Hangoskodók

Dmitro Kuleba, ukrán külügyminiszter reagált Orbán Bild-béli interjújára, amelyben – mint emlékezhetünk – a mi kedves vezetőnk azt találta mondani, hogy Ukrajna nem szuverén állam, és úgysem győzhet a háborúban, mert elfogynak a katonái. (Értsd, a nyájas Putyin mind egy szálig kiirtja őket.) Az ukrán külügyes az olyan ember lemondó legyintésével válaszolt, aki már halálosan unja Orbán ordítását, és nem is tartja arra érdemesnek, hogy érdemben válaszoljon rá, mert minek. Azt felelte Kuleba külügyes, hogy bla-bla-bla.

Ahogyan egy visítozó, kantáros rövidnadrágos, toporzékoló gyereknek lehet, akihez normálisan már nem lehet beszélni, mert egész létezése arra épül, hogy a cirkusszal, amit permanensen előad, fölhívja magára a figyelmet. Hisztinek is nevezhetnénk, amikor toppogva és bömbölve követeli a kiscsávó, amit szeretne, de egy idő után már azzal is megelégszik, ha ránéznek. Ebben az állapotban a hangerő a lényeges, a mindent teleordítás, az a meggyőződés, hogy aki hangosabb, annak igaza lesz. A dolgok azonban nem egészen így működnek.

Ismerjük ezt a típust. Például Gáspár Győző és becses családja régebben azzal szerzett nézettséget a televízióban, hogy papa, mama, gyerekek egyfolytában üvöltöttek, de nem az ő, hanem a tévézők nyomora volt az, hogy ezzel a produkcióval milliós nézettséget lehetett elérni. Ha úgy tetszik, már ekkor látszott a magyar társadalmon a lehangoló nívó, és egyben az is a figyelmes szemlélő számára, hogyan lehet politikailag megszólítani őket. Régebben – mint most a Fidesz is – erre épült Goebbels propagandája.

Ahogyan ő a harmadik birodalomban, úgy a Fidesz Finkelsteinje is a mai Magyarországon úgy akart és tudott hatni, hogy a mondanivalót a végtelenségig lecsupaszítva, jelszavak formájában egyre többször és egyre hangosabban kell ismételni, így az eredmény nem marad el. Varga Judit is leendő ténykedése – Európa megtérítése a Fidesz-hitre – alapjául a faék egyszerűségű kommunikációt tartja és látja idvezítőnek, a hangereje pedig megvolt már régebben is. Tudjuk tehát, mi várható tőle és csapatától. Az, ami az egész Fidesztől eddig is.

Kuleba külügyminiszter találó szavaival: bla-bla-bla. A hétvége bájos eseménye volt Németh Szilárd újólagos bográcsozása, ahonnan kétszer is bejelentkezett. Először csak két fideszistával fotózkodott főzés közben, kisvártatva azonban második kép is született, ahol és amelyen Gáspár Győzike is kiegészítette a decens kis csapatot. Németh Szilárd pedig az egyenrangúnak kijáró tisztelettel csak annyit írt a második csoportképhez: „Győző is megérkezett”. Nem másért, mint a hajdani televíziós műsor nívója miatt érdekes ez.

És a hangereje miatt is, ahogyan – mint zsák a foltját – talált egymásra a Németh Szilárdban megtestesülő Fidesz, és a hangerejéről híres Győzike, akiknek így együtt az ég egy világon semmi mondanivalójuk nincsen. Egy kép is lehet hangos a maga módján, Németh Szilárd voltaképp ezekkel ordibál, és semmi egyebet nem akar közölni, csak a hűséget, hogy ahogyan ő a párthoz, Győző úr meg hozza, és mindannyian Orbán Viktorhoz. Ezt tutulják a képek, és harsogják a bércek, de az egész nem szól már ezen kívül semmiről.

Néhányszor már elsütöttem a Fidesz kapcsán az SS jelmondatát „Becsületem a hűség”, és most az ismétlést kikerülendő nem mesélek a tartalmi egyezésekről, csak és csupán a hangerőről, a harci dobok tartalom nélküli permanens pergéséről, aminek tizenhárom éve vagyunk a részesei és elszenvedői, ahogyan az egész ország is, amely jól láthatóan ebbe belerokkan. Ezek meg eltelten főzögetnek. A díszletek azonban már rég lehullottak erről a bukolikáról, ahogyan David Pressman nagykövet is meglátta és kifejtette.

Annál találóbb jelzőt nem lehet találni Orbán, a Fidesz, a kitartottak és bávatag rajongók létformájára, mint amit a csendes amerikai a képükbe mondott a függetlenség napja alkalmából megrendezett kis megemlékezésen (az első sorokban Semjén Zsolt). Pressman lényeglátóan így beszélt: „a lármázás nem lehet politikai álláspont”. Nem tudjuk, a jelen lévő magyar miniszterek (plusz Semjén) ebből mit értettek meg, és nem azért, mert halkan mondta, hanem, mert egy egészen más univerzumból szólt.

Pedig benne volt a világban rólunk élő kép. Hogy ezek kardot csörtetnek, ordibálnak és belehugyoznak a zongorába, ennél frappánsabban nem barbároztak még le (illetve barbározták a Fideszt), csak az a kérdés, megértették vagy felfogták-e egyáltalán. Nem valószínű, hiszen Orbán ezután adta az inkriminált interjút a Bildnek, és erre felelte Kuleba külügyes ezt az emlékezetes bla-bla-bla hangsort, ami mutatja, mára mit ér a hangerő és a tartalomnélküliség. Ennyit. Mintha egy rossz kocsma lenne az egész ország.