Náci értékeink

Novák Katalin, kijelölt Sándor-palota immár egyértelművé tette, milyen eszmék mentén nem képviseli a nemzet úgynevezett és soha nem létező egységét. Augusztus 20. a giccsparádé mellett a kitüntetések ideje, így az arra hivatottak nagy valószínűséggel már jó előre bújják rothadó társadalmunkat, hogy megtalálják az arra méltókat. Sikerült. S ha annak idején elborzadtunk vagy csodálkoztunk Bayer lovagkeresztjén – gusztus szerint -, akkor ma már igazából szavunk sincs, de mégis meg kell találni az idei felhozatalra.

2023-ban szintén lovagkeresztet kapott Novák Katalintól – tehát a NER-től – egy bizonyos Moys Zoltán, akiről azt tudjuk érdeméül, azt látjuk, hogy a Kitörés Emléktúrákat szervezi. Mint ismeretes, ezeket a túrákat olykor be is tiltják, mert nem egyebek, mint náci megemlékezések, amelyeknek azon kívül, hogy szaguk van, még tiltott önkényuralmi jelképek (horogkereszt) használata is jellemző rájuk, amit a törvény tilt. Már, ha a törvényt komolyan vesszük, de úgy tűnik, ez csak a Kétfarkúak padfestéseinél van így.

Náculni, azt lehet. A Kitörés Emléktúrák ugyanis az 1945. február 11-i budai várbeli kitörés emlékére szervezett bulik, és melyeken sokan német SS vagy Wehrmacht egyenruhákban vesznek részt. Novák Katalin (aki a nevét adja a gyalázathoz) indoklásában a kitüntetett a Hazajáró című műsor készítéséért kapta a keresztjét, mint ahogyan Bayer is a kultúra terjesztéséért, de amíg Bayer csak látens náci, ez a Moys a túráival már valóban az, tehát alakul kies hazánk eszmeisége. Teljesedik ki és mélyül el a fasizmus.

Ami bizonyos körökben lehet szalonképes is, a nácizmus – mint a fajelmélettel minőségi ugrást beteljesítő eszme – azonban már sehol sem az. Legalábbis kultúrállamokban, amelyek köréből Magyarország villámgyorsan iratkozik ki, illetve ezek szerint most már álcát sem nagyon akar ölteni magára. Egyébként Moys náci romantikába ájuló egyletét és tevékenységét nem most fedezték fel, már a tavasszal kapott hetvenmillós apanázst „állami turisztikai támogatás” címen, hogy létesítsen egy „bakancsos turistaházat”.

Ennek nyoma nincs, SS egyenruháknak igen. S ha valaki a pápalátogatáskor elcsodálkozott, hogy a nagyságos asszony (Novák Sándor-palota) miért engedte szabadon a terrorista Budaházyt, akinek a fejében szintén vannak náci gőzök, akkor itt van, ha nem is a válasz, de az újabb bizonyság. Hogy ezt, ezeket érzik a NER-hez közel állónak, mint ami nekük és értük dolgozik, nől nagyra a szentjük. Budaházynál még gyakorlati hasznot tételeztünk, mint aki szabadcsapataival majd alkalmasint jól jön a sötét hatalomnak.

Ennek a Moysnak a kitüntetése viszont azt mutatja, nem csak pragmatikus szempontjai vannak a NER-nek, hanem mélyebb szellemi vonzódása is a gyalázathoz, mert ugyan lehet azt mondani, hogy a Kitörés Emléktúra csak degenerált bohóckodás, beteg elmék játéka, de kitüntetést osztogatni neki az már egy másik szint, ahová nem akartunk eljutni, de a NER ezek szerint mégis megérkezett oda. Viszont ezen csodálkozni nincs mit, Orbán Viktor maga is számos alkalommal bizonyította, hogy útja erre vezet.

Élettérrel, tiszta fajúsággal és az összes többivel, amiről ugyan lehet azt mondani, ne azt nézzük, amit mond, hanem amit csinál, de szomorúan jelzem, a dolgok erősen összefüggnek. Mert ahogyan az országot taszítja bele a nyomorba és a káoszba, úgy ágyaz meg az ordas eszméknek, amelyek a történelem tanúsága szerint mindig válságos időkben szöknek szárba. A mostani válságot pedig Putyin például mesterségesen generálja, Orbán pedig – meg mind a populisták – felül a lovára, és rendrakó messisáként tündököl.

S bár rendet rakni ugyan nem tud, mert ahhoz ő és a csapata is hülye, de az ordas eszméknek így megágyaz, sőt, a jelek szerint kitüntetve örül is nekik. Orbán keresi a világban, hol lehet vezér, és ezt a szélsőjobban találta meg. Özönlenek is a konferenciáikra a világ degeneráltjai, akik őt pénzért istenítik, ahogyan a hazaiak is (lásd lefizetett holdudvar), akik nem látják, mihez asszisztálnak, csak a kondérhoz közel lehessenek. Beszélhetnénk történelmi bűnökről, de minek, azon már rég túlvagyunk. Momentán azt kellene látni, mi lesz ennek a vége.

Történelmi tapasztalatok szerint semmi jó. A tébolynak olyan köre ez, amely csak fokozódik, a gazdaság szétesésével a propaganda még inkább harsog és még képtelenebb lesz, a legkisebb ellenállást is kegyetlenül megtorolják rendőrséggel vagy NAV-val (Iványi, könnygázzal fújt diákok, festegető Kétfarkúak, egyebek), hogy a végén észre sem vesszük, és átcsúszunk a terrorba. Vagy pedig ilyesmitől nem kell tartanunk egyáltalán, mert dolgozó népünk, ahogyan mindig is, csendesen kérődzik a zacskó krumplin meg a farháton, és már olvasni sem tud.