Trump, kurvák, Orbán

Hamarosan bíróság elé áll Donald Trump, ahol – többek között – azt vizsgálják, fizetett-e egy kurvának azért, hogy hallgasson arról, igénybe vette a szolgáltatásait. Nem tudjuk, melyik tűnik bűnösebb dolognak a család szentségét olyannyira magasztaló amerikai republikánusok számára, hogy azért fizetett, amiért prostiknak általában szoktak, illetve másodjára, hogy erről kussoljon. A bíróság számára ez a második az érdekesebb, mert az a 2016-os kampányban történt, a texasi amerikai bunkónak viszont az első is fájhat, mert ők is hasonlókat hazudnak a családról, mint ami a NER-ben ma divatban van.

Az amerikai hülyék nyomora nem érdekelné az embert, ha Orbán nem hívná fel rá a figyelmet, de valami értehetetlen okból kifolyólag egyetlenünk nem bírja befogni a száját, és Trumpnak üzent a Twitteren: „Tartson ki elnök úr! Önnel vagyunk.” Az nem derül ki, ki van az elnök úrral, Orbán a nevünkben beszél, a Fidesz vagy csak a kedves családja szószólója, de nem ártana konkrétabb alanyt használnia, mert ez így félrevezető. Én magam például nem vagyok Trumppal, és nem azért, mert kurvázik, hanem, mert egy fasiszta briganti, de nagy valószínűséggel Orbánnak ezért annyira kedves. Tehát a rejtély megoldódott.

Mindemellett, még ezzel is sikerült kavarnia doktorminiszter urunknak, hiszen Pressman nagykövet, akit nemrégiben Szijjártó oktatott ki, hogy ne avatkozzon a NER belügyeibe, most minden külön értesítés helyett kitett egy képet, amelyen Orbán Trump kurvázós kezét szorongatja, majd kommentár helyett Szijjártót idézte a belügyekbe való beavatkozásról. Ez nem is összecsapás, ez csak halvány mosoly a magasból, ahogyan Pressman bemutatja kies hazánk nyomorát, de nem is ez az érdekes igazán, hanem az a morál, ami a fasizmuson kívül Orbánt és Trumpot összeköti. Eszünkbe jutnak dolgok ugyanis.

Szájert látjuk az ereszen, amint iramlik lefelé, s az is fölötlik, nem kellett volna annyira menekülnie, ha nem kellett volna tartania a lebukástól. Ha be lehetett volna vallania melegségét, de ez lehetetlen abban a pártban, amely a másságot üldözi. Ez volt Szájer tragédiája, de sajnálatot vagy kegyelmet nem érdemel, mert tevőleges része volt a másság üldözésének kialakításában, és rajta csattant az ostor. Trump pedig ugyanúgy, ahogyan itt Orbán, a család szentségéről papol, ám szarik rá, így bár az amerikai bíróságnak az lesz a baja, hogy a kurva hallgatásáért fizetett, nekünk az, hogy kurvázott.

Mert abban a pillanatban Szájer volt ő az ereszen, akinek ez a csúszása a hazugság szimbólumává vált, s ahogy körbenézünk ezeken a családozó jobboldaliakon, látjuk ám, hogy bizony melegek vagy kurváznak, ahogyan Orbán másik világraszóló cimborája, a Berlusconi is. Szóval az derül ki, hogy más a mérce magukkal szemben, mint a társadalom felé, amelytől ájtatos, szent életet követelnek, míg önmaguk meg fetrengenek a mocsokban. Legalábbis a saját mércéjük szerint. Erre mondja Orbán, hogy „Tartson ki elnök úr! Önnel vagyunk.” – és látjuk mindeközben a fönnakadt keresztényi szemeket.

Ők szeretnék megmondani a többieknek, hogyan is kellene élni, miközben azt csinálnak, amit akarnak, egyetlen megkötéssel, csak ki ne derüljön. De általában mindig minden kiderül. Hogy következménye lesz-e, az bizonytalan, legalábbis a nagy vízen túl, nálunk azonban soha semmi. A jog felől nézvést van egy Poltjuk, erkölcsük pedig se nekik, se a szavazótáboruknak nincsen. Ha Orbán mondja (csinálja, teszi) minden jól van, a világ összes többi része pedig az ellenségek. Ezeknek az ellenségeknek pedig – ha már Szájer – nem tetszik a magyar homofób törvény.

Ez szintén ilyen álcsaládos, álgyerekes fasiszta képződmény, nem véletlen tehát, hogy per indult miatta kies hazánk – lásd NER – ellen, amelybe egyre több ország száll be, legutóbb épp a svédek, akik emiatt meg is kapták a magukét Bayer Tagkönyvtől, miszerint „a svéd kurva anyátok, rohadédkok…”. No most, hogy Orbán a kurvázó Trumpnak szurkol teljes szívből, ha viszont a melegek (és más üldözöttek) jogaiért valaki kiáll, annak a kurva anyja, ez azért delikát, és nem csak azt mutatja, meddig jutnak el ezek a saját hazugságukban, hanem azt is, milyen ótvaros taplók. De ezt is megszokhattuk már.

Éppen ezért van az, hogy be kell látnunk, ez a dolgozat sem hord magában semmilyen újdonságot, csupán egy újabb bokréta azon a Magyarországon, amely állítólag Isten kalapján csücsül. És ezen ücsörgése közben szivárog belőle a barna lé. A Fidesz minden féket és gátat elhajított, morál nélküli, hatalomért lihegő csürhe csak már, amely a saját hazugságainak mocskában fetreng, miközben az elhülyített szavazóinak keresztény értékekről papol, ami nincsen neki. De ahogyan látjuk, a világban rá hasonlító többieknek sem. Ők azok, akik ugyan túl sokan nincsenek, de annál hangosabbak. Most épp itt tartunk.