Este bejelentkezett a szomszéd Józsi böfögve, miszerint ma majd kilenckor jön pénzt kérni, hogy olcsó tojást vehessen. Reggel hétkor jött, hogy majd kilenckor érkezik a pénzért az olcsó tojáshoz. Nem tudom, mit rohangál, talán azt ellenőrzi, életben vagyok-e még, hogy tudjak pénzt adni olcsó tojásra. Már amúgy is tartozik, minden hónapban ez van, hogy kihúzza nyugdíjig. Amikor megjön a postás, törleszt, így kódolva van az is, hogy két hét múlva újra kér, és ezen mód, körbe-körbe telnek a hónapok. Ha így belegondolok, nélkülem lehet, éhen halna a szomszéd Józsi, ami terhet nem vennék magamra, pedig sokszor hajítottam ki már Orbán-rajongása miatt.
Nem az a baj, hogy szerelmes belé, hanem, hogy ostoba, mégpedig egészen menthetetlenül, ami idegesítő. Nem jön rá az összefüggésre, miszerint Orbánnak van köze ahhoz, hogy ő minden hónapban kuncsorog, de nem lehet mindenki közgazdász, csak normálisnak kellene lenni, s valljuk meg, ez a feladat a mai Magyarországon egyáltalán nem egyszerű. Úgy mosogatják az agyakat, mint nyunyó néni hypóval a tojásokat húsvétkor. Most is kapnak a nyugdíjasok ingyen újságot „Jókor” címmel, amit sok millió példányban szórnak ki nekik. Így, ha gonosz lennék, azt mondanám a Józsinak, hogy vegyen abból tojást, és köszönje meg Orbánnak.
De nem vagyok gonosz, pedig jó lenne. Akkor például rámutatnék a Józsinak, hogy a neki szánt kiadványban Orbán dicsekszik, hogy a Gyurcsány elvette a tizenharmadik havit, amit ő most visszaad. Iramodj tojásért Józsi, mutatnék rá a „Jókor” című, nyugdíjasoknak szánt propaganda bigyóban a tartalomra, ahol Orbán visszaad, és sátánian mosolyognék, ha gonosz lennék. Nem vagyok gonosz, jó sem vagyok, gondolkozom. Ugyanitt viszont a nyereményjátékoknál be kell jelölni, hogy a nyugdíjas kapcsolatban akar-e maradni a kormánnyal, különben meg „szórakoztató” tartalmak vannak benne művész urakkal és hölgyekkel.
Hogy kormányunk már megint adatokat gyűjt a kampányához, miközben kampányol, szót sem érdemel, amióta az oltási regisztrációval is azt teszi. Ez annyira aljas, hogy az ilyen kiadványos gyűjtögetés ahhoz képest babazsúr. De ez már közkeletű gonoszság, így most a valóság másik szeletére mutatnék rá. Mégpedig arra, hogy mindenféle művész urak és hölgyek mosolyognak ebben. Ez csak azért érdekes, hogy megkérdezte-e őket valaki is, hogy akarnak-e Fidesz propagandában és propagandának mosolyogni. Ha igen, baj nincs, csak szomorúság. Nagy Ferenc Csótány is elmondta ennek a filozófiáját, hogy a művészember tudja, melyik valagat kell nyalni.
Ezután kapta meg a Kossuth-díjat és a tizenhat millát vele, amiről telesírta az ilyen „Jókor”-szerű kiadványokat, hogy az asszony elvette tőle. Azt vélte Nagy Ferenc Csótány, hogy ettől emberarcú lesz, hát, nem sikerült. Tényleg, itt jut eszembe, az én Józsim is rajong azóta Nagy Ferenc Csótányért, dúdolgatja a nyolc óra munkát, s amikor mondom neki, hogy ez lószar, akkor visszavág, nem lehet az, mert Kossuth-díjas. Így zárul be a kör, ez már majdnem tautológia. A Józsi-féléknek – és rengeteg van belőlük – ezért nem bír hibázni Orbán sem, hiszen Orbán, és a név magában hordozza a tökéletességet. Az istenit megkérdőjelezni pedig nem lehet.
A Józsi nekem kuncsorgása, hogy éhen ne vesszen, az sorscsapás, maximum a Gyurcsány tehet róla, de őt sem tudjuk miért. Csak. Minden bajnak ő az oka, a nevében hordozza a gonoszt, míg Orbán a megváltást. Amit itt most előadtam, nem felfedezés és nóvum, hanem annak a bemutatása, milyen közegben kellene legyőzni Orbánt egy év múlva. Az ilyen „Jókor”-ok csak bolhafing, mindent úgy el fog borítani a propaganda, hogy belefulladunk, és van hozzá befogadó közönség szerte az országban dögivel. Felvilágosítani őket pedig nem lehet, amihez nem az idő kevés. Nem mondom ki micsoda, mert akkor az lenne, hogy lebunkózom a híveket, ilyet pedig nem akarok egyáltalán.
Vélemény, hozzászólás?