Pesty László nyomorúsága

Hogy részeg volt-e Tusványoson az ősfideszes Pesty László vagy sem, az voltaképp édesmindegy, mert a baj megtörtént. Mint emlékezhetünk, „Lölö-jelenségről”, lopásról zsarolásról, hazugságról értekezett nagy nyilvánosság előtt, voltaképp a Fidesz esszenciáját ragadta meg, akárha annak idején Simicska Lajos, aki legecizte Orbánt. Simicska sorsa ismeretes, életben maradt, de eltűnt a süllyesztőben. Pesty László a jelek szerint nem szeretne oda kerülni, még élni akar, és lehetőleg jól.

De ki is ez a Pesty, aki most fölkavarta maga körül a Fidesz fekáliáját, mert eleddig nem volt a frontvonalon, alig is hallottunk róla. Nos, nevezhetnénk akár alapító atyának is, amennyiben Bayer is az az ötös számú tagkönyvével, mert akkortájt lépett be a fiatalság bátorságával a mancsaftba. Ha Orbánról azóta kiderült, hogy akkor sem volt liberális, mert csak a hatalom érdekelte bármi áron, a többiekről ilyet nem kell tételeznünk. Viszont az világosan látszik, hogy aki maradt, az ehhez a morálhoz züllött hozzá.

A Fideszben maradni annak jobbra tolódása után érték-, vagy értéktelenség választás volt, amit már 1998-ban meg kellett tenni, de 2010 után még inkább. A Fidesz szervezetében és működésében egy fasiszta-kommunista párttá vált, moráljában és módszereiben maffiaként, bűnbandaként regnál, így kell ahhoz gyomor, hogy az ember elhatározásában oda jusson, hogy velük együtt gazember lesz. Ezen a monolit falon azonban néha repedések támadnak, és részegen kitör az emberből az az énje, amikor még fiatal volt és becsületes.

Így járhatott Pesty Tusványoson, ha az ital miatt, ha nem, és ezen a ponton válaszút elé került. Simicska lesz, vagy önkritikát gyakorol, ahogyan az a kommunista pártokban szokásos, hogy ne végezzék ki a delikvenst. Pesty nemhogy megkövetné elhajlása miatt a Pártot (tehát Orbánt), hanem egyenesen kanosszát jár, hogy úgy ne mondjuk, nyüszít, mint a fába szorult féreg, amitől röhejessé válik, tragikus hőssé, akit viszont sajnálni nem áll módunkban. Nem kellett volna korpa közé keveredni, vagy tartani kellett volna a lepcses száját.

A baj azonban megtörtént, és ez a Pesty olyan látványosan igyekszik nyalni Orbán valagát, amennyire ép elmével, de már gerinc nélkül lehet. Az interjúban, ami vele megjelent, ilyeneket olvashatni: „A hűség, a lojalitás szobra mintázható rólam. Hűséges vagyok a Fideszhez, Orbán Viktorhoz, hűséges vagyok a kereszténységhez, a modern jobboldalisághoz”. Ez, hölgyeim és uraim nem egyéb, mint amikor a máglyára cipelt tévelygő csókolgatja a feszületet, vagy épp, amikor a komcsi akasztás előtt még utoljára megalázkodik.

„Ha van ember, akinek a lojalitása megkérdőjelezhetetlen, akkor az én vagyok. Fideszes voltam, fideszes vagyok, fideszes maradok, míg élek! Sose leszek áruló.” – mondja még ugyanitt, de nem kínozzuk tovább sem őt, sem önöket a kétségbeesés szavaival. Csupán arra utalnánk, hogy ez a Pesty igazán a végét járhatja, amikor a „modern jobboldalisághoz”, a „kereszténységhez” való odaadásáról óbégat, de ez csak az ő nyomora, onnan viszont már rendszerszintű a probléma, amikor „Orbán Viktorhoz” való hűségét sikongatja.

Ez mindent elmond a Fideszről, Orbánról, és erről a Pestyről is, s mindezek után az egyiktől iszonyodunk, a másikat pedig nem tudjuk sajnálni. Pesty még azt sem veszi észre, hogy ez a hűségeskü talán még a tusványosi „Lölö-jelenségről” szóló értekezésénél is nagyobb leleplezés, de mit tegyünk, amikor a halálfélelem eltorzítja a gondolkodást, abból rendszerint ilyen köpni való jelenetek sülnek ki. Pestynek az a szerencséje, ha lesz neki ilyen, hogy a Fidesz nem vette észre mindezek után, hogy leleplezte fasiszta-kommunista voltukat.

Ennél tovább ragozni voltaképp ezt nem kell. Hogy ez a Pesty él-e, hal-e, érdektelen, a magyar családoknak ettől jobb vagy rosszabb nem lesz, nagy valószínűséggel a nagy többség azt sem tudja, hogy a világon van. Csak mi vagyunk olyan szerencsétlenek, hogy ezt a hangot is meghalljuk kies hazánk végvonaglása közben, ami viszont nem véletlen, mert voltaképp az ilyen Pesty-féle alakok okozzák a romlást, akik a tűzhöz közel ülve merítenek inkább a kondérból, mint a maffia képébe borítanák azt. Ilyen típusból annyi van, mint égen a csillag.