Most az a képzet (Vorstellung) telepedett meg miniszterügynök elvtárs léha tudatában, hogy miután nem vágták ki a klubból, mint macskát szarni, immár ő ül annak közepében, és hajlítja a teret meg az időt. Biztonságban érezvén magát pénzügyileg és a ganyéban egyaránt, Sorost felszólította, hogy takarodjon Európából, és azért ez már döfi, emberek. Ez már a pata kivillanása a reverenda alól, illetve a csótány sötétben bujkáló öntudata. Mert ezek szerint miniszterügynök elvtárs egy napon arra ébredett, hogy bogárrá változott. (Mi pediglen majd egyszer almát hajítunk a páncéljába.)
Hogy mit okádik Sorosra, az – gondolom – őt is, és engemet is hidegen hagy. Miniszterügynök elvtárs gondolatkísérletének azonban vannak folyományai, lévén, hogy mi pedig, ellenlábasai és vele szerencsétlenül egy légtérben lévők, sorosisták volnánk, mint az közkeletű. Kérdésünk az volna tehát, hogy nekünk is takarodnunk kell-e, nem magyari nem őstulkoknak, hogy végleg kitelt a becsületünk talán, és nincs helyünk immár a Föld nevű bolygón se. Mert mindabból, amit Orbán óbégat, voltaképp ez fakad, mint említettem már a patáját, amit rejteget.
Nem vagyok egy látó a delejes gömbömmel, de pár napja már vizionáltam, hogy Brüsszel gyengesége után ezeknek ki fog nyílni a csipájuk, és indul az okádás, lenézés és sárba taposás. Dájcstomi is megszólalt immár bájosan. Miután vinnyogva esdekelt, hogy ne hajítsa ki az ajtón a Néppárt, most telve önbizalommal látott neki ekézni azokat, akiket Orbán eltávolítana a kontinensről. Dájcstomi szerint lesz most nyavajgás a baloldalon, amely nem tud veszíteni méltósággal, s ez a meghunyászkodó alázatból a pofád befogod ordításba átcsapó vigyorgás az emberi faj legaljára jellemző mentalitás.
Eddig is tudtuk, de innentől még világosabb és egyértelműbb, hogy ezek agytörzsi szinten tengetik magukat. Személyiségük főbb jegyei az evolúció kezdeti szakaszából itt maradt elemi ösztönök, amihez a civilizáció csak a mimikrit adta hozzá, hogy olykor emberi alakot öltenek, amiből azonban minduntalan előbukik a leglényegüket adó zupás őrmester tudat. A tapossuk el a másikat óhaja. Igazolásomul rámutatnék Kövér pedellus és Bayer tagkönyv munkásságára is, akik egészen ritkán bajlódnak azzal, hogy rejtegessék igazi valójukat, mert rend szerint kifolyik a szájukon a bennük lévő ősgomoly.
Ebbe a sorba tartozik voltaképp Varga dekázós igazságügyis is, akit mélázó és elnéző sorosisták elismerésekkel díjaznak, miszerint milyen remekül végzi a dolgát, ami nem egyéb, mint Orbán seggének védelme az Unió ócsárlásával. Innen nézvést, ahol én ülök, a permanens hazudozás, a teli pofával tagadás és támadás, a terelés és elhallgatás, tehát a hatalmas egótól duzzadó semmi nem egy megnyerő menyecskére utal, hanem valami holocénbéli sötétségre csinos kis kosztümbe bújtatva. Vargán is látszik, hogy önmagán kívül – ami persona feloldódott Orbánban – nem létezik semmi.
Ugyane sort erősíti a mi Demeter Szilárdunk is, aki tegnap újólag bemutatta viszonyát a rajta kívüli világhoz. „Nagyjából tudom, hogy az ellenségeim mit gondolnak rólam. Irracionális az egész. Nem kritika, hanem epeömlés. Érdektelen.” – Nyilatkozta ez a drága, amiből szintén kitetszik, hogy vélekedése szerint ő valami egészen más univerzumban lebeg, ahová bírálói el nem láthatnak, oda el nem érhetnek a porbafingók. Summarum, nem vagyunk méltóak, hogy Demeter a hajlékunkba jöjjön, de csak egy szót szól, és meggyógyul a mi lelkünk.
Magam személy szerint jól érzem magam az eltaposandó egysejtű szerepében, mert voltaképp egész jól elszórakozok ezeken a lufikon, amelyek vagy nagy hanggal durrannak majd szét, vagy hunyászkodva ernyednek lottyadttá. Amit itt megmutattam, az azért volt csupán, hátha elér egy öntudatosabb semminek nézett honfitárshoz, egy vérmesebb sorosistához, aki aztán azt mondja, elég. Hogy ezután mi történik, azt nem tudom, csak arra noszogatom Buddhában testvéreimet, hogy emeljék fel a fejüket, mert ezek itt most már tényleg azt hiszik, hogy valami delikát übermenschek. És ez nem komilfó.
Vélemény, hozzászólás?