Orbán rezsije

Kíváncsian várjuk Anikó asszony írásbeli válaszát arról, mennyi rezsit fizet Orbán Viktor, mert ő nem tudja. Viszont ígéretet tett, hogy „a feleségem írásban fog erre válaszolni önnek”. Innentől tehát a momentumos Bedő Dávid, aki Orbán rezsijéről érdeklődött (Cinege utca, Felcsút, Hatvanpuszta), várhatja a postást Orbán nejének levelével (…én írok magának). Ilyen levél persze érkezni soha nem fog, Bedő nagy valószínűséggel nem is reméli, mert úgy hiszi, jól megszorongatta Orbán tökeit, és az előadás véget is ért. Nem egészen így van azonban, mert az a párbeszéd, ami a parlamentben zajlott, több irányú és eltérő mélységű, sőt messzire is mutató következtetéseket rejt magában.

Legelőször is a „boldog karácsonyt” egy újabb változatát láttuk. Ezek azok az élethelyzetek, amikor doktorminiszter úr legszívesebben függöny mögé bújna, mert burokban töltött életének ez az a veszélyes terepe, amikor kérdésre hasonlító dolgokkal találja magát szembe. Repertoárja azonban nem túl bőséges: boldog karácsonyt, nőügyekkel való nem foglalkozás, függöny mögé bújás, amelyek mind arra bizonyságok, ha kiesik a komfortzónájából (kérdés nélküli kinyilatkoztatások válogatott közönségnek), nyüszíteni kezd a kis cukorfalat, a szokásosnál is jobban hebeg és nyalogatja a száját. Látszik, hogy rosszul érzi magát, és mi taktikailag nyugtázzuk, lám, milyen kevés elég ehhez.

Ebben a válaszban másik oldalról a tajparaszt macsó rejtekezik, aki az otthonával (vö.: család) annyit sem törődik, hogy tudja, mibe kerülnek abban a dolgok, mert a számlák befizetése legalább annyira az asszony dolga, mint a szülés és a fakanál. Férfiember meccsre jár, disznót öl és böfög, esetleg szotyizik. Ezen az ösvényen is messzire lehetne jutni, de nem indulunk el az úton, ugyanis fontosabb dolgunk is akad. Nos, azt hihetnők a fentiek fényében, hogy doktorminiszter úr azért nem foglalkozik ilyen apróságokkal, mint a rezsi, mert folyamatosan valami nagy dologban ügyködik, megment minket, ilyenek, de ez irányban is csalódnunk kell, a jelek szerint Orbán Viktor azt sem tudja, hol is él.

Bedő képviselő nyaggatta még egy kicsit ugyanis, s mint majd idézetünkből kiderül, amelyet hebegve adott elő, sőt, némi indulat is érződik a szövegben, Orbán Viktor nincs tisztában azzal ki is ő, hogy került oda, ahol van, és a reá osztott társadalmi szerepben milyen kötelmeknek kell megfelelnie. Amikor az itt mindjárt következő idézetet olvasni tetszenek, kérem, tegyék ezt úgy, hogy a férfit, aki ezt előadja, maguk elé képzelik, a hadarós kappanhangját, ajkai nyaldosását és rókatekintetét is. Nos, a rezsi témakörében még ez a mondandója volt Orbán Viktornak: „Nem ön fizeti a szállásomat, nem ön fizeti a lakásomat, és nem ön fizeti a rezsimet, mert a magánlakásomban lakok, és úgy élek a feleségemmel, ahogy akarok”.

Bedő erre nem ütötte le a magas labdát, kénytelenek vagyunk hát helyette megtenni mi. Nem is oly rég támadt a doktorminiszter úrnak az a tévképzete, hogy ő is bérből és fizetésből él, ezért osztozik népének sanyarú sorsában, de már akkor sem világosította fel senki állításának igaztalan voltáról. Ugyanígy e kijelentés kapcsán sem árt tisztázni, és ezt nem ártana Orbánnal is közölni, ha már elfelejtette, hogy ő egész nyomorult életében az adófizetők (én, te, ő, mi, ti, ők) pénzéből él, ha úgy tetszik tőlük kapja a fizetését, következésképp a rezsijét is legalább annyira fizeti Bedő képviselő, mint Mária néni a sparhelt mellől, tehát nem ártana visszavenni a túlságosan nagy arcból. És ez az első tétel.

A második mindezek után tán meg sem említhető, mert aki az első értelmezésére képtelen, ezt a következőt nagy valószínűséggel fel sem fogja. Ez pedig az volna, hogy egy ország miniszterelnökeként szerepelve igenis van közünk ahhoz, hogy ő abban a lakásban hogyan is él a feleségével, mert a magánéletnek is lehetnek olyan momentumai, amelyek méltatlanná teszik vagy tehetik a magas hivatal betöltésére. Bár tudjuk, hogy ez Magyarországon nem játszik, mint más konvenciók sem, amelyek a világ jobb tájékain természetesnek tűnnek. Neria, kies hazánk ezért annyira egyedien tulok hely a civilizáltak között, s innen nézvést az is igaz, nem nagyon van helyünk a kultúrnépek között. Azért is, mert ezt hagyjuk.