Orbán Viktor legfőbb hadúr kedden rendeletet alkotott, amelyben megtiltotta a légiforgalmi irányítóknak azt, hogy sztrájkoljanak. Beleszólt abba, amihöz semmi köze, a munkaadó és munkavállaló közötti vitába, és a munkaadó oldalára tette le a voksot. Igaz, magasabb szempontokra hivatkozva. A járvány ez az ok, amire manapság mindent rá lehet kenni, az összes lopást és az ellenfelek kisemmizését, a járvány Orbán Viktor falat kenyere, amit bőszen majszolgat, pedig már megsavanyodott. Ezúttal azért nem engedi rendeletileg sztrájkolni a légiforgalmi irányítókat, hogy zökkenőmentesen szállíthassa a védekezéshez elengedhetetlen eszközöket.
Nem tudni, mire is gondol, még lélegeztetőgép, maszk vagy bármi, az a biznisz már lecsengett, milliárdok a zsebben, a bávatagok megvezetve, viszont halottaink is egyre többen. Ha a vakcinára mutogatna, Bécs nincs olyan messze, tehát semmi sem indokolja, hogy a magyar jómunkásember ne sztrájkolhasson, ha kevesli a fizetését, mert a bőrén érzi azt a statisztikai adatot, hogy ugyan lubickol az elmúlt száz év legsikeresebb évtizedének áldásaiban, mégis sokkal rosszabbul él, mint amit el szeretnének hitetni vele. A szegénység is drasztikusan növekszik, az infláció nyargal, igaz, a propaganda mást mond, a valóság és az álmok világa azonban messze esik egymástól.
Rendeleteket lehet hozni, attól a kenyér nem lesz háromhatvan, hogy kádári visszasírást is mutassak, viszont nem erről akarunk beszélni. Orbán Viktor a munkaadó és munkavállaló viszonyába nem először avatkozik bele, és sohasem a munkavállaló – propagandában a magyar nép – érdekében, hanem valahogyan mindig a munkaadó – vö: multi – oldalán, aki szintén a propaganda szerint kicipeli a pénzt az országból, amire azt is mondhatnánk, tán nem kellene odaadni neki támogatás és adókedvezmény formájában. Akkor viszont nem maradna itt. Hogy maradjon, rabszolgatörvények születnek, ami azt is demonstrálja, nem a nép a fontos, hanem a statisztika.
Tíz éve megy ez, és tíz éve ámítják az embereket. Unalmas történet, mert senki nem tesz ellene semmit, így az is látszik, Orbán nem csak azt csinál, amit akar, hanem amit a nép enged neki, és bajainknak ez utóbbi a legfőbb forrása. Málé szájjal boldognak sem, győztesnek sem lehet lenni. És itt érkezünk el ahhoz, hogy sem kasza, sem fokos, sem kockakő nem kell ahhoz, hogy a gonoszt legyőzve kinyíljon a kikelet, csak annyit kellene mondani: nem. Érthetőbben: nyet, nein, no vagy akármely hangsor, amely a tagadást jelenti, aminek sokkal nagyobb hatalma van, mint azt a köznapokban feltételeznénk és gondolnánk. Elég csak a hisztitől földön fetrengő gyerekre utalni.
Mert gondoljunk bele, hogy ugyan Orbán ezzel a rendelettel a sztrájkot megtiltotta, viszont nem kapcsolt hozzá szankciót, tehát az a kérdés, mit tenne, ha a légiforgalmi irányítók azt mondanák neki: nem. (Nyet és a többi.) Kijelentenék, Orbán szarjon sünt, ők nem dolgoznak, amíg meg nem kapják a tizenöt százalékos béremelést, amit amúgy óhajtanak. Kollektíven mondanák ezt, és akkor mi lenne? A TEK sok mindenre alkalmas, arra azonban nem, hogy vele munkára kényszerítsék az embereket, a TEK a passzivitás ellen tehetetlen. Ennyi kellene, és Orbán kitörölhetné az arschát a rendeletével, ott toporzékolhatna az erkélyén és kaphatná az agyvérzést.
Számos szakmában lehetne elképzelni ugyanezt, mindenkinek millió a baja és a dühe. Ha mindenki egyszerre mondaná ki a bűvös nemet, azt országos sztrájknak neveznék, amitől pár nap alatt omlana össze a rendszer, viszont ilyen megtörténni nem fog. Mindenki azt hiszi, hogy van még veszíteni valója, s amíg ez az érzet fennáll, inkább lehajtja a fejét. Hogy ebbe hosszabb távon beledöglik, az nem baj, holnap még van, a holnapután meg kit érdekel. Itt van egyébként a Fidesz évtizedes ámokfutásának kulcsa, hogy senki külön és senki együtt nem mondott hangos nemet. Hadházy mostanában fektette le az alapokat, miszerint vannak olyan törvények, amelyeket nem lehet/kell betartani. És csak ennyi az egész.
Vélemény, hozzászólás?