Gyógyszer, gurul

Ránk nézve lehangoló, hogy úgy ne mondjuk, tragikus, történelmileg azonban mindenképpen helytálló villámképet festett Orbánról Martin Schulz egy interjúban, amikor azt mondta – többek között -, hogy őt, őket (mármint Orbánt és Kaczynskit) lehetetlen reintegrálni az európai politikába, ezek az emberek értékközösséget (Európával) nem vállalnak, csak hasznot akarnak húzni belőle, csak a pénz érdekli őket. Illetve Orbánnak most már az Unió pénze sem nagyon kell, mert „a kínaiak és oroszok kivásárolták őt”.

A szánkból vette ki a szót Martin Schulz, tehát igaz az a tétel, hogy most már mindenütt látják, milyen gazember és mocsok alak ez a mi miniszterelnökünk. Pár napja Menczer bukott sportriporter, jelenleg államtitkár éppen ezért hőbörgött, és bizonygatta, hogy Orbán Viktor nincsen egyedül, holott tudjuk és látjuk, hogy igen. És minderre most meg is kaptuk a bizonyságot meg a magyarázatot ettől a Martin Schulztól, akit – mielőtt tovább haladnánk történetünkben – be kell mutatnunk a nyájasoknak, hogy tisztán lássanak.

Ki is ez a Martin Schulz, tesszük fel tehát a kérdést nem véletlenül, mert a kivonatos életút lényeges lesz a későbbiekben. Azt látjuk, hogy bizony nem egyéb, mint egy tisztességes német könyvkereskedő, aki egy évtizedig vitte a saját könyvesboltját, miközben a német szociáldemokrata párt (SPD) tagja volt, mint minden tisztességes munkásember. Ezek után lett polgármester, majd EP képviselő, és kétszer annak elnöke, az első, akit újra megválasztottak, és a tisztességes életút koronájaként megkapta a Nemzetközi Károly-díjat.

Igaz, ez nem olyan plecsni, amit például Szijjártó kapott Lavrovtól, hanem csak „az egyesült Európáért fáradozó személyiséget tüntetve ki, aki a parlament, a parlamentarianizmus és a demokratikus jogállamiság Unióban történő megerősítéséért tett erőfeszítései réven jelentős és tartós érdemeket szerzett” laudáció jár hozzá. Mégis mutatja, hogy ez a Martin Schulz milyen ideák mentén élt, és milyen háttérrel mondta Orbánról azt, amit mondott. S amivel a jelek szerint a mi egyetlenünk elevenjébe talált, de nagyon.

Mert és ugyanis eleddig azt láthattuk, megvolt és van Orbánnak az a csapata (Varga J., Kovács levelező, Menczer etc., etc.), akik vezérük laffadt valagát védték és védik az efféle bírálatokkal szemben. Erre a Schulz kritikára azonban már Orbán maga reagált, és így ránézve a riposztra azt kell látnunk, hogy bár ne tette volna az ország, önmaga és nem legutolsó sorban a mi érdekünkben, mert elég hervasztóra sikerült. Mi több, megmutatta Orbán korlátolt hülyeségét, és tehetetlen agresszivitását is úgy, hogy a kritikában foglaltakat egyáltalán nem cáfolta.

Orbántól minderre csak annyi telt, hogy teli pofával nekilátott kommunistázni, de lássuk a maga valójában a felvonyítást: „Örülök, hogy Martin Schulz visszatért a nyugdíjból. Most el akarja dönteni, hogy ki európai, és ki nem. Úgy látom, hogy egyesek egyszerűen nem tudják elengedni a kommunizmust.” – Most mit lehet erre mondani? Nagyon sok mindent, kiindulásként pedig csak annyit állapítunk meg, hogy Orbán Viktor a Martin Schulz által mondottakat, miszerint már nem érdemes vele beszélni, egyáltalán nem cáfolta.

Sőt, azt sem, hogy orosz és kínai pénzekre fáj a foga. Egyáltalán, ami egy tétel szerepel, hogy ez a Schulz „el akarja dönteni ki európai és ki nem”, még ez sem igaz, hiszen a saját szemünkkel láttuk, csak annyit mondott, őt az európai politikába bevonni már nem lehet, mert az európai értékek hidegen hagyják, és csak a pénz érdekli. Holott bízvást utalhatott volna ez a Schulz például az idei tusványosi beszédre, ahol az összes úgynevezett európaiságot tagadta, miközben Kína és az oroszok seggét nyalta, de még csak erről sem volt szó.

Általános elvekről és értékekről, amelyeknek Orbán nem hordozója, nem alanya és tárgya, összefoglalva tehát Schulz azt mondta, amit úgyis tudunk, hogy Orbán gazember, amire ő, mint láttuk, nekilátott bőszen kommunistázni. Ám még mielőtt ezzel is foglalkoznánk, annyit is jegyezzük meg, az az Orbán, aki évtizede fenntartja magának azt a jogot, hogy meghatározza és eldöntse ki a magyar és ki nem, ezt a kirekesztést akarja másra kenni egy másik síkon, ami nem épp komilfó, de ilyet Orbántól már nagyon régóta nem várunk.

Kommunista – mondja, ami már harminc éve is csak szódával ment el, huszonöt éve azzal sem, húsz éve meg már unalmas volt. Lejárt lemez annak bizonyítására, hogy Orbánnak nincs gondolata, szókészlete és nyelve a mai világra. Egy gennyes fekély Európa közepén, aki mára ott tart, hogy fogja a macsétéjét, és mint valami fogatlan dervis, ész nélkül pörög, mindent elsöpörni, lekaszabolni akarva, aki és ami nem ő. Nincs jövője és jelene is alig, ez csupán az ilyen óbégatásokból áll, amivel viszont minket is lejárat

Az ő sorsa már nem érdekes, mert nyílegyenes a feledés poklába. Determinált, csak az ideje kérdéses, ezért csupán elámulva nézzük a reakcióit, mint akinek elgurult a gyógyszere, és nincs a közelében egy jóságos ápoló, aki beadná neki, hogy lecsillapodjon. Ezt, ami van, akár haláltáncnak is nevezhetnénk, és örömmel néznénk a manézs első sorából, ha nem rántana bennünket is magával. Pedig ez történik tapsra és harsonaszóra, ahogyan a jelek szerint Orbánról és vele együtt Magyarországról is lemondanak, mint ami a kultúra számára elveszett.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
2 hozzászólás “Gyógyszer, gurul
  1. Tom Sawyer szerint:

    Kedves Rezeda !

    Azt nem gondolnám, hogy lemondanának rólunk Európában, dee megkérdezik, hogy egyáltalán mi történik nálunk ?
    Mondjuk ezt nehéz is megérteni.
    Nem lehet eldönteni városoknak akarják-e hogy mérgezzék a gyerekeiket ? Muss sein tönkre tenni az oktatást, a jövőt ?
    Ennyire aljasak még a Kádárék se voltak, sőt talán a Horthy se. Ebben az országban Szálasi nyilasai óta nem voltak nagyobb gazemberek mint most ez a csürhe .
    Csak abban bízok, valahogy sikerül eltakarítani ezeket is, habár magunktól nehéz lesz a csaló, hazug bandától megválni…

    • kovacs_ugynok szerint:

      Szerintem nyugatabbra pontosan tisztában vannak mi folyik ebben az országban. Azért is indult az orbán kormány ellen egy csomó eljárás, és ezért nem adnak több pénzt az orbán kormánynak. Ennél több mi kellene a kibeaszott magyar ellenzéknek ahhoz, hogy naponta konstruktív bizalmatlansági indítványt nyújtsanak be az orbán ellen? Még az is lehet támogatókat találnának a fidesz oldalon. Azok is tisztában vannak az orbán maffia ámokfutásával, és nem gondolnám, annyira megéri nekik a képviselői hely, hogy majd később e miatt járjanak bíróság elé. Lehet ebbe nem is gondolnak most bele, ezért is kéne emlékeztetni őket erre minden nap.

      Azért lettek megválasztva, hogy képviseljék azok érdekeit akiken az orbán maffia élősködik, miközben tönkreteszi az országunkat. Ha erre nem képesek, akkor le kell őket is váltani. Ennyi, aus. :/

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum