Az út közepét fölveri a gyom

Lázár János, amikor még filozopter volt, felállította a Fidesz alaptételét az életre vonatkozóan, egyszersmind kijelölve azt a mezsgyét is, amelynek mentén érdemes leélni (szerinte). Hiába egy kereszténységet hazudó csürhe tagja Lázár J., eszméiben kőkemény materialista, mikor is ezt az értelmet és egyedül üdvözítő igazságot az anyagi javakban határozta meg, mint emlékezhetünk: „Akinek nincs semmije, az annyit is ér”. Innen fakad az, hogy a pártja mindent meg is tesz, hogy jelesnek vélt tagjai, rajongói, s akiket fontosnak gondol a központi bizottság, efféle anyagi javakban hiányt ne szenvedjenek, s itt kapcsolódik működésükhöz a második tétel magának Orbánnak tulajdonítva: „Senkit nem hagyunk az út szélén”.

Íme, hölgyeim és uraim, kedves barátaim, a NER pillérei, amelyre támaszkodva érik el, hogy mindenki ki legyen fizetve, akit arra érdemesnek tartanak. Azt viszont még ma is titok fedi, ki, hol és mikor dönti el, hogy a közpénzből melyik szolgájuknak mennyi jusson, másképp fogalmazva: milyen közel ülhet a kondérhoz, s mekkora lehet a kanala. Sajnálatos módon nem ismernek ezek Radnótit, aki – mikor még élt, mert nem lőtték tarkón -, így sóhajtott fel versében: „Semmim se volt s nem is lesz immár sosem nekem, merengj el hát egy percre e gazdag életen…” Kitetszik, nem ez a NER vezérlő ideája, ők sokkal inkább az Európa Kiadó félmondata szerint élnek, mint emlékezhetünk, „a sok jóból jó sokat”.

Két ember fizetségére kaptuk föl a fejünket a napokban, akiknek jutott, hogy Lázár szemében érjenek valamit. Szili Katalin az első, aki az út széléről a közepére került a tizennégy milliójával, amennyiért tanácsokat ad Orbánnak magának a határon átnyúló autonómia ügyében. Ez titokzatos valami, ez a határon átnyúló autonómia, de gőzös nacionalizmust sejtet, ami miatt a románoknak már tele van a töke a Fidesszel és rohamcsapataival, amelyeknek tábornoka lesz ez a Szili, vagy mi a rosseb. Hálátlan feladat, s bár úgy nagyjából csinálni érte semmit nem kell, de magában hordozza a mocskot. Emlékszünk viszont arra is, hogy Navracsics szerint Szili nem tiszt Orbán sakktábláján, de ehhez képest a tizennégy milka megjárja.

Bayer tagkönyv negyven millióval lett gazdagabb, amiből kitetszik, Szili tényleg csak gyalogos, de míg a szocialisták Júdása a pénzért szolgál – ha értelmezhetetlen tevékenységgel is -, Bayernek már azt sem kell, neki elég az, hogy van. Ő a Szilinél sokkal több apanázst azért kapta, mert „értéket teremt”, ezen a ponton viszont bennünk lehet a hiba, hogy ezt az értéket fölfedezni nem tudjuk. Mert amit látunk a tagkönyvtől, amit tapasztalunk, az a magyar nyelv szókészletéből a trágár elemek különféle sorendben való összekapcsolását jelenti, de, ha ez negyvenet kóstál, akkor akármelyik útszéli kocsis bízvást kaphatná a dupláját, mert ugyan Bayer látványosan, de egysíkúan ordenáré. Tehát pancser.

De, ha ez az érték, akkor ez az, a lényeg, hogy egyikük sem marad az út szélén, van is valamije, tehát megfelelnek a fideszes ideának. Csak mi nézünk, hogy akkor ezt hogy, de nem a csodálkozás, hanem a megvetés hangján, illetve azon merengünk a semminken csücsülve, hányan vannak ilyenek, s mindösszesen mennyibe kerülnek nekünk, akiket szinte szó szerint a vérünkkel etetünk és gazdagítunk mindenféle érdemek nélkül, mert a Fidesz úgy döntött, hogy nekik jár. Gyomként virítanak tehát az út közepén kies hazánk bizonyítványául, hogy elég hitet tenned, s ha hitvány vagy is, ki leszel fizetve, ha nem is érdem, de a seggnyalás csapásszáma és mélysége szerint, úgyhogy jobb érzésű ember ezektől nem is irigyli egyáltalán.

Leginkább hányingere támad, de ezzel sokra nem megy, ugyanis kiröhögik és a képibe hánynak. Ezen a ponton pedig már nem is a pénzről van szó, hanem a morálról, illetve arról, hogy aki erkölcsökkel és mérhető értékrenddel rendelkezik, annak apanázs nem jut. Sőt, inkább ellenségnek van titulálva, és máris előttünk áll a kietlen pusztaság a’la Fidesz, a minden értékek átértékelődésével, de ez Nietzschéhez vezetne, míg mint látjuk, a filozófus nekik Lázár, és az egész bagázs olyan is. Mindeközben pedig fölfedezik magukban a nemlétező Istent, ahogyan most Szili is, aki belépett a KDNP-be, s ott őt maga Semjén üdvözölte kedvesen. Egymásra találtak a zsák meg a foltja, s ha már itt tartunk, akkor AE Bizottság is: „köpni kell”.