Két fideszizmus

Tizenöt plusz egy polgármester nyilvánította ki hűségét a Párt felé akképp, hogy deklarálták, nem vesznek részt Márki-Zay rendezvényein, amelyek – a polgármesterek szerint – „a megosztó politikát hurcolják be” a békés vidékre, ahol ők népeikkel együtt a Fidesz gondoskodása alatt punnyadnak. Közös nyilatkozatot adott ki Magyarcsanád, Ambrózfalva, Csanádalberti, Apátfalva, Földeák, Királyhegyes, Kövegy, Makó, Nagyér, Óföldeák, Székkutas, Kiszombor, Magyarcsanád, Maroslele, Nagylak és Pitvaros első embere ebben a szellemben. Abban a körzetben, ahol MZP egyéniben is megméretteti magát miniszterelnök-jelöltsége mellett.

Magyarcsanád polgármestere, bizonyos Farkas János indoklásában elmondta: „Településeink a kormánynak köszönhetően fejlődnek, gyarapodnak, nincs szükségünk kioktatásra, lenézésre, legfőképpen szánalomra”. Világos beszéd, amely egy lépésre van attól, hogy Márki-Zay kampányeseményét településeikre be se engedjék, és meg is tennék, ha ehhez joguk volna, ami szerencsére egyelőre nincs, de még lehet. Nem jó megzavarni a kormány jóságának hitében lubickoló lakosságot mindenféle bonyolultságokkal, mert még elvész a kirántott hús kétszer kettőjének nyugalma. A vegytiszta szervilizmus mellett viszont ez mást is mutat.

A tizenöt plusz egy polgármesterek vágya a központi propaganda által elhülyített népek, akiket felzaklatna, ha kiderülne az, ez a világ nem a lehetők legjobbika, a „megosztó politika behurcolása” nyomán pedig kétségeik támadhatnak, a választás pedig elhozhatná a bajt. A polgármesterek mossák kezeiket előre, hogy ők ilyen felforgató dologban részt nem vesznek, tőlük az a lehető legtávolabb áll, olvasatunkban viszont féltik a nyomorult életüket, mert az is tudható, hogy minden egyes elveszített szavazatot háromszor ver vissza rajtuk Döbrögi, a feje tetejére állítva Lúdas Mátyás meséjét és történetét. Ilyen nyilatkozatok áprilisig még bizonyára születnek majd.

Máshol, más indokokkal, ami azonban a NER-t megülő félelmet szimbolizálja, mint ahogyan ez is. Félni lehet, delirálni nem szükséges, mert ez az állapot egészen elképesztő szellemi termékeket szül. A fent említett polgármesterek Hódmezővásárhely és térsége termékei, de nem kell túl messzire menni ennél sokkal röhejesebb hűségnyilatkozatért, aminek láttán az ember azon gondolkozik el, emberek meddig képesek elmenni az önfeladás azon fokáig, amitől már saját maguk látszanak hülyének. Szolnokig érünk ezen az utunkon, ahol is a Fidesz helyi erői Facebook oldalukon mutatták meg a kreténizmus véget nem érő útját.

Csak az a baj, hogy ők bensőleg úgy érzik, valami klafa-ötletes-fiatalos-odabaszóst alkottak. Pedig csak a nyáluk csorgott. Nos, a szolnoki fideszisták szerint Facebook oldaluk bejegyzése alapján az igazi férfi ismérve az, hogy a Fideszre szavaz. Mindenki más ezek szerint más kategória, hogy mi épp, homokos vagy csak szimplán a farka lekonyul, az nem tudható meg, de a világlátás kitüremkedik az előállított tartalomból. Ha azt hiszik, hogy mindenki annyira férfi akar lenni, mint a fideszisták minden jellemzőjükkel együtt – homofóbia, rasszizmus, vak komondor, futball –, tévedésben leledzenek erősen és nagyon.

Mint ahogyan abban is, hogy a férfinépek mindettől megrémülve rohannak a Fideszre szavazni azért, hogy igazi férfiak lehessenek. A szolnoki fideszisták nem tudják, hogy ez nem így működik, hogy amit ők férfiideálnak tételeznek, az a fajta kiveszőben van, és még csak az sem jellemző rájuk, hogy a Fideszre szavaznának. Két dolog jött itt szembe velünk tegnap, és mindkettő azt mutatja, milyen véglegesen és végzetesen elhülyült Magyarország népe, Orbán nagy műve tehát voltaképp készen is van. Önjáró minden elemében és alkatrészében olyannyira, hogy a szervilis nyalakodásban nem győznek egymásra licitálni. Voltaképp ez ellen már védtelenek vagyunk.

Hogy amiként tegnap a felcsúti rádió névtelen műsorvezetőjének megszólalásán mutattam meg, mennyire a zsigerekbe ivódott a propaganda, a maiak is erre példák, és még mennyi van, hogy a végtelenségig lehetne sorolni. Nos, ők az a masszív tömeg, akik miatt héroszi munka lesz tavasszal legyőzni a Fideszt, de ami még ennél is elborzasztóbb, e példák mutatják, milyen sivatagot kap az, aki a választásokat megnyeri. Tényleg, mint ahogyan korábban már néhányszor tételeztük, nemzedékek szükségesek ahhoz, hogy a morális, lelki és kognitív romlást valahogyan helyre lehessen hozni, ha lehet ilyet valaha egyáltalán.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
3 hozzászólás “Két fideszizmus
  1. Yeti szerint:

    Ideje lenne a homlokukra tetov’ltatni a jelet!
    Akkor okoskatelefon csere nélkül is lehetne tudni, ki kivel van.
    Jelenlegi nerdivat szerint a karjukra tetováltatják, de az csak gépi leolvasással működik.
    https://nepszava.us/a-fideszesek-bedoltek-az-orbanos-qr-kodnak-ez-lehetne-a-magyar-fenevad-lathato-belyege/

  2. remete szerint:

    Van az a mese Mózesről, aki 40 éven át vezette népét a Sínai-n körbe-körbe, noha ismerte a jó utat az Ígéret Földjére. Nekünk ennek a duplája kell, hiszen kétféle (de lehet 3 is van az!) agymosáson is átestünk 100 év alatt…

  3. Jane Doe szerint:

    Nem tudom, hány generáció szükséges ahhoz, hogy egy elbutult, elkurvult, minden esélyét egy vállról indítható rándítással eljátszó, Európa hátsó udvarába visszaszorult populáció kikecmereg a trágyakupac alól és újra állampolgárnak gondolja magát.
    Az én kétkedő kérdésem arra irányul: ezért a népségért egyáltalán szóljon-e a harang. 🙁

Hozzászólás a(z) remete bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Lájkolj!

Archívum