Kéz a gatyában

Hülyék mindenhol vannak. Nem a mi kiváltságunk OV és delikát kis csapata a genderjével és a folyamatos matatással a mimagyarok bugyogójában vagy vonalkódos boxerjében. Az élet azonban igazságos végül, ha van időnk kivárni, és bele nem döglünk vagy így vagy úgy a továbbiakban J. A. polgártárs szerint. A tiltások és óvások olykor önmaguk ellentétébe fordulnak, mint történt az a kínaiakkal, akik mindig kitalálnak valamit. Most épp azt, hogy az obszcenitást és a pornográfia-ellenességet olyan művészi színvonalra emelték, miszerint a női fehérneműket sem nő-modellek mutatják be, hanem férfiak illegnek melltartóban és csipkés bugyogóban a kifutón.

Ez egyáltalán nem nevetséges, hiszen jól mutatja, mivé fajulhatnak a dolgok, ha mindent elő akarunk írni az embereknek (zemberek) annak érdekében, hogy megvédjük őket saját maguktól, illetve, hogy úgy gondolkodjanak, mint a  párt, így egyen-tábori szürke és jégszerűen sima legyen az összes agytekervényük. Elég csak utalnunk Gogolákné elvtársnőre A tanúból, akinek kurta volt a szoknyája, és a szexualitást meg kellett hagynia az imperialistáknak, mint emlékezhetünk. A karikatúrák azonban olykor életre kelnek, és kínai fiatalemberek járkálnak melltartóban, ez azonban más irányú panaszokat okozhat.

Mi magunk Szijjártó elvtárs hathatós közreműködésével nagyon jóban vagyunk a távoli és egzotikusnak tűnő országgal. Sőt, nagybani vásárlói vagyunk minden ottani szarnak (vö.: maszkok, vakcinák és lélegeztetők), így hát indokolható okunk van azt feltételezni, hamarosan milliós tételben vehetünk onnan bugyogókat és csipkés kombinét. Most pedig képzeljük el a mi lelki szemeinkkel, hogy Szijjártó elvtárs szemrevételezi az árut, és megjelennek előtte a bugyogós fiatalemberek, amitől külügyminiszterünk egyenesen egy Pride-on találja megát, és legott meghasonlik az ő zaklatott lelkében. Mekkora egy trip volna mindez.

Ám csak arra utaltunk ezzel a magunk egyszerű módján, hogy előfordulhatnak balesetek. Nem lehet mindent szabványosítani és prűden előírni, mert fura dolgok történhetnek, ha az elméletet a gyakorlatba ültetjük. Profánul a kínai példánál maradva nem perverz állatnak, hanem buzinak néznek, és ebben a helyzetben kell aztán rádöbbennünk, hogy az élet nem habostorta, sőt, visszakézből vég pofán, ha meg akarjuk erőszakolni. S hogy ez a kis bulvár miért foglalkoztat minket, annak az az egyszerű magyarázata, hogy a magyar kormány, akárcsak a kínai, állandóan az alattvalók szexualitásával van elfoglalva, pedig nem kéne neki.

Mégis megteszi, s itt a tájékunkon ez abban nyilvánul meg, hogy a nőt csak fakanállal és szaros pelenkával a kézben tudják elképzelni. Míg ellenben a férfinépeket szotyit pökködve a meccsen, vagy alapvető élelmiszert hörbölve vőmurammal demizsonból. Ezek a nemi szerepek a Kárpátok alatt, és ezen a ponton képzeljük el, amikor mindez önmaga paródiájává válik, és a végén nem lehet eldönteni, ki viseli a gagyát, ki a bugyogót, kinek vannak tökei és így tovább, ami kalamajka egyáltalán nem fordulhatna elő, ha az emberek békiben lennének hagyva, mert elhinnék az igazat, hogy létezik egyetemes erkölcs, ami mindenkiben ott bujkál, kivéve fideszéket.

És voltaképp itt szakítottuk át a célszalagot nagy futásunk végén, holott még sehová el sem értünk, csak szívesen vennénk a nagy keleti nyitás efféle manifesztálódását. Ami, ha fővárosunk napégette flaszterén történne meg, minden mihazánkos, fideszes és kádéenpés legott, agyvérzést kapna, és ott vonaglanának hörögve az édes magyar anyaföldön. Mindezzel csak arra szerettünk volna hűvös utalást tenni, hogy nem kell mindent szabályozni, mert, mint kitetszik, fura dolgok sülhetnek ki belőle nagyon, illetve nagyon. Sőt, amikor az abszurd rögvalóvá válik, még kérdés is felvetülhet, ki ír elő kinek és mit.

És itt, ezen a ponton Szájer és az eresze ugrik be, Borkai meg az ő kurvái abban a fénytörésben, hogy mint tegnap példálóztunk vele, ezek az alakok azok, akik várják, hogy feljelentsük egymást, ha más az elképzelésünk a családról, mint ami az ő beteg agyukban megszületett. Ilyen ez az élet, a fagylalt olykor visszanyal, a szentkép leesik a falról, a szenteltvíz pediglen önmagától felforr a műmárvány tartójában. Ekkor hiszi azt a fideszista, hogy a jóisten elhagyta őtet, pedig soha nem is volt vele. Hogy kivel van vagy nincsen, az is magánügy, mint ahogyan sok minden, amit ezek el sem tudnak képzelni az orbánhű agyukkal.