégpedig így: pedofilbuzikurvák. Nincsen ezzel baj úgy önmagában, és voltaképp sehogyan sem, hiszen csak annyi történt, hogy hősünk összefoglalta azon organizmusok halmazát, akik az ő nyomorát okozzák, és ezek szerint az idézett furán összetett szóban foglaltak azok, de, hogy miért, az nem lett kifejtve. Sem általa, sem az égiek segítségével.

Mi azonban erősen sejtjük, mert arra kell gondolnunk, ez a kedves homeless honnan veszi az információkat, amelyek tudatát alakítják, és igazából ezt nem is annyira nehéz kihüvelyezni. Jár-kel ő a téren reggeltől estig, csoszog. Hogy honnan jön vagy hová tart, senki nem tudja, talán saját maga sem, s ahogyan létezik a térben föl és alá, szavak, mondatfoszlányok érkeznek meg hozzá, és várnak riadtan vele. A távolságból közel jövő hangok értelmet nyerve azok szájából, akik nem adnak, ablakból kiszűrődő rádióhang, a téren hömbölgő megyei lap, amely mind afelé mutat, hogy az élet szép, s kizárólag az ő egén van borulat.

Mindezt így elviselni nehéz lehet. Az életet is önmagában, de a téren csoszogva mások jóindulatára és megalázó könyörületére utalva minduntalan egyenesen elviselhetetlen, főleg, ha mindenki másnak jó ránézésre legalább, de, ha nem ad, akkor fölbukik az árból a hallott szöveg, pedofilok, buzik, kurvák, amelyek uralják a köznapokat, mint minden bajok okozói. S ha egy félelmetes Gólemet kell keservünk indokaként összegyúrni, akkor megszületik a morrantott és soha nem hallott összetétel: pedofilbuzikurvák. Ez, akárha politikai összegzés is lehetne korunkból, mert itten más baj nincsen, csak ezek.

Egyébként a homeless kedvesen mosolygott és ingatta a fejét mindezen összegzés során, indulat vagy sérelem nem látszott benne és rajta, csak az igazat, a színtiszta igazat mondta, amikor a következő ember sem adott, és belekerült az ő Brehmjébe, aminek viszont nem tudni hány fejezete vagy lapja van. Szép nap volt az ünnep előtt, a zászló rongyként csüngött, valahonnan zene szólt, és az ég felvette azt a nagy kékséget, ami már az őszt ígéri, amibe iramlunk mi, a homeless, a tér és az idő. Éhezni viszont a bájos ég alatt sem kellemes, ezért jó, ha tudjuk, a fura szóbokor nem nekünk szól, hanem föntebb, ami miatt így van ez az egész.