Az ember alig töltött el pár napot lázban hemperegve, még meg sem igazán ismerkedett a szoba sarkában integető manókkal és koboldokkal, és huss, máris vissza kell térnie a valóságba. Első pillantása és gondolata az, hogy jobb lett volna a túlparton maradni, de, hogy mégsem teszi, annak az az egyszerű oka, hogy tizenkét éve lenne hívogatóbb minden egyes létforma, mint a magyarországi magyar, úgyhogy tök mindegy. Mielőtt elgázolta volna az embert a láz, tervbe volt véve, hogy meg lesz írva tanulságképp, mindannyiunk számára szóló intő példaként a NASA műholdképe az éjszakai Európáról, amelyen Orbán haverjának áldásos tevékenysége nyomán Ukrajna, mint egy nagy, fekete luk jelenik meg.
Alig különbözik a szárazföld a Fekete-tengertől, ami fölött eddig sem volt közvilágítás és nem szabdalták utak, nem virítottak városok, és a NASA képén Ukrajna sem rendelkezik ilyenekkel. Olyan az ország az űrből, mint a tenger, vagy mint egy középkori szellemvilág. Putyin mára – ha eddig lettek volna kétségeink – egyáltalán nem különbözik Hitlertől és az ő terrorbombázásaitól, attól a sátáni gondolattól, ha az ellenfél hadseregét legyőzni nem tudja, akkor a lakosságnak okozva mérhetetlen szenvedéseket próbál megtörni egy komplett országot. Putyin fékeket és gátakat nem ismer, és majd elszámol a lelkiismeretével az, aki még ma sem képes másra, mint békéért óbégatni, ezzel födve el a saját bűneit.
Tehát mondom, a lázas delírium előtt erről a fényképről óhajtottam írni, de nem Ukrajnát siratni, mert ez evidencia, hanem magunkat. Igaz, ez is az. Ugyanis a nyájas és felettébb éles szemű olvasóközönség a NASA fényképén fölfedezte, hogy ugyan Ukrajna a fent említett okok miatt fekete lukat mutat, ámde kies hazánk sem sokban különbözik tőle, mintha itt is lekapcsolták volna a villanyt, pedig Putyin – egyelőre – minket még nem is bombáz és rakétáz nagy pajkosan. Ránéz az ember a képre, és fölfedezi, mint valami nagy utazó, hogy tényleg, jé szentigaz, mi is olyan sötétek vagyunk a képen, mint a háborúba ájult szomszéd, s innentől egy kérdés merül fel, hogy minálunk ki ojtotta le a villanyt.
A lázas fetrengés közben, és a sarokban táncot lejtő manókkal való diskurálás szüneteiben aztán ezen morfondírozik az ember, és az eszébe ötlik az agyában meglévő vibráló fortyogáson keresztül az „Az a fekete folt” cím, de egy világosabb pillanatában, hogy az Mikszáth, és igazából, amit mondani akar, az Móricz „Barbárok” című novellájának világa a legyilkolt juhásszal meg a fiával, és a sírjukon szalonnázó gyilkosokkal. Innen számos inda kanyaroghatna a végtelenbe tanárokról, kirúgásukról, a „megdöglesz” törvényről, Novák Katalinról, és kínjaink annyi ága-bogáról, hogy a végire jutni nem lenne lehetséges, úgyhogy szorítkozzunk az egy megválaszolandó kérdésre, ami az: ki kapcsolta le Magyarországon a villanyt.
A választ mindannyian tudjuk, de mielőtt kórusban kimondanánk a bűnös nevét, hogy Orbán, fössük le azt az állapotot, amibe a delírium után bele kellett ébrednem, s ami a lázban fetrengés néhány napja alatt is látványosan romlott. Advent van, én feleim, annak minden hamisságával, a suttogó szent szánkókkal és bamba pátoszokkal. De, ami a legégetőbb a magyari ember számára, az adventi fények a város terén, mint szent orgazmusunk záloga, ami azonban a legtöbb helyen nincs. Nem futja egy égősorra, illetve még ezt fokozva a kedves vezető nagy kegyesen engedélyt adott arra is, hogy a települések lekapcsolják a közvilágítást, ha nem is élnek vele. De a NASA fényképe alapján az is lehet, hogy igen.
Erre ébredtem és jutottam, meg arra, hogy nincsen cukor, alig van benzin, az étel megfizethetetlen, és minden úgy el van cseszve, aminél jobban elcseszni már nem lehet. Viszont megint itt a győzelmi jelentés arról az uniós pénzről, ami majd esetleg – és megharmadolva – fél év múlva lesz. Illetve, ha ez így megy tovább, akkor sem. Itt hosszas felsorolás következhetne még a szétbarmolt ország kínjairól, és arról, hogy a rendszer végvonaglik, ezért ilyen agresszív, és eljuthatnánk oda, mint logikailag kristálytiszta következtetés, hogy csak akkor nem pusztul el minden, ha ezek eltakarodnak. S mivelhogy nem fognak, fekete luk létünk kiteljesül. Kirielejszon, Buddhában testvérek, visszatérek a manókhoz.
Vélemény, hozzászólás?