Egy Semjén gyerekkora

„A magánéletben mindenki azt csinál, amit akar, de ebből nem formálhat politikát.” – Ez a mára adott semjéni tételmondat, illetve ennek toldásai, cifrázásai és más szakrális kurvaságok szenteltvízzel locsolgatva. Semjén, úgy is, mint KDNP elnök, és másrészt pedig, mint miniszterelnök-helyettes, tehát egy bazi nagy kisember, mint porbafingó óriáshangya mutatta meg a feje mélyit tegnap. A Marianna-árkát és még annál is lejjebb. Hallván őt föltettük az obskúrus kérdést, hogy hát hülye ez, és láttuk, tapasztaltuk, az szegény, de egészen. És most in medias res.

Képzeljük el közös erővel a klottgatyás pici Semjént, aki 1971-ben vadászati világkiállításon jár, és tátott szájjal nézi a neki csodát. Már ebben a pillanatban megfogalmazódik benne életének egyetlen célja, hogyha nagy lesz, házi rénszarvasokra lövöldöz, belovagol Kézdivásárhelyre pörge kalapban, és imádja az urat. Ez a háromság Semjén élete. Hogy a teremtő mikor érintette meg őtet, azt momentán nem tudjuk, viszont a vér szaga 1971-ben, mert, mint beszámolt róla, akkor járt – klottgatyában – vadászati világkiállításon, ami máig hatóan megérintette a kicsi kis lelkét.

Olyannyira, hogy felcseperedve rendez magának egyet ötven milliárdért. Erről és még sok másról adott számot a KDNP elnöke, miniszterelnök-helyettes az országgyűlés igazságügyi bizottsága előtt, akik biztosan nem kérték, hogy előadja a gyerekkorát, de, ha ez indoknak megteszi, hogy miért cseszi az adófizetők pénzét a hobbijára, akkor biztosan jól volt ez így. Ám csak úgy elábrándozásilag, ha a ’69-ben megrendezett Woodstock csapja meg a bimbózó semjéni lelket, akkor most mit rendezne kies hazának, na, az lenne a delikát. Vagy lehetne fokozni a mókát, de minek.

Mindenesetre kitetszik, milyen apróságok határozzák meg egy nemzet életét és halálát, milyen kölökkori traumák. Például, hogy a kedves vezetőt meg verte az apja, de az egy másik sztori. Semjén még azzal is büszkélkedett, hogy tíz év alatt százharminc templomot építettek, háromezret megújítottak, tehát az élet csodaszép. Nem, nem az. Mert ugyan azt még megértjük, hogy a NER szereti a bávatag hívőket, de mindegyiknek külön adni egy egész templomot túlzásnak tűnik, mint ahogyan az is – mint amivel szintén dicsekedett –, hogy tíz év alatt ötszörösére nőtt az egyházak támogatása.

Jelezném, hogy mi, választók ilyenre egyáltalán nem adtunk megbízást és felhatalmazást, igaz, Semjénre sem. A választói akaratot nézve Semjén és a pártja nincsen is. Árukapcsolás csupán a rajongóknak, akik egy kiló narancsot kértek, de a boltos hozzácsapott még pár szem rohadt datolyát, és most együtt bűzölögnek a szatyorban. Azonban mindezek után érkezünk el a kiinduló tételmondatunkhoz, magánélet és politika zűrös kapcsolatához, amit viszont ez a mi Hubertusunk Szájer dolgára adott válaszul. És az hitte, ez megfelelő, de nem az.

Még egyszer: „A magánéletben mindenki azt csinál, amit akar, de ebből nem formálhat politikát.” – És akkor tekintsünk vissza a vadászatról és az egyházakról mondottakra, így máris látjuk, hogyan folyik Semjén arcán a saját nyála, s nem azért, mert ágybavizelő vénember volna – de még lehet –, hanem, mert pofán köpte magát. Viszont fokozni is tudta ezzel a toldással: „A folyamatban lévő alaptörvény-módosítás is arra irányul, hogy az LMBTQ-propagandát korlátozzák.” – Érezzük ebben nyilván a magánélet vs politika semjéni dichotómiáját. Semjén viszont nem érzi, mert szarvasokkal álmodik.

Összegzem azért az álláspontot, miszerint a szexuális irányultságból ne csináljon senki politikát, kivéve, ha KDNP-s organizmus az illető, és az LMBTQ emberekkel akar kicseszni. Szeretjük mi Semjént, mert muníciót ad nekünk az ostoba aljasság megmutatásához, így levezetésnek is csak arra utalunk, hogy a Szájer által egy Nintendón írt alaptörvény ideája szerint 1971 nem volt, meg sem történt, mert a történelem Orbánnal kezdődött, és a jelek szerint vele is ér majd véget egyszer. ’71-ben tehát vadászati világkiállítás sem volt, és összegezve Semjén sem.

Lám, meddig juthatunk, ha egy gondolatkísérletet következetesen végigviszünk. Például arra, hogy a NER voltaképp nem egyéb, mint egyéni dilik és szándékok összegzete. Stadionok, vadászatok, templomok, ha valaki a tűz közelébe kerül, máris születik egy törvény, ami az ő dilijének kedvez, azt gazdagítja és arra cseszi el a köz pénzét. Az ilyen Semjén-féle dumák megmutatják azt a végtelen ürességet, ami alapján az ország életét szervezik, s ha ránézünk annak állapotjára, az eredmény is látszik. Semjén a miniszterelnök-helyettese. S ennél nagyobb szegénységi bizonyítvány már csak az, hogy Orbán meg a miniszterelnöke. Körbeértünk.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
3 hozzászólás “Egy Semjén gyerekkora
  1. Yeti szerint:

    Ha igy megy tova’bb, a csutka’ny lehet merkel helyett a zunijo fota’ltosa.
    Nemet multiknak megfelelne ez is.Egyebek meg nem fontosak.

  2. Én szerint:

    Volt egy film a “Valahol Európában” amit gyerekkoromban elég sokszor leadott a televízió. Ebben van egy “tételmondat”, mely így hangzik: “Gyerekek! Gyerekek! Könyörgöm! Akasszuk fel!” Szerettem azt a filmet.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Lájkolj!

Archívum