Havasi uraság, a Berci, aki Orbán sajtófőnöke, tiszta és világos magyarázatot adott arra, hogy gazdája miért nevezte „asszonyságnak” Karikó Katalin biokémikust, a BioNTech cég alelnökét. Azért – fejtegette egészen ártatlanul –, mert „uraságnak mégsem nevezheti”, amiből kitetszik, a megnevezés oka, hogy Karikó Katalin szoknyát hord és nem nadrágot, ilyképp az „asszonyság” kifejezés megfelel a nemi kritériumoknak, más tehát nem határozza meg a magyar géniusz nyelvezetét. Gyerekszoba nuku, etikett-protokoll nuku, kiesett a száján az ólajtó. Értjük immár, miért nyáladzza össze Merkel kezét is rendre, ahogyan kéretlenül rábukik a trottyos gatyájában.
Orbán otthontalan a civilizált világban. Amikor „professzor uraknak” nevezi a neki tanácsot adó tudós embereket, abból is kitetszik, nincs nyelve és szókészlete ezekhez, elveszetten téblábol, ha nem a trombitát kell fújnia, s ahogyan öregszik, úgy csupaszodik le a sekélyessége, amit ifjan handabandázással rejtegetett. Magyarországot egy katonai táborrá alakította, amelyet jelszavakkal lehet dirigálni, ha ebből a szerepből ki kell lépnie, akkor feszeng, nyüszít és menekül. Függöny mögé, „boldog karácsonyt” mögé, föl, az erkélyre koviubit pancsolni. A parasztgyerek idegenül mozog a kastélyban, francia parfümjének gőzén átüt az avas szalonna szaga.
Orbán nem buta. Orbán bunkó. Amerikai ügyvivőt szólít fel, hogy menjen ki vele a kocsma elé, ha férfi, viszket a tenyere. Nem érti a nőket, a női nemet, a nő neki élvezeti cikk és szülőgép, azon fölül félelmetes titok, „asszonyság”. Ezzel a kifejezéssel nem Karikó Katalint sértette meg, sem a többi lányokat, asszonyokat, hanem valójában bevallotta, hogy retteg tőle és tőlük, és nem is tud mit kezdeni velük. Orbán világa a magyar paraszt, noch dazu az amerikai republikánus férfi világa. A múlt század ötvenes éveinek plakátjai ondolált nőkkel, mosolygó kisdedekkel a családi pickupban, oder délceg magyar a ganyés szekéren. „Három gyerek, három szoba, négy kerék.”
Ez a jelmondat a 2000-es évértékelőn hangzott el a kedves vezető szájából akkor még keresztény máz nélkül, ami mára rákerült aztán. A kontextus mindig a hatalmi szándékok szerint alakult, az igazi cél és idea azonban ősi, azt az avas szagú parasztudvarról cipelte magával. Orbánban a társadalomnak ez a hímsoviniszta formája ült meg, ezt hozta otthonról, és egyre inkább kitetszik, ez az igazi valója. Így az idők során a sok gúnyaváltás csak az ehhez való megtérést szolgálta, az igazi, mondhatni őshazugság a kezdeti liberális álca volt. Orbán az eltelt harminc évben nem átalakult, hanem lekerültek róla a hazugságai. Rétegenként, mint a hagyma héja.
Jelenlegi formájában egy álság van rajta, a vallás köntöse, mert tényleg hitetlen. Egy falusi párttitkár gyerekeként más motyót nem is hozhatott. Igaz, láttunk már megvilágosodásokat és megtéréseket, ő azonban ilyenen át nem esett, ilyet el nem szenvedett, meg nem élt. Gyökerei a felcsúti tyúkszaros udvarban vannak, a város idegen és veszélyes, nem is érti, nem is szereti. Orbán alkalmatlan a XXI. századra, ő egy komcsi tudatával álmodja vissza magát Horthy urambátyámos, kakastollas világába, asszonyságok és uraságok közé, ami szuperegó minduntalan kicsúszik a száján. Orbán a XX. századi magyar falusi gulyáskommunizmus szülötte, és az is marad.
Orbán fölött eljárt az idő. Nem abban az értelemben, hogy a teste öregszik, hanem akképp, hogy ideái avíttak. Soha nem is voltak korszerűek, csak mindenféle mázakat pakolt arra a tályogra, ami a leglényege, és most hatalmának ormain ezek lekerülnek róla. Előttünk vetkőzik gatyára, s amit ez a kép mutat, az visszataszító. Nem esztétikai, hanem filozófiai értelemben. Orbán Viktor egy eszmei roncs, a korból, amelyben nevelkedett, s amelybe vágyik, a lehető legalantasabb részeket hozta magával. Egy bunkó macsó lett belőle mára, nem egyéb, bár innen is indult. Ilyképp körbeért az az életpálya, ami neki jutott. Nincs számára hova tovább. Ki kell dobni, mint egy rossz koloncot.
Vélemény, hozzászólás?