Nyílt nap a Sándor-palotában

Novák, kijelölt elnök megnyitotta a pórnépek előtt a dolgozóját, hogy elvegyüljön közöttük, érezze a szagukat, és lássa a kínjaikat. Legalábbis a kirakat szerint, ugyanis az ilyen nagy egymásra találások jól kidolgozott koreográfia szerint zajlanak, a szűrt és gondosan válogatott jobbágyok, kicsik, nagyok, gyerekek, fiatalok, öregek úgy jönnek a Sándor-palotába, akárha filmforgatásra érkeznének, ahol azt játszódják a vakuk és kamerák előtt, annyira szép az élet, hogy ennél szebb már nem is lehet. A nagyasszony pedig, aki látszólag közel engedi magához a nemzetet magát, növeszt még plusz harminckét fogat mutogatni azokat, mint mindenki boldogságának lenyomatát.

Szánalmas színjáték, de néha lehullanak a díszletek. Egy éve jelölte ki Orbán Viktor Novák Katalint, hogy szolgálja őt, ezt pedig először háromszáz fős vendégsereggel ünnepelte, pár nappal ezelőtt. S mint a tudósításokból kiderült, abból az alkalomból az volt a hazugság, hogy „a magyar emberek jelentik Magyarország gazdagságát”, ami így önmagában semmit nem jelent, de el lehetett kábítani vele a határon innen és túlról érkező meghívottakat, mint a szánni való színdarab első felvonását, amit természetszerűleg követett a második. Ez volt a nyílt nap, amelyen kis zavar csúszott a propagandagépezetbe, mert megjelentek ott olyan emberek, akiknek valódi bajuk van.

Ilyenekkel pedig nem szívesen találkozik a nemzet Katikája, amit igazol a valahai, de mára lehangoló bizonyítvánnyá váló kijelentése, miszerint „Hálás vagyok a sorsnak, hogy nem kórházi ápolónőként vagy pedagógusként élünk röhejes jövedelemből.” Bizony, ez az önmeghatározása, mintegy a világnézete a nemzet Katikájának még abból az időből, amikor csupán fideszista volt, és nem Orbán kirakati bábuja a frissen növesztett hatvannégy fogával. S bár azóta kikerült a füléből a malomkeréknyi Fidesz-fülbevaló, mégis ugyanaz maradt, mint volt akkor, amit igazolt is. A nyílt nap szentségét, a bávatag örömöket ugyanis tanárok és szülők zavarták meg, mert hívatlanul megjelentek igazi bajokkal.

Persze, hogy be nem juthattak a mesebeli palotába, de a kijelölt elnök kiment közéjük a szabadba, hogy semmit se értsen abból, amit kilátástalan életükről neki előadtak, és félre söpörje egyetlen kérésüket, ami az volt remegve, ne írja alá a státusztörvényt. Ezt azonban a nemzet Katikája megígérni nekik nem tudta, amikor ott állt előtte a maga valójában a társadalom azon rétege, ami ő soha nem szeretett volna lenni, és hálát ad azért, hogy nem is az. Voltaképp ez mindent elmond Novákról, a kiüresített elnöki intézményről, és arról a gyalázatos színjátékról, ami itt folyik, ami most egy kis zavart szenvedett azzal a remélhető folyománnyal, hogy a nacsasszony legalább egy kicsit kellemetlenül érezte magát.

Bár ez nem bizonyos. Mint a tudósításokból megtudtuk, némi szóváltás alakult ki a „röhejes jövedelmű” pedagógusok és a vendéglátó között, amit az utóbbi azzal zárt le, ő nem a kormány, azért, illetve annak tetteiért nem felel. És mégsem volt képes még csak megígérni sem azt az egyetlen dolgot, amivel a „Magyarország gazdagságát jelentő emberek” sorsáért tehetett volna, hogy nem írja alá az életüket megnyomorító törvényt. Ilyképp Novák a helyére került végleg, mint a rezsim aljas kiszolgálója, csak akkor nem kellene hatvannégy foggal eszelősen vigyorogni. Viszont tudjuk, hogy erre tartja őt Orbán. Meg arra, hogy Budaházyra – szemben a tanárokkal – legyen kegyelmet adó gondja.

Nem használunk jelzőt, rá, sőt, akkor is csak gondoljuk a morális besorolását – szaralak -, amikor azt is látjuk és olvassuk, mindezek után felszólította az elébe járuló megalázottakat és megszomorítottakat, ne tartsák fel azokat, akik a Sándor-palotába indulnak őt fenntartások nélkül csodálni. Engedjék be társadalmunknak azt a rétegét, amely annyira hülye, hogy önként és dalolva veszi ki a részét – vigyorgásával megtámogatva – abból a gyalázatos színjátékból, amit Novák és a Fidesz vég nélkül előad nemzetről, kereszténységről és emberekről.  Más nem is várható tőlük, és innen nézve az sem tudható, miben reménykedtek azok, akik odamentek, mit vártak ettől az alaktól, illetve milyen változást várnak a NER-től.

Novák ennek a része, az egyik dróton rángatott bábja, akinek útja ekként nyílegyenes és determinált, az már egy másik kérdés, hogy őt emberi minősége mennyire teszi alkalmassá erre a marionett-szerepre, s mint kitetszik, nagyon. Ilyképp a nacsasszony dolga végeztével visszatért a palotába a válogatott vendégekhez a saját burkába vagy lufijába, amelyben Orbán kegyelméből élnie adatik, a nap pedig sütött tovább, mint akármely temetéseken. Azokat pedig, akik valós gondjaikkal eléje járultak, a rendőrök elkezdték igazoltatni, és még szerencse, hogy nem kaptak könnygázt a képükbe. Így nem történt semmi sem, majdhogynem az hangzott el, oszoljanak, nincsen itt semmi látnivaló. És igazából nem is volt.