Üzbég krumpli

Orbán Viktor nagyon népes küldöttség élén járt Üzbegisztánban türk kapcsolatokat ápolni, mert itthon olyan jól állnak a dolgok, hogy másra sincsen szükség. Messzire kell menni olykor, hogy sikerjelentéseket lehessen hazaküldözgetni azt gondolván, úgysem ellenőrzi azokat senki. Ez Orbán magával való elégedettségének kulcsa, olyan helyekre járkálni, ahol még nem köpik le, illetve a jurtalakók közt eljátszani a gazdag, nyugatra szakadt testvért, aki majd segít megoldani az ottani bajokat. Röhejes az egész, de ezek szerint valakiknek épp így jó, Orbánnak biztosan, hogy nekünk-e, az mellékszál.

Az üzbégek újabban rohadt sok krumplit esznek. Egyre többen vannak, így egyre több krumplira van szükség, ami gond megoldásában Orbán Viktor segít. Milyen nagyszerű forgatókönyv egyébként, hogy akkor érkezett a távoli, testvéri vidékre, amikor itthon a Gulyás nevű gauleiter bejelentette az ársapkát a krumplira, mert ezek szerint a mimagyarok is sok krumplit zabálnak. Így meg is van az üzbég-magyar testvériség alapja és bizonyítéka. A látogatás elején Orbán Viktor kiadta a jelszót, miszerint szankciók helyett együttműködés kell, és senki nem kérdezte meg tőle, hogy hülye-e.

Ezért jár oda voltaképp. A világ ilyen messzi vidékén mint messziről jött ember azt mond, amit csak akar. Például, hogy ért a krumplihoz, ezért is hozták létre még régebben az Üzbég-Magyar Burgonyakutató Központot, amelynek tudományos munkássága abban nyilvánul meg, hogy elvetik a krumplit az üzbég földbe, és nézik, kikel-e, hoz-e ehető eredményt vagy sem. Abdullah Aripov, üzbég miniszterelnök pedig, aki most is fogadta diktátorkollégáját, magát Orbán Viktort, majd kijelentheti egy idő után, kiadtuk a jelszót, hogy legyen üzbég krumpli és lett. Kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de az övék.

Mindeközben, alighogy Gulyás gauleiter ársapkát vont a krumplira, azok, akik értenek hozzá, megfújták a harsonákat, miszerint baj lesz, mert heteken belül eltűnik a pocokról a krumpli kies hazánkban. Mindezt kristálytiszta közgazdasági gondolkodással vezették le, de régóta tudjuk, ilyen sarlatánságok minálunk nem játszanak. Ha gond van, elég csak Gyurcsányra vagy Brüsszelre mutatni, és a világ azonmód lesz kerek. Mint látjuk, Orbán Szamarkandban is Brüsszelre utalgatott, ott is a szankciókat nevezve meg bajaink okaként, de, ahogyan Üzbegisztánban sem amiatt hiánycikk a krumpli, nálunk sem azok miatt lesz az.

Miközben gőzerővel dolgozik az üzbég-magyar krumplikutatás, hogy távoli, türk testvéreinknek ne kelljen annyit importálniuk, Magyarország eljutott oda, hogy szintén nem képes ellátni a lakosságot gumóval. Mari néni francia krumpliból főzi Kádár krumplilevesét, innen nézvést tehát meg kellene alapítani a francia-magyar krumplikutató intézményt, vagy vissza kellene venni az ordas nagy pofánkból, mert azzal nem lehet jól lakni egyáltalán. Az üzbégek már tudják ezt, mi most tanuljuk. De soha nem fogjuk megtanulni, ha ugyanis nem lesz krumpli a magyar boltban, akkor jön a szankciós tutulás.

Krumpliügyben azonban – annak ellenére, hogy mi oktatnánk őket – lenne mit ellesni az üzbégektől, hiszen ott, bár ezek szerint nincs, vagy kevés, mégis lefelé megy az ára, míg nálunk a féktelen drágulás miatt kellett befagyasztani kötött sapkával. Aki közgazdasággal nem törődik, annak egyszerűek a dolgok. Lehet, hogy az üzbég krumpli is a központi akarat miatt egyre olcsóbb, mint ahogyan a fehéroroszoknál a bájos elnök (Lukasenka) is betiltotta az inflációt. Őt szeretné utánozni Orbán, amikor utasításba adta, hogy a romlás legyen a felére csökkentve, de az nekünk nem mindegy, mihez képest és mikor.

Az időzítéseknek is megvan a maga művészete. Így, mint látjuk, az üzbég látogatásnak is, a krumpliról való közös gondolkodásnak is, minden a lehető legjobb helyen és legjobbkor történik, főleg majd a történelem távolából visszatekintve. Ha minden igaz, egy gyakorlati haszna van a kalandozásnak, és ez az, hogy a péntek reggeli Kossuth rádiós delirálás emiatt elmarad. Már megérte, egy agybajjal kevesebb a nap indításakor, úgyis lesz belőle elég, mire fölkel a hold. Viszont induljanak krumpliért, hamarosan nem lesz a boltokban, és Üzbegisztánig kell szaladni érte a kis bevásárlókosarunkkal a magyari paradicsomból.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum