– Jézusom, Béla, mi történt a lábaival? – kérdezte a két mankón vonszolódó férfit a kocsma előtt egy kopott kabátos, borostás ember, lukas bakancsban, svájcisapkában és lila ajkakkal, ami azt jelezte, hideg van.
A mankós szívott egyet az orrán, fátyolos szemeivel a borostásra nézett egy kutya tekintetével, de ennek ellenére határozott hangon mondta neki:
– Lefagytak.
– Uramisten – szisszent fel a bakancsos, aki ajkainak színéből és állagából tudhatta, mi lehet az az igazi fázás,
– Illetve nem is mind a kettő, csak az egyik, de történt egy kis baleset.
– Milyen baleset lehet még azon kívül, hogy lefagy a lába – értetlenkedett a másik.
– Tudja, az úgy volt, hogy odaértünk a kórházba a mentővel, de nem volt villany.
– Ne mondja, kórházban? Villany? Nem volt? Hát milyen egy világ ez?
– Szóra sem érdemes, ha a Gyurcsány lenne hatalmon, kórház se lenne, ebben biztos lehet – győzködte a mankós a svájcisapkást, de nem igazán sikerült elhitetnie vele az igazát.
– Aztán mégis mi történt? – kérdezte a kétkedő lila ajkú.
– Először is nem volt orvos.
– Orvos?
– Orvos.
– Nem volt?
– Nem.
– Hallatlan.
– Ugyan, ha a baloldal lenne hatalmon, mankóm se lenne.
– Aztán?
– Lett orvos, igaz, bőrgyógyász.
– Bőrgyógyász?
– Az, mit csodálkozik, orvos, orvos, egykutya, Gyurcsánynál fizethettem volna a vizitdíjat, emlékezhet. Ehhez képest, hogy bőrgyógyász vagy sebész, tök mindegy.
– Aztán?
– Nekilátott.
– Minek látott neki?
– Levágni a lábamat.
– Atyaisten.
– Nem ez volt a baj.
– Hát mi?
– Mondom, nem volt villany, és a jót vágta le.
– Mikor derült ki?
– Amikor a portás meggyújtotta a gyertyát.
– És?
– Gondolták, már mindegy, ment a másik is a levesbe.
– Felháborító.
– Ugyan, ha a dollárbaloldal lenne, szike se lenne. Sőt, gyertya se.
– Mit szólt a felesége?
– Annuskám?
– Ő.
– Meghalt szegény még előtte.
– Sajnálom, miben?
– Éhen.
– Hogyan?
– A Gyurcsány ellopta a tizenharmadik havi nyugdíját. Tizenöt éve várta Arankám, de nem jött. Tudja, Őszöd, Brüsszel, hazudnak reggel, délben meg este. Gázom is azért nem volt, a szankciók.
– Aztán hogyan volt ez az egész, egyedül volt otthon?
– Egyedül, egyedül, a gyerekek külföldön vannak, elüldözte őket a dollárbaloldal. Ha Gyurcsány nem lett volna, itthon lenne mind.
– De már nincs.
– Dehogynem, irányít a háttérből, Arankám is miatta veszett éhen. De, hogy kérdezte, hogy volt, hát ébredek fel az egyik reggel, látom, hogy lefagyott a lábam, a macska majszolgatta már, alig tudtam elhessegetni.
– Ez borzasztó.
– Dehogy borzasztó, ha a Gyurcsány lenne, macskám se lenne. Most meg mankóm is van. Háború van, szankciók, szankciós infláció, megőrült a világ, mit lehetne tenni. Még szerencse, hogy nincs a Gyurcsány, ha lenne, itt lennének a migráncsok, gáz se lenne, semmi se.
– De most se volt gáza, ha lefagyott a lába.
– Az igaz, de akár lehetne is.
– Aranka is élhetne.
– Ha a Gyurcsány lenne, nem.
– De hát, most se él.
– Az igaz, de legalább mondhatjuk, hogy élhetne. Ha a Gyurcsány lenne, még ezt se mondhatnánk.
– Lába is lehetne.
– Lehetne, lehetne – csattant föl emberünk – de akkor nem lenne mankóm.
– Ha lenne lába, mankó se kellene.
– De nem lehetne, hagyjon már.
– Meg lehetett volna orvos is a kórházban.
– Nem volt.
– Áram is lehetett volna.
– Mondtam már, örüljünk, hogy kórház egyáltalán van. Meg vizitdíjat se kellett fizetni.
– Ez a lényeg – lett megengedő a lukas cipős, és megveregette barátja vállát, aki ettől majdnem összeesett – magára férne egy feles.
– Az rám férne, mondta a mankós. Menjünk be a kocsmába – bökött az omló vakolatú épület felé, és odamentek ezek ketten.
De egy kézzel írt tábla lógott az ivó falán, rajta a tény ákombákomokkal, hogy a kocsma bezárt, nem bírta a terheket, és azt se tudni, mikor nyit ki. Álltak ott ezek ketten a permetelő ködben, a lila szájú elkezdte szidni az isteneket, a pártot és minden elcseszett hatalmat, mire a mankós megnyugtatta őt, hogy ez nem baj egyáltalán.
– Ha a Gyurcsány lenne, már a ház se állna egyáltalán – emelte fel az ujját tanítani akarva, de az egyik mankója megcsúszott, hanyatt esett, ült ott a fölszaggatott, likacsos flaszteron, és azt mondta korgó gyomorral, miközben forgott vele a világ:
– Nem baj, ha a Gyurcsány lenne, föld se lenne, amire le lehet esni – ez volt az utolsó szava, aztán elájult.
Vélemény, hozzászólás?